Henrik Ibsen

Nóra

Kúnos László fordításának felhasználásával

Torvald Helmer
Árus Péter
 
Nóra
Ötvös Kinga
 
Lindéné
Albert Csilla
 
Krogstad
Váta Loránd
 
Dr. Rank
Viola Gábor
 
Anne-Marie
Kántor Melinda
 
Kiddo
Tőtszegi Zsuzsanna
 
Futár John
Platz János

rendező
Botond Nagy
 
szövegadaptáció
Kali Ágnes, Botond Nagy
 
látványtervező
Rancz András
 
tér
Carmencita Brojboiu , Rancz András
 
dramaturg
Kali Ágnes
 
zene és hangterv
Kónya-Ütő Bence
 
színpadi mozgás
Ötvös Kinga
 
digitális grafika
Szederjesi Szidónia
 
rendezőasszisztens
Veres Emőke
 
fényterv
Groza Romeo
 
ügyelő
Zongor Réka
 
jelmeztervező
Carmencita Brojboiu
A bemutató dátuma: 2019. március 16.

Erős vizuális és hanghatások használata miatt az előadás megtekintését terhes anyáknak, epilepsziásoknak valamint pacemakerrel rendelkezőknek nem javasoljuk!


A kóma egy kiszolgáltatott állapot. Tehetetlenség. Egy helyben toporgás. A szabadság ellentéte. Az ember hajlamos arra, hogy bebörtönözze magát hazugságokba, elképzelt valóságokba, régi traumákba, ismétlődő bántalmazásokba. Hajlamos engedni a kóma-állapotnak és tehetetlenül reménykedni a csodákban. De meddig tarthatjuk fogva saját magunk? Meddig cicomázhatjuk hazugságokkal magáncelláinkat? És mi történik, ha felébredünk az eszméletvesztésből? Ha rájövünk, hogy a csoda, amit várunk, csak egy tátongó fekete lyuk, ami hologramokban oldódik fel és végleg magunkra hagy?

Nóra ráeszmél arra, hogy a babaház amiben raboskodik egyre szűkebb. Hogy a kicicomázott falak mögött ismétlődő, kataton rémálmok bújnak meg, amikkel meg kell küzdenie, ha emberré akar válni. Ha szabad akar lenni. Ez a szabadság lemondásokkal jár.

Az ébredés fájdalmas folyamat, örvényszerű hipnózis. Tarantella. Küzdelem, ahol a kegyetlenség cicomák nélkül talál ránk. Agamemnon feláldozza Iphigéniát, hogy megnyerje a háborút. Nóra pedig feláldozza a jelenét, hogy megnyerje saját háborúit. Manapság nők több évnyi börtönbüntetéseket töltenek le azért, mert kiállnak a jogaikért. Nóra letöltötte a sajátját, elhagyhatja a babaházát.