A szöveg jelenlegi változatában, amely az Andrei Șerban rendezte előadás alapjául szolgál, Oidipusz egy politikus, aki, tudtán kívül, egy autóbalesetben, a forgalommal szembehajtva megölte az apját, Láios egy pedofil, aki többtucatnyi kislány és kisfiú életét tette tönkre, Jokaszté pedig egy anya, akinek a mindössze tizenhárom éves korában nemzett gyermekét kell örökbe adnia, hogy ne essen csorba a hőn szeretett államfő jó hírén. A történet a gondosan felépített párbeszédeknek köszönhetően megőrzi elevenbe vágó drámaiságát, a színészek játéka kifogástalan – pontos és árnyalt, feszült jelenetekkel, belső küszködéssel és felkavaró monológokkal megtűzdelve (az előadást az első szereposztással láttam, amelynek tagjai: Szűcs Ervin, Kató Emőke, Bács Miklós, Tordai Tekla, Viola Gábor, Tőtszegi Zsuzsa, Gedő Zsolt, Kiss Tamás, Dimény Áron, Román Eszter, Fogarasi Alpár, Ádám Ferencz, Kovács László, Fehér Krisztina-Hanna, Kristály Petra-Panna).
Oana Balaci: Orb în fața adevărului [Vakon az igazság színe előtt] - Oidipusz / Oedipus, liternet.ro, 2022. március
A választási transzparensektől és újságkollekcióktól a rideg, fehér, antik oszlopot idéző falig vagy a felváltva aláereszkedő és a magasba emelkedő, áttetsző panelekig Carmencita Brojboiu díszlete nagy műgonddal ágyaz meg a színpadi összkép egészének grandiozitását kiemelő koncepciónak. Bár a sajtókonferencián Andrei Șerban kijelentette, hogy nem igazán szokott videóvetítést igénybe venni, mert az megöli a színészt, az Oidipusz dúskál a Radu Daniel által készített bejátszásokban. Ezek adják át a megfelelő arányérzetet a színpad térbeli (és időbeli) keretein kívül lezajlott történések, mint például az Oidipusz apjának, Láiosnak a halálát okozó baleset szemléltetéséhez (ezeket Szophoklész eredetijében csak elmesélték), valamint a szövegben megjelenő egyes eszmefuttatások érzékeltetéséhez és fölnagyításához, mint amilyen a Szfinx jelenete a delphoi jósdával, vagy Gustave Corbet L’origine du monde című festményének bemutatása. Az időközönként alkalmazott élőzene teszi feszessé a cselekményt, mindvégig fenntartva a rémlátomások és a kétségbeesés lázas hangulatát. Az előadás dinamikáját a színészek játéka biztosítja, ami nagy összpontosítást igénylő ritmusvezetést követel meg, mivel a színpadon folyton történik valami.
Adrian Țion: Arta teatrală sub semnul surprizei [Színházművészet a meglepetés jegyében] - Oidipusz / Oedipus, liternet.ro, 2022. március
A színpad felső részén helyet foglaló kronométer összezavar, bár tudjuk, mit harangoz be, tudjuk, mi haszna van, a választási eredmények közeledtének szimbóluma hivatott lenni, de van mögöttes értelme is. Egyidőben válik az egyes előadások közötti összehasonlítási alappá, mivel az előadás még kezdeti fázisban, formálódóban van (és mivel a Színház a Kolozsvári Magyar Operával megosztva használja a színpadot, ezáltal lerövidítve a próbaidőt a díszletben, amelyben a játék majd zajlik), mindegyik szereposztásnak megvan a maga ritmusa, a maga sietsége, szemléletmódja és sajátos kötődései, másfajta „kémiája”. Ezért nem is igazán tudod teljes lelki nyugalommal mondani, hogy „láttál egy előadást”. Talán egy vetületét. Talán egy történést. Talán egy véletlent, ami vagy jól sült el, vagy sem. Még a tulajdonképpeni bemutatót egy héttel megelőző nyilvános főpróbáról is elmondható, hogy előadás volt, ha nem is annak a kanonikus értelmében.
Ez az előadás mégis meghagyta nekem érzelmi feloldódásként a sírást. Azt hiszem, az Oidipusz és Jokaszté közti táncjelenet elején kezdődött, amikor beteljesül Tireziász harmadik jövendölése is. És a tapsrend utánig velem maradt. Sőt, még kint is. És egy kicsit otthon is. Ezt csak azért, hogy megértsék, hogy pártolom a kliséket, amikor érthetőek. Vagy ez, vagy szép lassan kezdek felfedezni magamban egy új keletű elragadtatást a kortárs tánc iránt.
Alberto Păduraru: Facerea de bine e futere de mamă și alte profeții [Jót tenni annyi, mint anyádat megbaszni és más próféciák] - Oidipusz / Oedipus, liternet.ro, 2022. március
Lépésről lépésre, árnyékban, félárnyékban vagy a Șerban által kigondolt reflektorfényben, Oidipusz végül mindent megtud. Szűcs Ervin némajátéka még inkább figyelemre méltó, mint amikor szövegszinten kerül előtérbe. A szereplő/színész szemünk láttára bomlik elemeire, tervei egymás után dőlnek dugába, a világot megváltani már nem lehet, az ember nem tud semmit önmagáról, hogyan is irányíthatná mások sorsát?
Mihai Brezeanu: Ecce homo! - Oidipusz / Oedipus, liternet.ro, 2022. március
Jokaszté azt mondja (nekünk), amit nem akarunk hallani, vagy ha meghalljuk, úgy teszünk, mintha nem hallanánk. Mert a hallanivaló nem kényelmes, nem könnyű, és főleg nem egyszerű dolog.
Mihai Brezeanu: Et la femme créa Dieu [És az asszony megteremté Istent] - Oidipusz / Oedipus, liternet.ro, 2022. március
Mélyen megindított Kató Emőke darabvégi monológja, amelyben a Láiosszal való házasságát eleveníti fel. A színésznő művészete és a rendező együttérzése egy olyannyira megsemmisítő erejű pillanattá forrott össze, hogy rájöttem, az előadás címe jogosan lehetne akár Jokaszté is, mindamellett, hogy Szűcs Ervin kifogástalanul játszotta a címszerepet. Meropé hasonló megközelítésben jelenik meg, egy attitűdjeiben néha nevetséges, de összességében sosem nevetnivaló szereplőként, aki Tordai Tekla alakításában megragadóan emberi, viszont ez a rendező iránymutatása nélkül nem valósulhatott volna meg.
(…)
A Magyar Színház művészei nem csak hogy nagyon jók, hanem bátorkodom kimondani, hogy sok színész van a bukaresti társulatokban, akik leckéket vehetnének tőlük. Ha a 2022-es év elejéről hiányzott egy jelentős esemény, örömömre vált felfedezni, hogy ez a nagyszabású kulturális esemény Kolozsváron következett be.
Alexandru Pătrașcu: Oedipus, marea premieră post pandemică de la Cluj [Oidipusz, a járvány utáni nagy kolozsvári bemutató], adevarul.ro, 2022. március 11.
Egy előadás, két szereposztás, és mindkettő jól kigondolt. Andrei Șerban már a negyedik előadásánál tart a kolozsvári Magyarban, és ezzel magyarázható, hogyan tervezte el a két szereposztást. Gyakorlatilag két különböző előadással van dolgunk, ugyanazzal a szöveggel; nincs első és második szereposztás, hanem két, érdemeiben egyenlő csapat. Örömmel nyugtáztam, hogy tökéletesen beilleszkedtek a társulatba a színház újabb generációjából kikerülő színészek, akik ezt, lám, minden egyes új előadással megerősítik. Bár nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy név szerint említsem a színészeket, akik örömmel töltötték el a lelkemet, mégis inkább megerősíteném, amit maga Andrei Șerban is mondott az első este végén: a kolozsvári Magyar társulata az országban jelenleg a legjobb. Mi többre vágyhatnál, mint hogy lásd majd’ mindannyiukat egy képességeiket alaposan próbára tevő előadásban, ami jó magasra adja fel a labdát olyan kérdések és dilemmák tekintetében, amelyet rég lezártnak tekintettél? Az Oidipuszt a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, Andrei Șerban rendezésében.
Nona Rapotan: Oedipus și obsesia pentru adevăr [Oidipusz és a megszállott igazságkeresés], bookhub.ro, 2022. március 13.
Az Oidipusz Andrei Șerban rendezésében egy olyan előadás, ami tökéletes leirata annak, hogy csak magunkra vethetünk, amikor nekiállunk felkutatni az igazságot abban az információtömegben, amelybe hagyjuk magunkat belefulladni. Mi magunk vagyunk Oidipusz; „én vagyok én”, szintén, ugyanolyan önzők és ugyanolyan bűnösek. A művészet a művészetért és a művészet az üzenetért eggyé válnak a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán: a színház művészetévé.
Alina Epîngeac: Andrei Șerban spune adevărul despre „Oedipus” [Andrei Șerban elmondja az igazat az Oidipuszról], epingeac.com, 2022. március 14.
Az Andrei Șerban jegyezte Oidupusz az egyik legerősebb előadás, amelyet az elmúlt évadokban nálunk rendeztek. A mondanivaló időszerűsége, a felvetett repertoár és a színpadi értelmezés által Szophoklész történetének újramesélése életkortól függetlenül hat a közönségre, friss, könnyen befogadható és izgalmas konvenciók használatával, és hű marad a nagy horderejű ókori témákhoz, megőrizve jelentésüket és üzenetüket. A Kolozsvári Magyar Színház előadása egy olyan társulatot állít elénk, amelynek a sokévnyi, nagy rendezőkkel való munkán és találkozásokon edződött játéka a legmagasabb szintet üti. Azzal az érzéssel hagyod el Kolozsvárt, hogy egy védett színházi szigetre szabadultál, ahol a teljesítmény a normális, a művészi érték pedig annak természetes hozadéka.
