Nagyszámú színészcsapat vonul fel szemünk előtt, szerepeik jól meghatározottak, és úgy építik fel őket, hogy közben a többiektől is energiát kölcsönöznek – így élték túl a zsidók a történelem borzalmait, amelyekből bőven részesültek: számukra a „mindenki egyért” nem egyszerű szókép, és az „egy mindenkiért” sem merült feledésbe (így jelentek meg és érvényesültek a zsidó közösségek vezetői, így írtak történelmet).

Nona Rapotan: „Și tu ai dreptate!” [„Neked is igazad van!”], Bookhub.ro, 2020. február 22.

Bogdán Zsoltot számtalanszor láthattuk főszerepekben a kolozsvári deszkákon, tehetsége régen megkapta a megfelelő elismerést, de ettől az alakításától egyszerűen eláll az ember lélegzete. Aki azt hiszi, már látott nagy színészeket hollywoodi filmekben, az nézze meg Zsoltot a Hegedűsben, és akkor rájön, hol kezdődik az igazi színjátszás.

Nanó Csaba: Mit keres a hegedűs a háztetőn?, Krónika, Erdélyi Napló, 2020. február 27.

...a „Hegedűs a háztetőn” előadása példája a megmérettetésnek, amely sikerrel járt, mégpedig nem is akárhogyan, hanem a tökéletesen kidolgozott részletekben, a musical igényeinek és vastörvényeinek megfelelően – talán nem túlzás azt állítanom, hogy egy kivételes jelenség tanúi lehetünk. (…) A Kolozsvári Állami Magyar Színház művészei ezt úgy valósították meg, hogy kimondott szavaik, mondataik egyszerre bölcsek és gondolatébresztők, van bennük humor, irónia, de még fölényes önirónia is, szavaik tele érzelemmel és szomorúsággal és felháborodással és belenyugvással – ebből születik az újrakezdéshez szükséges erő, újra és újra, énekelve, táncolva. És nem akárhogyan. Játékuk meglepő, sziporkázó, mondhatni hibátlan.

Mircea Morariu: Emoție, trăire, pasiune [Érzelem, átélés, szenvedély], amfiteatru.com, 2020. február 26.

Tevye nem afféle papundekli, amire a dramaturg felírja a jelmondatokat, a közönség pedig majd felismeri azokat a gondolatsémákat, amelyekhez talán hozzászokott. Tevje az – főként Bogdán Zsolt mostani, felkavaróan emberi alakításában –, akit bármelyikünk felismerhetne, ha kissé sűrűbben néznénk tükörbe, még akkor is, amikor úgy érezzük, hogy a lehető legjobbat tesszük ezen a világon.

Mihai Brezeanu: Salid y disfrutad*- Hegedűs a háztetőn / Fiddler on the Roof, liternet.ro, 2020. február [* Menj ki és élvezd [a játékot] (Johan Cruyff)]

Egy dolgot biztosan bebizonyít a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata: gyakorlatilag bármit el tudnak játszani. Ez is a legnagyobb erénye ennek az előadásnak: láthatjuk a teljes társulatot a színpadon, az előadás folyamán elég gyakran akár egyszerre, és olyan dolgokat, amiket még nem feltétlenül láttunk tőlük. (…)

A főszerepet, a tejesember Tevjét Bogdán Zsolt játssza, és ki is használja azt a potenciált, amit ez a szerep felkínál. Kevés humoros karaktert láthattunk tőle, főleg ezt a fajta kabaréhumort, de nagyon jól áll neki, a közönséget pedig úgy irányítja, ahogy akarja. Kató Emőke Golde, Tevje felesége szerepében megfelelő partner ebben, könnyedén kezeli a vígjátszás ritmusát, szerencsés pontokon torzítja a játékot, hogy humoros lehessen. De például ezt a könnyed lazaságot emelném ki Kántor Melinda (Jente, a házasságközvetítő) esetében is, mikor ezt a fajra komikusan erős jelenlétet is jelenti ugyanakkor, hogy már a karakter megjelenésekor nevetni kezdenek az emberek.

Ficher Botond: Ilyen ez a popszínház, Helikon irodalmi folyóirat, 2020. március 10.

A történet egyértelműen egy zsidó család, egy zsidó közösség története, és mégis, amikor Tevje először alkudozik és beszélget Istennel arról, mit is kezdjen azzal a hagyománnyal, amely szeretett lánya boldogságát tenné tönkre – a helyzet végtelenül ismerőssé lesz, megérint. Onnan kezdve a szereplők, köztük is a főszerepet játszó Bogdán Zsolt néhány egyszerű, de zseniális megoldásának köszönhetően a történet immár rólam és rólad, rólunk szól, mindenkori kisebbségiekről, akik ezért-azért Anatevkában egyszer csak zavaró elemekké leszünk, menni kellene, változtatni, a nem működő hagyomány helyére más hagyományt építeni – de vajon mi mozdulunk-e, vagy a mozdulatlanságunk, mozdíthatatlanságunk áldozataiként rövidesen a mi helyünket is csak kövek és keresztek mutatják majd…

Bodó Márta: Hegedűs a háztetőn, romkat.ro, 2020. március 05.

Béres László rendezése nagyon finoman, de nagyon következetesen építette fel az egyre erősödő feszültséget a darabban. Mindezt a kolozsvári magyar társulat az adott pillanatot megragadó és azt rengeteg humorral fűszerező játéka tette kivételesen emlékezetessé. Kívülről is látszott rajtuk, hogy örömmel szerepelnek e darabban.

Azonban, ha az egész művet nézzük, akkor nagyon jellemző a feszültség, a várható és egyre tragikusabb végkifejlet finom kibontása, amit nem lehet elkerülni, de elérni csak pontról pontra történő fokozatosság útján lehetséges. A kezdetben mosolyra, nevetésre sarkalló humoros jelenetet egyre többször váltotta fel a baljóslatú várakozás még azokban a nézőkben is, akik ismerték a művet.

Miklós Gábor: Kolozsvári Mazel Top és temesvári Tragédia, nyugatijelen.com, 2021. augusztus 08.

A teátrum színe-java felvonul az Anatevka nevű meghitt falucska lakójaként. Tudnak egyszerre táncolni, akár meglehetősen temperamentumosan. Nem koreográfus által „idomított”, „dróton rángatott” tánckart alkotnak, egyen-mosollyal, vagy éppen parancsra lefelé görbített szájjal. Önálló személyiségük, aurájuk van. Nem tudom hová kapjam a szemem, mert egyszerre szeretném valamennyiüket látni. Rögtön megszerethetők. Nem tolakodnak előre, ha nincs erre szükség, a háttérben is szívesen meghúzódnak, de akkor is hangsúlyosan jelen vannak. Abban, hogy ennyire ütős az előadás, döntő szerepük van.

Bóta Gábor: Le a kalappal!, nepszava.hu, 2021. augusztus 14.

Az előadás során keveredett a musical-színészet a kolozsvári, főként prózai színművészek játékstílusával. Carmencita Brojboiu díszlete kellemes pasztellszínekkel jelenítette meg a kis ukrán falut, ahol a jelenetek, az elmázolt ajtórengetegnek köszönhetően, egyszerre voltak belső és külső terekben.

Lengyel Emese – Sorbán Csenge: Erdélyi Hét pontról pontra, bárkaonline.hu, 2021. augusztus 16.