Elektra színe-java a rendező ultrapoéta képzeletének találkozása a puha, élénk, pulzáló bőrfalakkal körülhatárolt, életről beszélő és gyakran halált felszolgáló játéktérrel (díszlet: Dragoș Buhagiar), valamint a vizuális ívekkel és a megragadó, hipnotikus hangzás felütéseivel (fényterv: Nagy Botond, eredeti zene és sound design: Claudiu Urse). Ott, azokban a kísérteties fényáradatban fürdő, megmagyarázhatatlan hangok nyújtotta támpontokkal tarkított jelenetekben a színészek intonációja egyenletes, gesztusaik pedig maradandó képeket idéznek elménkben. Azokban a jelenetekben bosszúállás és megbocsátás, bátorság és gyávaság, a (testvér és anya iránti) szeretet és a  gyűlölet körvonalai egyre bizonytalanabbá válnak, egybeolvadva azzal a mindent körülölelő valamivel, amit megtanultunk költészetnek nevezni. Azokban a pillanatokban az Elektra élőképek, illetve performatív installációk formájában kínál fel költeményeket. 

Mihai Brezeanu: Teatrul ca un scurt volum de versuri – Elektra [Elektra – A színház mint rövid verseskötet], Liternet.ro, 2023. június

Botond Nagy koncertként metaforizálja az előadást, a műsorfüzet a zeneszerző és sound designer Claudiu Urséval készült beszélgetést helyezi fókuszba. Urse munkája, a zenei réteg amúgy meg is érdemli a kiemelést, nagyon erősen meghatározza az alkotás hangulatait, kiegészíti a szöveg ritmusát, lélegző, meghatározó eleme a sétatéri Elektrának.

Fischer Botond: Történet egy puha térben, Helikon, 2023 július 31.

Az előadás másik különlegessége a nagyon szépen artikulált, nagyon igényes beszédmód, amely végtelenül természetes, egy pillanatra sem mesterkélt, a néző mintegy fürdőzik a hangokban, a zenei hangok mellett a szöveg minden mondatában, szavában.
[…]
A kolozsvári Elektra nem tombol, nem őrjöng, nem vérgőzös, holott elhangzik minden, ami elmúlt ugyan, de halottan is él az emberek lelkében és meghatározza jelenüket. Mindez inkább olyan, mint a búra alá rejtett indulatcsomag, mint a hangszigetelt stúdióban elraktározott feszültségcsomag.
[…]
A fojtott és fojtogató indulatok szorításában vergődő család minden tagját kiválóan alakítják: Román Eszter a csendes, talán megalkuvó testvér, Khrüszothemisz, Kiss Tamás a feladatát, a bosszút a sejtjeiben hordozó, testvérében küldetését felismerő Oresztész; Albert Csilla érett nő, aki a vér jogán csupa szeretet, a jogos bosszú feladatát, terhét vállalóként elszánt és határozott. Györgyjakab Enikő kiválóan, természetesen és hitelesen mutatja a jelenért a múltat feledni és feladni akaró nőt, a motivációit és fogódzóit. Ettől a családi négyestől élesen különbözik Aigiszthosz, Váta Lóránd ismét nagyon pontosan építi fel a nagyságra éhező, de gyáva és kisszerű alakot. Kardos M. Róbert Oresztész nevelőjeként tér vissza Kolozsvárra.

Bodó Márta: A kolozsvári Elektra, Szabadság, 2023. október 12.

Mi egy koncerttel készültünk.
Elektra az a gitárhúr, amit mindannyian megpengettünk életeink során.
Elektra az a hang, amelyet sokszor elnyelt belső lényünk.
Elektra nem más, mint visszafojtott tenni akarásunk, tehetetlen pillantásunk a villamosból a zöld park felé.
Elektra saját tehetetlenségünk mantrája.
Elektra az a fény, mely bizonyos órában besüt, bizonyos virágillattal árasztott templomok ablakán.
Elektra az a séta egy vasúton át, melyen félsz füles nélkül a füledben átkelni.
Elektra kopogtatás a szomszédba, csak az ajtót saját életed nyitja ki, és nem tudod beengednek-e.
Elektra az a meditációs applikációd, melyre előfizettél, de sosem nyitottad ki.
Elektra a meleg ágyad, amely mellett nagymamáddal tanultál imádkozni.
Elektra a szél ütközése a motor sisakodnak egy repcemező mellett áthaladó autópályán.
Elektra csend, melyből a tekintet halkan énekelni kezd.

Botond Nagy – az előadás rendezője

---

Műsorfüzet