Roppant dinamikus előadás, a nézőnek a szereplőkkel való viszonyba helyezése által egyenesen szédületes – folyamatos reakciót, replikázást vár el a nézőtértől – és lefegyverzően őszinte is. Váratlanul sok improvizáció egy Shakespeare-szöveg kapcsán! Egyes jeleneteket commedia dell’ arte-kulcsban, másokat Sztanyiszlavszkij-féle megközelítésben komponál meg; minden egyes színésszel sokat dolgoztak egyénileg, és ez jól látható a részletek kimunkáltságában. Ifj. Vidnyánszky Attila nagyon jól kigondolt szereposztással dolgozik, így a két család érettsége tökéletesen kiegészíti a szerelmes pár fiatalságát, páros, melyet Benvolio alakja egészít ki. Egyébkét Gedő Zsolt hol udvari bolonddá, hol egyfajta – mutatványát tökéletesen véghez vivő – cirkuszi bohóccá változtatja Benvoliót, máskor pedig show-házigazdaként tünteti fel, ebben a minőségében tökéletes párbeszédet alakítva ki a Herceggel. Emellett föltétlenül említésre méltó Júlia nyíltszívűsége (Román Eszterről még bizonyára hallani fognak, könnyen el tudom képzelni egy Csehov-előadásban), Rómeó elképesztő fiatalsága (Kiss Tamás), a Dajka odaadása (Albert Csilla), a barát alakoskodó ravaszsága (Bogdán Zsolt). A Capulet-Montague páros súlyát és lényegi művészi értékét az adja, ahogyan megformálóinak – Kézdi Imola és Szűcs Ervin – sikerül a jellemvonásokkal és a jelmezekkel zsonglőrködni. Páris (Farkas Loránd) teljesítménye sem marad alább: szereplőjét a történelem leghíresebb ármányainak természetességével vezeti be a cselekményszálba.
Nona Rapotan: A szerelemről szuperlatívuszokban – Rómeó és Júlia a 21. században [Despre dragoste la superlativ – „Romeo și Julieta” în secolul XXI], bookhub.ro, 2021. július 11
Rómeó és Júlia halálugrásra készül. Minden eldőlt, az ellenséges családok nem tesznek egyebet, mint hogy kibontakoztassák szembeszegülésük bizarr mechanizmusait. A memória csődöt mond, a replikák botladoznak és próbálják rendbe szedni magukat, sikertelenül. Aki úgy érzi, fel van vértezve a szójátékok ellen, boldogtalanabb, mint gondolná. A perzselő hangulat kizárja a révedezést, a figyelmet szándékos torlódások és kelepcék éles láncolata teszi próbára. Nem szabad nem figyelni mindenre, ami történik, túl sok minden történik, a jelmezek kirobbanóan szépek, mindet fel akarom próbálni, kivétel nélkül. Lenyűgöző gazfickók csapata környékez meg bennünket. Kedves néző, lenyűgöző a passzivitásod, ha még megengedheted magadnak. Nos, igen, kém minőségemben a bálban, én megengedtem magamnak.
Ana Ionesei: Rómeó és Júlia: az emberi természet kuriózumai [„Romeo și Julieta”: Curiozitățile naturii umane], bookhub.ro, 2021. július 14.
Ismét remek alakításokat láthattunk a kolozsvári színészektől, például a Capulet/Montague házaspárokat alakító Kézdi Imola–Szűcs Ervin páros szerepformálása egyenesen lenyűgöző. A többi színész is – a dajkát alakító Albert Csilla, Bogdán Zsolt Lőrincz barátként, Farkas Loránd Páris, illetve Bodolai Balázs Tybalt megformálójaként – maradandó élményt nyújt. Kezdetben kissé furcsa, hogy Mercutio (Imre Éva) hölgy, vagy hogy Benvoliónak (Gedő Zsolt) mellei vannak, de gondoljunk bele, hogy Shakespeare idejében Júliát is férfiak játszották, így aztán a „szerepcsere” nem is olyan kirívó. Ami pedig a két főhőst, Rómeót és Júliát illeti: a társulat két új, fiatal és tehetséges művésze, Román Eszter és Kiss Tamás ifjú bájjal és üdeséggel alakítja szerepét.
(…)
Ha levetjük előítéleteinket, és nem várunk klasszikus színházi kifejezési módszereket, ha elég nyitottak vagyunk az új iránt, ifj. Vidnyánszky Attila darabját nagyon fogjuk élvezni. Egy új művészi hang, amely nem akarja a nézőt megbotránkoztatni, de a jóérzés határai belül mégis sikerül rendhagyó előadást létrehoznia. Ami talán jobban is passzol a mai korhoz, ahol olykor semmi sem az, aminek látszik.
Nánó Csaba: Az örök szerelmespár története új köntösben, erdelyinaplo.ro, 2021. július 18.
Az előadás nem válaszokkal szolgál, hanem groteszk jelentekkel, élő zenével, fergeteges játékkal, remek poénokkal, lírával, nevetéssel, kemény gyomrosokkal. Kifejező, eklektikus, néha bohócruhákra hasonlító jelmezek, valamint szellemes, beszédes koreográfia egészíti a képet. Valami furcsa pompa lengi körül az egészet, nem tudom megfejteni, mi az, nem is kutatom, színház ez, remek színház, naná, hogy elvarázsol.
