Dicsérendő a letisztult, árnyalt rendezői munka számos apró árnyalata és részlete, akárcsak a pazar látványvilág és koreográfia. Bocsárdi László biztos kézzel választotta ki a fontos szerepekre a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészeit, akiknek összjátéka azt a benyomást kelti a nézőben: az irónia, játékosság, hitelesség és mélység ötvözete születik meg a színpadon. A főszereplő Viola Gábor (Kopjáss) és Györgyjakab Enikő (Lina) káprázatosan sokrétű játékához társul a polgármestert és a polgármester titkárát megformáló Bács Miklós fergeteges játéka. Szintén erőteljes, sziporkázó és frappáns a Berci bácsit megformáló Bíró József alakítása, de Dimény Áron is magabiztosan, energikusan rajzolja meg a minden hájjal megkent bankigazgató figuráját. Farkas Loránd és Orbán Attila játéka is ragyogóra sikeredik: mindketten két-két karaktert formálnak meg árnyaltan, kidolgozottan.

Kiss Judit: Arcok és álarcok uram-bátyámék körhintáján, Krónika, 2023. február 06

Nem véletlen, hogy Móricz szövegéhez nyúlt Bocsárdi László, mert amit a magyar realista próza mestere a két világháború közötti Magyarország urambátyámjairól írt, teljesen aktuális a vármegyés, főispános, nemzetiszínekben tobzódó mindennapjainkban is. Nem a múlt dzsentrivilágát mutatja meg nekünk az előadás, hanem az érdekszövetségektől behálózott, korrupciótól átitatott mindennapjainkat, ahol a legtisztább szándék is elvetél vagy megfojtják.

Vig Emese – Zsizsmann Erika: Összetartozunk? Beleszédülünk a korrupcióba Bocsárdi Rokonok-adaptációjában, Transtelex

A Móricz Zsigmond regényében felvetett kérdések realista, nyers társadalomkritikát megfogalmazó alaphelyzete álomszerű hullámzással önti el a stúdióteremmé alakított színpadot. Hömpölygő képsorok váltják egymást, rendhagyóan, delíriumszerűen bontakozva ki a hatalmas rojtos függöny előtt, amely a rendezés titokzatos előkészületeit takarja. Egy inkább csak ködösen felsejlő bútorkészlet. A díszletet Bartha József képzőművész jegyzi, a rendkívülien zöld jelmezek pedig Kiss Zsuzsanna munkáját dicsérik. Mivel egy egész regényt kellett a színpadi előadás párbeszédbeli tömörségéhez igazítani, a rendező mellett a dramaturg, Kali Ágnes szerepe is létfontosságú. 

(...)

A szegény Pistát, akit nagy odaadással játszik a színpadon gyökeresen átalakuló Viola Gábor, menthetetlenül belegabalyodik ebbe a gonosz hálóba, melynek szálai mintha a jelzésértékű, óriási függönyből erednének – a végzetesen veszteséges családközi viszonyok szövevényéből. Pista felesége, Lina szerepében Györgyjakab Enikő kellemes és üdvös jelenség. Bács Miklós erőteljes játékkal festi meg az otromba polgármester arcképét, miközben az egyenzöldre festett slepp, a barátok, a földik, a pénzemberek, a városlakók mind a főügyész lelki nyugalmát veszik célba, siettetve megsemmisülését. Egyedül, avagy csoportosan igyekeznek megtörni a főhős lelki erejét, akit magába szippant a gyors meggazdagodás mámora.