Cristiana Gavrilă: Oedipus. Despre aroganța de a pretinde adevărul [Oidipusz. Az igazság kinyilatkoztatásának arroganciájáról], optmotive.ro, 2022. március 21.
Nagy öröm látni a Kolozsvári Magyar Állami Színház színészeit játszani, és az előadásban megformált szerepeik árnyaltak, bonyolult és nehéz feladatokkal, amelyeket sikerrel hajtanak végre. Hozzá kell tennünk, hogy az előadást kettős szereposztásban játsszák, ami kétségtelenül megnyitja a lehetőséget más értelmezési tartományok és más energiák előtt. A zenének kiemelt helye van az előadás szerkezetében, és nem csak a váltásokat jelzi, ismerősnek hangzik, viszont a dalszövegek mindig újabb többletértelmet nyernek. Carmencita Brojboiu díszlete alátámasztja az előadás felépítését és felerősíti lehetséges értelmezéseit. Andrei Șerban olyan Oidipuszt jelenít meg, aki a nagy kérdésekkel állít szembe, jelenkori köntösbe öltözteti, ám ugyanakkor az identitás témakörének mélységeivel is ellátja őket, rámutatva a hübriszre, a sorsra, a vétkességre, a mítosz erejére és az ezzel járó, folyamként magával ragadó energiákra.
Daniela Șilindean: Cu Oedip la urne [Oidipusszal az urnák előtt], Orizont, 3. (1679.) sz., XXXIV. évf., 2022. március
Andrei Șerban a színpadot elszigetelt térré alakítja át: egy átlátszó tengeri kagylóvá, amelyre úgy tekinthetünk, mint egy csodás és borzalmas, jövőt jósló kristálygömbre. Példás fegyelmet tanúsító mechanizmusok jönnek létre, látható és rejtett fogaskerekekkel, ikerpárokká kettőződő rezgésekkel, amelyek a színészek energiáját és életerejének pulzálását az utolsó idegszálig terjedő pontossággal méri ki. Andrei Șerban a tragikus egyéni, ismétlődő végzetként megélt történelem példázataként szerkesztett Oidipusza egy történet arról, hogy mi történik, amikor már nem vagy elvakult.
(...)
Figyelemre méltó, ahogy az előadás csoportdinamikája olyanná fejlődik, hogy egy tökéletesre bejáratott madárseregre emlékeztet. A rendező láthatatlan keze ott van, elszórva az óraműpontossággal megformált tucatnyi alakításban. Carmencita Brojboiu díszlete és Radu Daniel videóbevágásai, Daniel Dima pótolhatatlan kreatív együttműködése megannyi rétege ugyanannak a tündöklő ihletforrásnak.
Egy ilyen példás rendezés Romániában más színpadon nem történhetett volna meg, mint a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Mivel csak itt fonódik össze egy nagyon fontos rendező és társulati igazgató (Tompa Gábor) víziója egy időtálló színházi konstrukció elengedhetetlen eszközeivel: társulat, szakmaiság, a célnak megfelelő játéktér.
Corina Șuteu: Maestrul orologiilor [Az órák ura], Orizont, 3. (1679.) sz., XXXIV. évf., 2022. március
Az előadás valóban képes arra, hogy kimozdítson minket abból a kényelmes pozícióból, amit a mítoszkör vagy az eredeti tragédia ismerete biztosít. A színpadon egy abszolút őszinteségre törekedő elnökjelöltet látunk, aki az eredményhirdetés előtti órákat családjával tölti. Gyerekei lázadó tinédzserek, (nevelő)anyja nem képes lépést tartani a fiatalok szókimondásával és megváltozott erkölcsiségével. Annyira hétköznapi, ismerős családi szituációkat látunk, hogy elképzelhetetlen az a végkifejlet, amiről pedig tudjuk, hogy be fog következni
Fazakas Réka: Mit bízunk a képzeltre?, szinhaz.net, 2022. 04. 21.
A két szereposztás színészeit elnézve feltűnik, hogy a rendező irányítása alatt minden szerep kiteljesedik, szorosan követve a karakter ívét és a figurát. A különbség a tehetségben, a technikában, a tapasztalatban nyilvánul meg. Az első szereposztásban kiosztott színészek nagyrészt tapasztalt, erejük teljében levő előadóművészek. A második szereposztás a fiatalok élénkebb játékára bazíroz. Érdemes megnézni mindkét változatot.
Egy nagyon eleven, feszültségteli előadás. Izgatottan, meg-meglepődve és nagy odafigyeléssel asszisztáltunk több mint két órán át – felváltva – a két szereposztás színészeinek kiváló játékát. Egy szélsőségesen kortárs előadás, amely rávesz, talán – Andrei Șerban szavaival élve –, hogy jobban megértsük magunkat, és hogy mélyebbre ássunk önmagunkban, mielőtt még túl késő...
Roxana Croitoru: Extrem contemporan [Szélsőségesen kortárs], Teatrul Azi, 5-6/2022. sz.
E. Isac u. 26-28, 
