William Shakespeare

Hamlet

Arany János fordításának felhasználásával

december
7
szerda
19:00
december
16
péntek
19:00
január
13
péntek
19:00

Nagyszínpad
RO
EN
14+
2h 45' egy szünettel (I. rész: 1h 50', II. rész: 40')

Claudius
Szűcs Ervin
 
Gertrud
Kézdi Imola

 
A Wittenberg-csoport:

 
Hamlet
Vecsei H. Miklós
 
Horatio
Bodolai Balázs / Farkas Loránd
 
Marcellus
Gedő Zsolt
 
Bernardo
Buzási András
 
Francisco
Sinkó Ferenc

 
Ophelia
Tőtszegi Zsuzsa
 
Polonius
Bíró József
 
Laertes
Kiss Tamás
 
Rosencrantz
Imre Éva
 
Guildenstern
Pethő Anikó
 
Osrick
Balla Szabolcs
 
Hamlet apjának szelleme
Tőtszegi Zsuzsa , Lucian Chirilă
 
A hírnök
Kicsid Gizella
 
Gyermek Hamlet
Lőrincz-Szabó Venczel
 
Gyermek Ophelia
Viola Sára

rendező
Tompa Gábor
 
díszlettervező
Both András
 
jelmeztervező
Bianca Imelda Jeremias
 
dramaturg
Visky András
 
eredeti zene
Vasile Șirli
 
koreográfus
Jakab Melinda
 
a rendező munkatársa
Veres Emőke
 
előadásvezető
Zongor Réka
 
videó
Rancz András
 
a jelmeztervező asszisztense
Bocskai Gyopár
 
rendezőasszisztens
Gálhidy Sári
A bemutató dátuma: 2021. december 03.

Hamletet egyszerre támadja meg a kora modernitás nagy projektuma, azaz a személyesen megélt és közvetlen hit lehetősége, valamint a királyi hatalom isteni eredetébe vetett súlyos kétely. Claudiust olyan erős és közvetlen szavakkal írja le mint a királyság gyakorlásához méltatlan embert, hogy az öreg Hamlet erőszakos halála az Isten-halállal és a megújító feltámadás lehetetlenségével válik azonossá: „S egy oly király, kihez e mostani: / Hyperion mellett szatir”.

Hamlet kétségbeesett kételye azonban nem pusztán Claudiusra irányul, hanem bizony a meggyilkolt apa-Isten, a saját apja személyére is. Luther 95 tétele a purgatórium dogmájának a tarthatatlanságát hangsúlyozza (egészen pontosan a Sátán éjszakai magvetésének tartja, amivel a hittételeket megrontotta), hiszen olyan egyházi intézmény önreprezentációját látja benne, amely a hívek mesterségesen fenntartott függőségét biztosítja. Hamlet tehát a Szellemben magában is kénytelen kételkedni, hiszen az öreg Hamlet, azon túl, hogy a purgatóriumban szenved, a saját fia bosszúja révén véli megrövidíttetni saját szenvedéseit, ami semmiképpen sem tekinthető keresztény gondolatnak, sem katolikus, sem protestáns, sem ortodox értelemben.

Az előállt drámai szituáció Hamletet az eszköztelen, önmaga elhívásában nem hívő megváltó szerepébe kényszeríti: a fiúnak az igazságtevés és a helyreállítás tettét kell véghezvinnie egy olyan királyság helyreállításáért, amelynek az etikai rendjében ő maga már nem hisz, legalábbis súlyosan kételkedik.

Köztes-helyzet, a tiszta tragikum és a katarzis ígérete, amely az egész művet egyszerre tartja össze tökéletes egésszé és teszi szilánkossá, mint a jelentős műveket általában. Katarzis azonban nem lehetséges az éppen fennálló „rend” maradéktalan eltörlése nélkül: mindenkinek el kell vesznie, hogy az új politikai-etikai rend kihajthasson a romokon, de leginkább a néző szívében, aki a Hamletet, magát az előadást a saját helyzeteként ismeri fel; ha szerencsés.

Visky András

Az előadás támogatója:


Műsorfüzet