Adrian Țion: Între realism critic și onirism lejer - Rokonok/Rubedeniile [A kritikus realizmus és a laza álomszerűség között – Rokonok], liternet.ro, 2023. február

Egy előadás, amely a naturalizmus minden elemével számol; a rendezés a múlt század közepén olyannyira bosszantó és nagy gonddal ápolt realizmus határmezsgyéjén mozog. A paródia kulcsa, amelyet a rendező kezünk ügyébe helyez, hogy az előadás kevésbé szembeszökő jelentéseit megfejthessük vele. Ám a Rokonok mindenekelőtt egy közvetlen felszólítás az önmagunkkal való szembenézésre: ugyanolyan esendők vagyunk, mind két- vagy háromszáz évvel ezelőtt, a kísértés gyöngévé tesz, és az elembertelenedés ugyanakkora pusztítással jár. Egy előadás, ahonnan nem közönyösen – egy vállrándítással elintézve az egészet – távozunk, hanem inkább azon tűnődve: annyira emberiek volnánk tökéletlenségünkben, hogy még a legmélyebb szakadékba zuhanást is megdöbbentő természetességgel konstatáljuk. Szívesen újranézném a Rokonokat, már csak azért is, mert a szereposztása annyira jól kigondolt, hogy magát a szöveget is színvonalasabbá teszi.

Nona Rapotan: Despre rudele pe care nu le vrei niciodată la cină, dar cu care împarți și ultimul sfanț [A rokonokról, akiket a hátad közepére kívánsz, de az utolsó falatodat is megosztanád velük], bookhub.ro, 2023. február 7.

A Kolozsvári Magyar Színház Móricz Zsigmond Rokonok című regényének Bocsárdi László és Kali Ágnes által jegyzett színpadi változata Bocsárdi László rendezésében roppant időszerűséggel és magabiztos művészi eszközök használatával veti fel a társadalmi kísértéseknek engedő emberi természet örök érvényű problematikáját. A változatos emberi gyarlóságok a darab szereplőiben csapódnak le, akik az álszent törtetés realista kulcsban játszott őstípusaivá, a gerinctelen fajta díszpéldányaivá válnak, kísértésbe visznek és manipulálnak, megnyomorodott lábaikkal hágnak az erkölccsel teljességgel párhuzamos társadalmi létra fokaira. Pista (Viola Gábor), a becsületes szándékoktól vezérelt jóember hatalmi pozícióba kerülésekor jóhiszeműen hagyja magát meggyőzni, illetve felpiszkálni a korrupció szennyétől eleve sáros jómadarak eme valóságos sereglete által, meghajolván a kölcsönös függőségek szüntelen körforgásán alapuló manipulatív rendszer előtt, mely mióta a világ világ, így működik. Az érvényes közjó rovására érvényesülő személyes „jobb” szédülete elegánsan került színpadi alkalmazásra a minimalista-funkcionális esztétika mentén felvázolt jelenetfüzérben.

[…]

A Rokonok a kővé dermedt lelkiismereteket feltámasztani képes tanmese. A színház tartotta tükör ezúttal egy rojtos függöny, amely mögött felsejlenek a hatalmi játékok kulisszái. A Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása által keltett együttérzés nem szorul különösebb magyarázatra. Mindannyian hamar felismerjük és rájövünk, hol a mi helyünk a gaztettekbe belerozsdállt rendszer fogaskerekei között.

Alina Epîngeac: Seducția subtilă a corupției, predată de domnul profesor compromis (A kompromisszum körmönfont kísértése Kompromisszum tanár úr előadásában), Teatrul Azi 2023/3-4

Kopjáss Pista drámája, ami körül a regény cselekménye összpontosul, bemutatja egy vidéki kisváros, Zsarátnok életét, valamint felvonultatja a felkapaszkodásban lévő magyar polgárság jellemző típusainak seregletét. A polgármester (Bács Miklós – kettős szerepben mint a polgármester titkára is, mintha csak ruhát cserélne, olyan természetességgel vált karaktert), Kardics, a banktulajdonos (Dimény Áron érzékkel tapint rá a sikamlós, befolyásos zsaroló jellemvonásaira), Martiny, az ellenzéki képviselő (Farkas Lóránd megformálásában majd’ szétfeszíti az energia, de ott munkál benne a lappangó alantasság is, mely alig várja, hogy kimutassa foga fehérjét), mindannyian a kicsiben, ám nagyban is végzett vidéki mutyizások nagymesterei. Az előzőleg városi kultúrtanácsnokként tevékenykedő, ám hirtelen a főügyészi választásokat megnyerő Pistát megmentőként, az intézmény „új seprűjeként” fogadják. Ám mindez csak látszat, mivel a minden hájjal megkent, velejéig romlott miliőben való „landolása” nem megoldás a társadalmat átható válságra.

