„Mi a pornokrácia?” – kérdezik monomániásan a darab szereplői. „Mitől pornokraták?” – kérdezi még a szökött bolond is. És válaszolnak rá, minduntalan: forradalmárok, katonák, bukott és átvedlett „pornokraták”, egészen és nem-egészen ártatlanok, talpnyalók, papok, kivégzésükre készülő filozófusok – de a mégoly dühösen határozott válaszaikkal is mintha csak keresgélnék a megfejtést. Mint az éppen csak eszmélő áldozat, aki saját sebeit fürkészve próbálja rekonstruálni az agressziót, amelyen átesett…

De miért csak most kérdezik? Miért csak utólag ízlelgetjük mindig, mi is az voltaképpen, ami megtörtént velük?

A cselekmény az összeomlás pillanatával kezdődik el: egy rendszerváltó forradalom még kétesélyes káoszában, amelyben semmi sem világos (csupán azt tudja mindenki, mit nem akar).

E káoszban, mint fekete hollók, siratóasszonyok bolyonganak céltalanul, az immár örökre megtörténtek romjain – de fogalmuk sincs, kit kellene elsiratniuk. „Mi vagyunk a nép sírása.” – mondja egyikük, aztán könnyek nélkül botorkál tovább, mint aki önmagát sem képes már elsiratni.

Páskándi áttetsző művet írt. Az allegorikus szerkezet nem elfedni, sokkal inkább feltakarni igyekszik saját kontextusát: az 1989-es romániai rendszerváltó forradalmat, amelynek szereplőit és főbb erővonalait szinte egyenként beazonosíthatnánk – ha egyáltalán ez volna a cél. Csakhogy – miközben mi magunk is óhatatlanul a hatalom pornográfiájának kéjes kukkolóivá válunk egy-egy pillanatra – Páskándi gondoskodik róla, hogy időről időre zavarba hozzon saját ártatlanságunk felől, kényelmetlen kérdéseket szegezve mindannyiunknak, az „utókornak” is, ha tetszik, immár odaátról:

Születhet-e demokrácia a pornokráciából?

Vagy csak pornokratikus demokrácia?

Lehet-e rögtönítélő bírósággal kezdeni a megtisztulást?

Születhet-e valódi megváltás egy karácsonyi sortűz utáni új világ véres jászolába?

Ha nem akarjuk a harmincöt éve bolyongó siratók karában találni magunkat, ma sem spórolhatjuk meg a válaszokat. Vagy legalább a kérdéseket.

Bessenyei Gedő István – az előadás dramaturgja