A színészek parádés játéka pedig lenyűgöz, ahogy váltanak a groteszkről a lírába, a komédiából a drámába és fordítva. Egy hangsúllyal, tekintettel, gesztussal, mozdulattal képesek egész történeteket elmesélni. Kézdi Imola úgy affektál, mint a gazdag férfiak felesége szokott, és elhallgat, mint a leigázott asszonyok; Szűcs Ervin Capuletje azt hiszi, attól erős, mert parancsol; Albert Csilla csupa élet Dadusa időnként megsértődik és ellenállhatatlan. Váta Lóránd vérbeli komédiázása, Imre Éva vibráló Mercutioja, Farka Lóránd (Paris) színei, hangjai, Bodolai Balázs (Tybald) önteltsége, Bogdán Zsolt sunyi Lőrincz barátja, Gedő Zsolt (Benvolio) ezer színű, hangú játéka, Kiss Tamás (Rómeó) kamaszos bája, hiteles játéka, Román Eszter érzékeny őszintesége, mind telitalálat. Nemhiába híresek a kolozsvári színművészek, csak velük lehetett hitelesen színre vinni ezt a groteszk kortárs előadást. És sok mást is – teszem hozzá. Román Eszter, Kiss Tamás és Gedő Zsolt a színház újoncai, ez az első bemutatójuk. Szépek, fiatalok, tehetségesek. Pompásan beleillenek ebbe a rendkívüli társulatba.
Simon Judit: Valami furcsa pompa, ujvarad.ro, 2021 szeptember 14
Emlékezetes alakítást nyújt Bodolai Balázs Tybalt szerepében, Patikárius-etűdje könnyekig nevetteti a nézőt, hasonló reakciót vált ki Szűcs Ervin, aki Capuletként egészen kitombolja magát. Albert Csilla sok hagyománytól eltérően fiatalos Dajkát visz színre, Kézdi Imola Capuletné szerepében kissé hullámzó, néhol élvezetes, néhol – ahogy azt ő maga is megjegyzi – „túl sok”, de ez voltaképp rendezői elvárás. Rómeó barátai remekül karikíroznak, Gedő Zsolt és Imre Éva emellett leginkább az őrületes koreográfiákban tűnik ki (színpadi mozgás: Sinkó Ferenc). Kevés hangsúlyt kap Páris (Farkas Loránd) és Lőrinc barát (Bogdán Zsolt) alakja, ezzel szemben ők is értékes résztvevői lesznek az extravagáns kosztümök (jelmeztervező: Kiss Zsuzsánna) uralta, túlburjánzó világnak.
Rosznáky Varga Emma: Szerelemszinkron, art7.hu, 2021. szeptember 23.
Sokkal aktuálisabbá tud válni egy rendezés, ha szétszedi és szabadon kezeli a klasszikusokat, mintha szöveghűségre törekszik. A kolozsvári színház Rómeó és Júlia előadása példa lehet erre. Megragadta a kortárs valóságot és annak egy szépen becsomagolt és kissé giccses verzióját tárta elénk. Gondolok itt arra, hogy a hétköznapok nyelvi világa keveredik a klasszikus szöveg elemeivel (az előadás Mészöly Dezső fordítását használja), díszes pompa keretében (ami a jelmezeket illeti). Ekörül a világ körül pedig ott van egy magyar „fátyol” is, amely szétterül az előadáson és végig jelen van. Ez alatt azt értem, hogy az előadásba szőtt magyar népdalok sajátos érzésvilágot teremtenek a nézőben.
Fazakas Réka – Kedves Kriszta: Mit csinál egy klasszikus a medencében?, szinhaz.net, 2021. október 08.
A mindkét szülőpárost alakító Kézdi Imola és Szűcs Ervinből szinte ömlik a poén, valósággal lubickolnak a túlságosan elrajzolt figurákban, elöl járnak a geggyártásban. Általánosságban jó színészi munka jellemzi a produkciót, szeretnivaló figurák népesítik be a szűk amfiteátrumszerű teret.
Köllő Kata: Rómeó és Júliával a geg nyomában, játéktér, 2021/ősz 10. évfolyam 3. szám
Ez egy olyan előadás, amelyben jó néhány színésznemzedék találkozik. Egyesek közülük első előadásukat játsszák a Kolozsvári Magyar Színházban, amit a rendező kivételes élménynek tartott, ráadásul halvány jelét sem érezte a generációk közti különbségeknek. Ezt az egységet sikerült végig fenntartani az előadás létrehozása során, amelyet ifj. Vidnyánszky Attila a színész köré épített fel: „Igyekszem úgy összehozni, hogy az előadás a színész körül forogjon. Hinni akarok a színészekben”.
Silvia Dumitrache: Întâlnire 2.0 cu Shakespeare, Orwell, Ionesco și Cehov [2.0-dik találkozás Shakespeare-rel, Orwell-lel, Ionescóval és Csehovval], observatorcultural.ro, 2021. december 16.
Tánc & Fények [Éva Imre (Mercutio) szünet előtti jelenetét kötelező tanulmányi- & élményanyaggá kellene nyilvánítani minden táncstúdióban, színtársulatban és alkotói térben, ami csak egyszer létezik az országban, a kontinensen és a földkerekségen]
Három órán át és még tovább is folytatódik, éjszakába, álmainkba, képzeletünkbe, miegymásba nyúlóan, arra buzdítva minket, hogy megtagadjunk/lepasszoljunk szerepeket, személyiségeket, műfajokat, kedvenceket, vesszőparipákat, rögeszméket, szövetségeket, fanatizmust, csupán, hogy létrehozzunk egy órát, egy gesztust, egy pillantást egy más világból. Utópiának tűnik? Nézd meg a R&J-t, és utána beszélünk.
Mihai Brezeanu: Reunirea circurilor de la Budapesta și București / The joint future of theatre - Rómeó és Júlia / Romeo și Julieta [A budapesti és a bukaresti cirkuszok találkozója / A színház közös jövője], liternet.ro, 2021. december
E. Isac u. 26-28, 