[...]

Móricz Zsigmond így vallott saját művéről: "a Rokonok című regényemben felállítottam azt a tételt, hogy minden családban van egy ember, a többi rokon. Ez azt jelentené, hogy van egy tehetséges, erős egyéniség, akire a sok tehetetlen rátámaszkodik. S azt is, hogy az erős semmit sem produkálhat, mert a hírnév körülveszi, s lehúzza a mélybe.” Bocsárdi Lászlónak és kivételes alkotói csapatának sikerült szemléletes színpadi képekben felszínre hoznia ezeket a szavakat.

Eugenia Sarvari: Rubedenii la Teatrul Maghiar de Stat din Cluj [A Rokonok a Kolozsvári Állami Magyar Színházban], Vatra 3-4 2023, Marosvásárhely

A színpadra állított Rokonok annyira aktuális, hogy a Móriczra és korára jellemző szófordulatok fel sem tűnnek, az időtlen díszlet (Bartha József munkája) és jelmez (amelyet Cs. Kiss Zsuzsanna jegyez) is rásegít arra, hogy égetően mainak érezzük a történetet, miközben nincsenek eltúlzott aktualizálások, (ki)utalások, mára mutogatások. Úgy mai, ahogyan 20. századi, ahogyan a vélt hatalom hálójában mindenkor együtt vergődnek az egymásnak kiszolgáltatott hatalmasok. Ugyanígy jellemzően magyar, és egyáltalán nem csak magyar: aktuális ez minden posztkommunista, gazdasági és egyben morális válságba merült nemzet, ország, társadalom számára. Kicsiben és nagyban, országos és városi szinten egyaránt.

Bodó Márta: Vélt hatalmuk hálójában vergődő egymásnak kiszolgáltatott hatalmasok, Szabadság, 2023 február 27.

Megfér egymás mellett Pista és a hatalom? Most már főügyész, már valaki, de a sok hízelkedés és érdek közepette megmarad-e vajon becsületesnek? Kétes ügyletekről suttognak ármányos pletykákat a fülébe. A hatalom töviskoronája a homo novus fokozatos megrontását forralja. Ha már változtatni kell... kezdődjék az új seprűvel! A sajtó befolyásolása, nyilvánvaló belejavítások, mulatozás a (nevetséges, szatirizált csoportokként ábrázolt) felső tízezerrel, választási lózungok és szónoklatok – íme, mennyire elevenbe vágóan éri tetten jelenkori valóságunkat. A nagy titok: „a káposzta is megmaradjon, a kecske is jóllakjék”; „adófizetésre kell lelkesíteni az embereket”, de muszáj lennie valamicske vagyonnak, mert „(o)lyan emberben bízik csak a mi népünk, akinek van valamije”. Időközben a félrecsúszások megszaporodnak (kedves kis geg a rendezőtől), és megjelennek a groteszk álomszerű árnyai. Bács Miklós kitűnően abszolválja kettős szerepét (mint polgármester és titkára), faragatlan, hisztrionikus, gesztusai kaméleonszerűek, hangváltásai változatosak. Viola Gábor (Pista) összetéveszthetetlen fokozatossággal építi fel szerepét, lélekbomlasztó hullámokon hánykolódva. Györgyjakab Enikő (Lina) elemi erejű érzelmi kitöréseivel és nagy hitelességű koreográfiájával okoz kellemes meglepetést.

Alexandru Jurcan: Perdele efemere ca nisipul mișcător [Délibábként lengedező futóhomok-függönyök], Tribuna, 492. sz., 2023. március 1-15.

