A darabban néma, illetve csak zenével „beszélő” fülemüle (Román Eszter ebben a szerepben is remekel, mimika, tánc és nem utolsósorban akrobatikus téren) üzenetét a több szerepet is játszó Albert Csilla tolmácsolja Weöres Sándor A teljesség felé című filozófiai művének választott sorait nagyon érthetően interpretálva. A szöveg értékes és érdekes, éppen ezért fontos a magyar színház adottságait figyelembe vevő, különösen is az artikulált színpadi beszéd – ebben az előadásban a legérthetőbb szöveget Gedő Zsolttól hallhattuk. A csodás látvány csak jól érthető szövegmondással összekapcsolva tud kiegészülni azzá a varázzsá, amiről Tasnádi-Sáhy Péter is szólt, amikor a rendezővel való harmadik együttműködését emelte ki és azt, hogy izgalmas feladatnak találta a szöveggel való munkát, „mivel A fülemüle varázslatos mese, amely sok titkot rejt, illetve a szépség, a tisztaság, a művészet és a hatalom viszonyáról is lehet gondolkodni”.

Az előadást látható örömmel és maximális odaadással játssza minden szereplő...

Bodó Márta: A fülemüle: gyermekelőadás kisebbeknek és nagyobbaknak, Szabadság, 2023. december 28.

A műbéli üzenet minden egyes konnotációja az esztétikai szépség mélyenszántó elemzésére irányul, a nyárspolgárság és a hatalmi harcok ellenpontjaként. Az igazság és a jog, az őszinteség, egyszerűség, bizalom és a lelki érzékenység védőbeszéde. A szereplők útkeresései és szenvedélyei körkörösen zárulnak le a bábjáték visszatértével. A bábok továbbra is maguknak követelik eme sztárfülemülét, az isteni természetesség és szépség jelképét. Jó választás, ám csak kínosan vállalható szimbólum manapság, amikor a világot a pénz, társadalmi rang és a hatalom foglalkoztatja. A Traian Savinescu által kifogástalanul egyben tartott előadás az élet értékeinek megválasztásáról szóló elmélkedést kínál fel gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Előadás felső fokon, mind kicsiknek, mind nagyoknak. 

Adrian Țion: O poveste magică [Egy varázslatos történet], liternet.ro, 2023. december

A színészek tehetséggel és odaadással kerekítették ki figuráikat egy színpompás, rendkívül dinamikus előadás során. Elsősorban Román Eszter érdemel figyelmet: a címszerepben bizonyítja mozgékonyságát, kecsességét, sőt, egyenesen akrobatai készségeit. A törékeny Lányként, ám főleg a Fülemüleként alakítása eléggé erőteljes, hogy szavak nélkül közvetítsen mély érzelmi tartalmakat. Kardos M. Róbert (MA-GAM Császár) színpadi jelenléte kiemelkedő, amint azt megszoktuk tőle. Fontos, és Gedő Zsolt által jól előadott szerep az intrikus TUR-NI Kancellár figurája. Az előadás drámai egyenletében a két szolga, Orbán Attila és Farkas Loránd szolgáltatta humoros színfolt az ellensúly. Nagyon jó benne még Laczkó Vass Róbert TIK-LI Óramester/TEMPO Karmester kettős szerepében, amelyben újra felfigyelhetünk elbűvölő hangi adottságaira. A Gépfülemülét játszó Csutak Réka emlékezetesen tart ellenpontot a valódi fülemülének. Traian Savinescu rendező ünnepi előadással kedveskedett nekünk lelkes közreműködőivel egyetemben: díszlettervező: Bocskai Gyopár, zene: Pál Petra Noémi, bábfaragó: Cristina Sandu. Egy izgalmas és mozgalmas előadás, ami tökéletes ünnepi ajándék gyerekeknek.

Roxana Croitoru: Un cadou în versuri [Versbe szedett ajándék], Teatrul azi, 2024/1. sz.

A FÜLEMÜLE ÉNEKE

A fülemüle nem csak egy madár.
A fülemüle nem csak egy ének.
A fülemüle egy szabadon szárnyaló madár éneke.
És még ha a mesebeli fülemüle-lány nem is beszél, mi azért értjük a szívéből áradó melódiát. Már ha nekünk magunknak is van szívünk.
Az ő meséje nem csak a kicsiknek szól, hanem azoknak a felnőtteknek is, akik egy pillanatig szeretnének újra gyermekek lenni.

A bábjátékból kinőtt történet mindannyiunkat a képzelet varázslatos világába csábít, császárok és kisemberek, pojácák és hatalomra éhes ravaszkodók társaságába, akik apró örömök és nagyravágyó tervek közepette tengetik életüket. Mindez egy festményt formáz, amitől előbb elakad a lélegzet, aztán teljesen magával ragad, és te magad is a figurák egyike leszel.

A történet emberekről szól; eszmékről, reményekről és örömökről, igazságról és hazugságról, őszinteségről és hamisságról. Egy végeérhetetlen összecsapás, nyílt háború a jó és a gonosz között, mely elvezet a hőn áhított változáshoz. Amikor pedig a végén be is következik, az annyit tesz, hogy a mese és a mesélő dolguk végeztével távozhatnak, újabb alkalomra várva, hogy feléledjen a bűbáj.

Az élet prózájába, néha felkavarva, ám a legtöbbször megzavarva azt, beszüremlik a költészet, szolgái (énekesek, festők, színészek...) népes kíséretében, akikre csodálatunk jeléül használjuk szép szavunkat, a művészt.

A fülemüle meséje róluk is szól; abbéli vágyukról, hogy örömöt vagy vigasztalást, elragadtatást és ábrándozást nyújtsanak. Egy barátságtalan, közönyös és szenvtelen világban félő, hogy a művészet visszautasításra lel és feledésre ítéltetik.

Vajon milyen volna elképzelni, ahogy a színház éterében fölszáll a remény, az öröm és az elragadtatás himnusza? Hát nem lenne szép?