Bartók sokáig nem szólalt meg saját hangján a darabban. Helyette Bodolai Balázs beszélt, aki egyfajta narrátor szerepet is betöltött, közben olykor rendezett, utasított, ki- és beszólt a zenészeknek, színészeknek. Ugyanígy járt el Váta Lóránd is, aki állami szerveket (pl. Magyar Posta, Magyar Rádió) vagy nemzeteket (pl. német, francia zeneszerzők) játszott egy személyben, de remekül formálta meg az egoista Kosztolányit is. Fantasztikus nyelvérzékkel és dinamikával lépett színre, akárcsak Gedő Zsolt, aki az amerikai freestylertől kezdve az adatközlő vénlányig vagy Csáth Gézáig mindent is játszott a színpadon, jól érezte magát, mókázott, improvizált, benne élt a szerepeiben. Ha nem lett volna a Bartókot alakító Imre Éva fizikumot és szellemet hihetetlen mértékben koordináló nonverbális karakterkészlete, akkor Gedőt tenném meg a darab legígéretesebb favoritjának.

Fodor György: Ifjú barbárok – Ősbemutató a Gyulai Várszínház színpadán, gyulaihirlap.ro, 2022. július 11.

A színészek ugyanis kivétel nélkül pazar játékot mutatnak fel. Bartóknak a földi rögvalóságban botladozó, a zene transzcendens világában önmagát megtaláló figuráját Imre Éva alakítja nagyszerűen. Kodály alakját Szűcs Ervin teremti meg szintén bravúros módon. De kizárólag dicsérő szavakkal lehet illetni a többi „átváltozó” művész munkáját: Tőtszegi Zsuzsáét, Albert Csilláét, Bodolai Balázsét, Gedő Zsoltét, Farkas Lorándét és Váta Lórándét. Az előadás nézője határozottan azt érzékeli, óriási, összehangolt munkát végzett az alkotócsapat, amelynek mindenik tagja teljes erőbedobással vett részt az Ifjú barbárok különleges világának megteremtésében.

[…]

Még sok figyelemre méltó összetevője van az előadásnak, ezek közül az egyiknek talán kiemelten fontos szerep jut abban, hogy a néző katarzisélménnyel marad. Ez pedig nem más, mint az, hogy az Ifjú barbárok rengeteg pillanata önfeledt nevetésre ösztönöz, arra a fajta nevetésre, amit mostanában talán nem túl sűrűn vált ki színházi előadás a közönségből. Valahogy mintha kicsit feledésbe merülne, hogy a súlyos, elgondolkodtató tartalmak nem föltétlenül idegenítendőek el a felszabadító nevetéstől, ami a színház egyik ősi ereje.

Kiss Judit: Bravúros színházi nyelven szól a zenéről az Ifjú barbárok című kolozsvári előadás, Krónika, 2022. július 12.

Nagyszerűek a kolozsvári színészek, bőven hoznak magukkal élénkebb koloritot a román színjátszás szélesebb palettájáról is. Kacagtató, ahogy Gedő Zsolt fejkendős, bajuszos, töpörödött nénikeként érthetetlen tájszólással hadarva válaszolgat a magyar zenét kereső, fonográffal népdalokat gyűjtő ifjú barbárok, akarom mondani zeneakadémisták kérdéseire. […]

Az előadásban sok közismert sztori felvillan – többnyire improvizatív humorba csomagolva. Kodály szolmizációs kézjelekkel hódítja el Emma asszonyt Bartók elől. Ady, Kosztolányi, Karinthy és morbid gegként a felesége után önmagát is lelövő Csáth Géza is felbukkan. Váta Lóránd virtuóz grimaszolással követi a zenét, több figurával is remekel. Nem lehet röhögés nélkül kibírni, amikor a Magyar Rádió riportere a mai stílust parodizálva arról faggatja az egyik adatközlőt: „Hogyan értékeli első találkozását Bélával és Zoltánnal?”

Hollósi Zsolt: Béla és Zoltán, az ifjú barbárok, revizoronline.com, 2022. július 13.

A kolozsvári színészek közül kiemelkedik Imre Éva, aki végig valami fantasztikus mozgással jeleníti meg a törékeny, érzékeny, kortalan és angyali Bartók Bélát – mindig attól félünk, hogy a következő pillanatban elesik és összetöri magát, vagy valami baj éri. A szívünk szakad meg érte, amikor Amerikában beállít a biztosítótársaság embere, és közli, hogy most pedig sajnálatos módon az összes ingóságát el fogják szállítani, beleértve a zongoráját is. Szerencsére legtöbbször ott van mellette a Szűcs Ervin által alakított Kodály Zoltán, aki óvja, félti barátját.

És meg kell említeni a társulat minden tagját, hiszen az ő improvizációik alapján jött létre az előadás, ahogy a táncosokat is, akik szemet és lelket gyönyörködtető mozdulatokkal kísérik a produkciót. Mindezt Cs. Kiss Zsuzsánna találó jelmezeiben: Bartókot világosbarna öltönye és sötétbarna, kötött mellénye mindenkitől megkülönbözteti, a többiek öltözéke pedig épp csak finoman jelzi, hogy hol járunk térben és időben.

A magyartanárok nem vihetik jobb helyre a tanítványaikat, ha meg akarják velük értetni Arany és Petőfi barátságát, mint a Pesti Színházba, Bartókról és Kodályról pedig ennél fiatalosabban és érthetőbben nem lehet szólni, mint ahogy az Ifjú barbárok teszi.

Sümegi Noémi: Hazaárulással vádolták meg az egyik legismertebb magyart, index.hu, 2022. augusztus 15.

Ifj. Vidnyánszkyék munkája akár a feltörhetetlen dió: a végtelenül gazdag gondolati, stiláris, nyelvi, zenei rétegek alatt újabb és újabb rétegekre bukkansz, miközben a csillogó külső forma hallatlanul mulatságos és szórakoztató. Sokféle árnyalata van ennek a groteszkbe ágyazott gondolati tűzijátéknak, sziporkaszimfóniának, egyszerre virgonc és meditatív színpadi létezésnek. Gyors színváltások, apró szkeccsek, jelenetdarabkák követik egymást hatalmas iramban, majd egyszer csak lelassulunk, beáll a meditáció csöndje, a történelem is befigyel, esetleg átcsúszik filmes horrorba vagy groteszk blődlibe a játék.

Kovács Dezső: Magyar táncok 2.0 - Ifjú barbárok – Kolozsvári Állami Magyar Színház, Gyulai Várszínház, art7.hu, 2022. augusztus 02.

Ifjú barbárok lett a címe. Nem célunk Bartók és Kodály életét elmesélni, lehetetlen volna, egyáltalán nem célunk történetet mesélni vagy zenés darabot írni. Valójában céltalan, nem halad sehová, nem találtunk üzenetet vagy mondanivalót, nem lesznek főszereplők és tanulság sem lesz a végén, igyekszünk minél kevesebbet beszélni. Visszhangokat kerestünk, amik ma ugyanúgy szólhatnak, mint száz évvel ezelőtt.  

Ifj. Vidnyánszky Attila – az előadás rendezője

---

Műsorfüzet