Környezet? Kapcsolatok? Rokonság... És az egyén egymaga valahol ebben a közegben elveszve. A Kolozsvári Állami Magyar Színház Rokonok előadásának rendezője - maga a fesztivál igazgatója, Bocsárdi László - is arra próbál reflektálni, milyen személyiségtorzító, semlegesítő effektusa lehet közvetlen környezetünk ránk gyakorolt nyomásának. A színpadi adaptáció —szépen szálazza szét a státuszhoz jutott kisember felemelkedését, a változásért törekvő harcát. Munkakörnyezetének hirtelen változó kíváncsiságát és a vérszagot pásztázó, bármelyik pillanatban támadó alattomosságát. A rokonság készséges segítségkérését. És a házasság versus plátói szerelem képét. Hatalombirtoklás helyett mintha összezsugorodna főszereplőnk, és saját akaratát nemhogy érvényesíteni nem tudná, mert mindig van egy felsőbb hatalom, egy kebelbarát tanácsadó, aki megmondja, azaz csak udvariasan tanácsolja, hogyan is illik élnie, döntenie ezentúl. A bűntudat érzése is befészkeli magát szivébe, mert nem képes feldolgozni, hogy ne segítsen a drága rokonságnak, főleg most, amikor lehetősége nyílna rá. A gesztusokból kiinduló nyelv és a pontos koreográfia határozza meg leginkább az előadást, amely gyönyörű képekkel, pillanatokkal engedi el a nézőt. A koncepció és szöveg szempontjából is fontos, hogy itt minden mozdulatban - legyen az hirtelen vagy lassú - ott lapul a szándék. A szándék, hogy nekünk valami kell. Üzenet és igazságkeresés helyett viszont csak egy tényként felmutatott történetet kapunk, végén egy sajátos halálreprezentációval. És talán kezdődik minden elölről...

Dimény Patrícia: Identitás, kapcsolat, reflex, Helikon, 2023

A gúny sebet ejt. Akár minket gúnyolnak ki, akár mi gúnyoljuk magunk.  Mit jelent egy előreléptetés?  Érdemeink miatt léptetnek előre, vagy azért, mert valakinek, valahol éppen hasznosak vagyunk? Ha előreléptetnek, sokszor elesünk. Az esés sebet ejt. Vannak, akik talpon maradnak. Őket irigyeljük. A gúny, sokszor irigység. Ha gúnyolnak, reagálunk rá. Összezavarodunk és elesünk.

Panama. Mennyivel könnyebb egy országot szétlopni, mint felépíteni. Ady Endre 1899-ben egy országról ír, azt írja róla, hogy „a jövő térképén annak az országnak a helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: Ez egy ország volt, de elsikkasztották."

Hány elsikkasztott emberi élet jut egy elsikkasztott országra? Mit kezdhetnénk az elsikkasztott életeinkkel?

Mi történik egy emberrel, aki hirtelen arra ébred, hogy amiről álmodik, az megvalósítható? Mi történik egy emberrel, akivel elhitetik, hogy nagy dolgok várnak rá? Mi történik egy kisemberrel, kinek álmai panamákká válnak? Mi történik velünk, ha hitünk pénzért, elismerésért sikkasztható?

Változásidőből több jut egy életre. Ideológiák változnak, a hogyanok, a definíciók. A hatalom nyelve ezekkel együtt változik. Voltak idők, amikor forradalmak után az értelmiség azt hitte, hogy ő írja a hatalom nyelvét. Vannak idők, amikor az értelmiség egy nyelvet sem tud.

A pénz nyelve ma már nem hatalom kérdése. A pénz mindenkihez beszél és csak keveseknek jut.

Magasságra vágyunk, csak a repüléssel és a zuhanással tudnánk valamit kezdeni.

Kali Ágnes, az előadás dramaturgja

"Mivel emlékbe rondít

ez a jelen idő.

És a szemembe kancsít

ez a felejthető.

Ez a felejthető.

Ez a felejthető."
 

Cseh Tamás

---

Műsorfüzet