Csorja Ádám szerepében Bogdán Zsolt alkot ismét emlékezetest, mély átélésű alakításában benne van a székely ember összes fájdalma, rendíthetetlen hite, jellegzetes humora. A színész, bár csíkszeredai születésű, bevallotta: bőre alatt hordja a székelységét, mégis messziről érkezett meg Tamásihoz, és rendkívül nehéz rácsodálkozni erre a világra, érvényt szerezni neki. A publikum reakcióját elnézve ez nagyon is sikerült a kiváló művésznek. Béres Lászlótól több sikeres rendezést is láthattunk Kolozsváron, a nézők ezúttal sem csalódtak benne.

Nánó Csaba: Mivel vigasztalódik a székely ember? – Tamási Áron drámájának bemutatója a Kolozsvári Magyar Színházban, erdelyinaplo.ro, 2022. október 15.

Nem tehetünk mást, ősvigasztalunk, vigasztalást keresünk az ősöknél, vagy ha nem lelünk közvetlenül az ősökhöz vezető útra, akkor még mindig segítségünkre lehet a tánc, a zene, a tárgyak, amelyek a hagyományhoz, az ősökhöz kapcsolhatnak, közelíthetnek bennünket.

(…)

Az, hogy Csorja Ambrus (Orbán Attila) karjaiból hirtelen, de nem leomlón, inkább ránduló darabosan megy ki minden erő, távozik az élet, egyetlen gesztusba sűríti Csorja Ambrus egész addigi életét. Az, ahogy ülve hal meg, egyik pillanatról a másikra, a további eseményeket, Csorja Ádám (Bogdán Zsolt) további cselekedeteinek gyorsaságát is magyarázza, miként azt a dramaturgiai módosítást is, hogy a halottat nem az ágyával együtt húzzák ki a színről, hanem úgymond saját lábán távozik. Ez a saját lábon távozás pedig azt a lehetőséget is felvillantja, hogy akik a maszkban és álarcban járnak, akiknek arca már merev és mozdulatlan, ugyanolyan halottak, mind a hajdani nagy erejű Csorja Ambrus, az utolsó, aki még kapcsolatban áll a hagyomány forrásaival. Más hagyományok is felbukkannak az előadásban, a halottsiratásé, a közös imáé, a katonának álló legények táncáé. Mindezek segítenek, segíthetnének abban, hogy a Tamási szövegében rejlő utalásokat, a mindenkori hagyomány jelentőségét, a megőrzés fontosságát megélhessük, átélhessük.

Karácsonyi Zsolt: Ősök, nézők, két vigasztalás között, Helikon, 2022. október 25.

Az Ősvigasztalás kolozsvári előadása hangulatos játék, gondolkodásra késztető látvány, amely ismét megmutatta a kolozsvári társulat színészeinek és csapatának kiválóságát. Főszereplők és villanásnyi hangulatot megjelenítő egyetemi hallgatók egy nagy egész jól illeszkedő elemei, a társulat régebbi és újabb tagjainak együttműködése egységes, szép, nagy közönségsikert hozó előadást eredményez.

Bodó Márta: „Komor és darabos vázlatból” közönségsikert hozó előadás, Szabadság, 2023. január 18.

A székely mentalitás Bogdán Zsolt alakításában visszafogott elszántsággal jelenik meg archetípusa, Csorja Ádám figurájában a hatóságok képviselte gonosz erőkkel szemben. Csorja híven ábrázolja, amit egy falubeli kislegény kottyant ki, nevezetesen, hogy „a székelynek csavaros az esze”. Bár parodizálják viselkedését, vallása és az íratlan törvényekbe vetett hite mélyen érző, merev, más ideológiákhoz nehezen idomuló emberré teszi a székelyt. Be-becsúszik azért még néhány székely adoma, ám a tragikus alaphelyzet mindvégig fenntartott intenzitással jelenik meg a kegyelet, szerelem, tisztelet és istenfélelem motívumait felvonultató esszében. Ehhez adódik hozzá a tárgyalásjelenet, kifejezetten az új világ és a hagyományok megszegése közti ellentétezés céljával. 

Adrian Țion: Un teatru baladesc al valorilor ritualice [A rituális értékek balladaszerű színháza], Făclia, 2022. december 20.

Tamási Áron elveszettnek hitt drámája csupán a 70-es években került a nagyközönség elé, sokszor máig zavarba hozva színházi alkotót és nézőt egyaránt, hiszen Tamási korát megelőzve a modern magyar dráma olyan lehetőségét villantotta fel az Ősvigasztalásban, amely a világirodalom olyan fontos műveinek hangulatához és mondanivalójához hasonlítható, mint Federico García Lorca Vérnásza vagy Yermája. A magyar drámairodalomban azonban Tamási kezdeményezése egyedülálló, ez az irányzat máig nem tudott kiteljesedni, így sokszor nehézségekbe ütközünk, ha ehhez a székely népi hagyományokon alapuló, ősi, pogány szertartások kultikus hangulatát idéző műhöz szeretnénk kapcsolódni.

A cselekmény maga Csorja Ambrus halálával kezdődik, akinek utolsó kívánsága, hogy öccse égesse el őt. Ádám teljesíti kérését, de e szokatlan tett testvérgyilkosság gyanújába keveri, amiért börtönbe is kerül. A börtönből Gálfi Bence segít neki megszökni, azonban amikor kiderül, hogy mindketten ugyanabba a lányba, Kispál Julába szerelmesek, Gálfi megöli Csorját. A székely Csorja fivérek halála egymásból következik, viszont a tragédiájuk bemutatása túlmutat a cselekményen, hiszen a történeten keresztül Tamási olyan kérdésekre keresi a választ, hogy milyen ellentét feszül hagyomány és mindennapok, hit és összetartozás, harmónia és káosz között, hogyan ágyazzák meg az ősi hagyományok az ember és természet harmonikus kapcsolatát, valamint ennek feladása milyen következményekkel jár.

A Tamási Áron Közhasznú Alapítvány engedélyével.

Az előadás támogatója:

---

Műsorfüzet