Az Elsötétítés színpadán nincs sok mozgás, a gondolatok feszülnek egymásnak, az adott helyzet két, egymástól gyökeresen eltérő, de egyformán érvényes értékelése, ami szembeállítja a főszereplőket. Nincs sok cselekmény, a szereplők sorra kifejtik érveiket, ezek csapnak össze, mégis, e látszólag statikus világ feszültsége kicsap a nézőtérre, megérinti, bevonja a nézőt, álláspontját, azonosulását kiköveteli. A két főszereplő kitart a maga igaza mellett, és a maga világában mindkettő érvei teljesen logikusak: az értelmi, illetve érzelmi logika alapján – csakhogy a külső történések miatti kényszerű választásuk, reakciójuk, helyzetértelmezésük, végletesen és véglegesen el is szakítja őket egymástól.

A nő és a férfi érzéki szerelmének, megalapozott házasságának valóságába pillanthatunk be, aminek idilli képét az elsötétítés tényével jelzett nyers valósága, a fenyegetettségre adott kétségbeesett válasz hirtelen megbont. Imre Éva és Dimény Áron lenyűgözően tárja elénk a történelem által tönkretett család drámáját.
[…]
Kiváló darabot, remek szöveget és kiemelkedő alakításokat láthatnak, semmiképp ne hagyják ki az élményt.

Bodó Márta: Főszerepben a szöveg Spiró György Elsötétítés című darabjában, Szabadság, 2026. Április 24.

Az Elsötétítés többek között azért aktuális, mert kísértetiesen rímel a jelen geopolitikai kríziseire, valamint az egyre radikalizálódó európai társadalomra. Mégis a mindenkori felső középosztály értelmiségi rétege, attitűdje látszik legjobban körvonalazódni az előadásban. „Én most képtelen vagyok felvázolni magának, hogyan történt, […] hogy egy népből csőcselék vált, vagy, pontosabban, a nép egy boldogtalan részéből csürhét gyártottak valakik tudatosan” – szól a Férfi kimérten egyik monológjában, és ez lehetne a mű tételmondata is.

Hermán Dániel: „Embertársaink: a csőcselék” – Spiró 80., színház.net, 2026. Június 17.

1941 júliusa, Budapest. A város légoltalmi elsötétítés alatt él: az ablakok takarva, a fény bent szorul. Spiró György szereplői ebben a környezetben néznek szembe a történelemnek kiszolgáltatott, tehetetlen egyén lehetséges döntéseivel. Kertész Imre szerint a mű ugyanarról szól, amiről korunk történelme is: a pusztító őrület és a kreatív józan ész konfliktusáról.
Ez a konfliktus nem csatatereken, hanem a dialógusokban zajlik: a metszően pontos mondatok ritmusa az előadás szíve. Vlad Massaci rendezésében a magány és a nyelv egymást erősítő fogalmak. Minél többet beszélnek a szereplők, annál nyilvánvalóbb az elérhetetlen másik. A kommunikáció menedék és csapda. Bezártság, elhallgatott félelmek, a józan ész és az irracionális hatalom összecsapása - nem múlt időben zajló tapasztalatok.   Egy előadás arról, hogyan változhat meg gyökeresen az egyén sorsa egy éjszaka - sőt, pár óra - alatt.  

Az előadás támogatója: