A történetnek egyébként több jeles feldolgozása született már […] A kolozsvári előadás – amelyet április 5-én mutattak be – is bekerülhet a sorba, mert emlékezetesek a szerepformálások, díszletmegoldások, jelmezek, képek, hangok, dalok, táncok, mozdulatok, az előadás egésze is. Benne van a Kosztolányi által megrajzolt polgárság és allűrjeik, hisztériáik, rögeszméik. Benne van az ,,alsóbb osztályok”, a házmester (Sinkó Ferenc), a kéményseprő (Orbán Attila) és nem utolsósorban a cselédek (Vindis Andrea, Albert Csilla, Varga Csilla, Kántor Melinda, Tőtszegi Zsuzsa) világának minden frusztrációja és az azt legyőző kisded játékok, ugyanakkor minden karakter egyéni sebzettsége és ebből (is) fakadó jellemtelensége is: az urak semmi egyéni teljesítménnyel nem magyarázható beképzeltsége, gőgje, a szolganép hajlongása, simulékonysága és megalkuvása. A cselédlányokból alakuló kórus egyszerre tragikus és komikus, felemelő és vicces: emlékeztet az ókori tragédiák sokszor vészjósló, a lecsapni készülő sorsot előrejelző kórusaira, de emlékeztet egy-egy mulató kosztümös fellépőire is, akik a vendégeket borozás, koktélozás közben szórakoztatni hivatottak.
[…]
Kali Andrea remekel Vizyné érzelmi zsarolásos nagyjelenetében, mint ahogy a Bogdán Zsolttal való kettősökben is: a hiteles és sokrétű alakítás nyomán némi szimpátia irántuk is kialakul, a néző belelát Vizyné Angéla elsivárosodott lelkébe és szánalmat érez, mint ahogyan unott férje is.
Bodó Márta: Utalásokkal, jelekkel, szelíd képi világgal kikövezett út a lelki összeomlásig, Szabadság, 2023 április 25.
Szabó K. István rendezése egzakt mintázatot nyújt arról vagy azokról az egyénekről, akik önmagukat áldozzák fel. Feláldozzák magukat, hogy elérjék céljaikat bárki és bármi árán, így beállnak a sorba. Vagy mert emberek, emberségesek akarnak maradni. Egyáltalán ahogy több évtizede és napjainkban történik: csupán létjogosultságot szeretnének.
Dimény Patrícia: Az irgalom mauzóleuma, Helikon, 2023 május 3.
Szabó K. István rendezésében tehát a Kosztolányi-regényben szereplő anyamotívum, pontosabban: az anyaság fájdalmas hiánya ezzel az egyetlen kellékkel a regény történéseihez képest jóval fajsúlyosabbá válik: Vizyné lelkiállapota is új fénytörést kap, miközben nem sérti a klasszikus író elképzeléseit sem. Csak továbbgondolja, kiegészíti a regénybe foglaltakat, és ezzel nekünk, „Movisztereknek” hangsúlyosabban üzeni: a gyermektelenség mekkora kárt tud okozni egy gyermekre vágyó nőben, főleg akkor, ha a megtalálni vélt tökéletes cselédje mint a „gyermekpótléka” egyszer csak el akarja hagyni, férjhez akar menni…
Gyürky Katalin: „Volna egy lány...", 2023. május 22.
Az Édes Anna című előadás egy igazi színházi gyöngyszem, az óramutató karteziánus pontosságával. Rendezte: Szabó K. István. Az ihletett díszletterv (Artūras Šimonis) terjedelmes, gyakran labirintusszerű játéktereket kínál. Hajdanán én is olvastam Kosztolányi Dezső 1926-ban írt, azonos nevű regényét, amely a kisemberek világa iránti együttérzést emeli ki. A kanonikus regény és a közismert cselekmény színpadi adaptációja lélegzetelállító intelligenciáról árulkodik. Román Eszter, Kali Andrea, Bogdán Zsolt, Kiss Tamás és a többiek kifogástalanul játszanak. Az előadás a regény szerkezetéből kiindulva tűzdeli be a színházi nyelvet gyarapító elemeket. A cselédek kórusa kiváló és egyben praktikus, a látomásszerűségbe való átbillenés még inkább. A vérfagyasztó gyerekmaszkos jelenetet sokáig emlegetik még. Ott kuksol a bagoly mint térfigyelő kamera, ott halad el véres ruhában a hátborzongató felvonulás, ám ugyanott parázslanak szüntelenül az elkerülhetetlenség keserűségével váltakozó ellentétek is. [...] Az előadás rendezője meggyőződése, hogy az Édes Anna olyan regény, ami „kiált a színpad után”. Létezhet-e együttérzés a moralitás határain túl is? A zárt tér jelentéstársításokat hoz létre, a kórus a görög tragédiákat idézi, ám mindenekelőtt a stilisztikai koherencia uralkodó. Egy meg- és újranézésre egyaránt alkalmas előadás.
Alexandru Jurcan:
Maraton teatral de la Cluj la Iași [Színházi maraton Kolozsvártól Jászvásárig], Tribuna, 497. sz., 2023. május 16-31
.
Nem véletlen Szabó K. István megállapítása, miszerint „az Édes Anna egy olyan regény, mely színpad után kiált”. Az egyenlőtlenség problémáját ugyanis manapság sem szabadna figyelmen kívül hagynunk. Lőkös Ildikó és Szabó K. István Édes Anna-adaptációja köntörfalazás nélkül érteti meg velünk, hogy társadalmunk a kizsákmányolásra épült. A magunk módján kizsákmányolunk másokat, míg mások kizsákmányolnak minket.
Édes Anna egy „áldott teremtés”, aki egy leépülőfélben lévő társadalmi miliőbe kerül. Román Eszter meggyőzően testesíti meg a vidéki leány szégyenlős, visszafogott, befele forduló, jólelkű és önmagával szemben megalkuvásra képtelen természetét. Egy markáns, a cselekmény mozzanatai során jól pontozott egyéniség. Az egyik társadalmi rétegből a másikba való átlépést tragikusan éli meg, lázadást és az önmagába való temetkezést váltja ki belőle. A rugalmasság, illetve alkalmazkodóképesség hiánya, a veleszületett merevség a képmutatással és a szégyentelenséggel szembeni ellenszegülést sugallják. Makulátlan lelke visszautasítja a mindennapi alakoskodást, és a Kiss Tamás kifogástalanul játszott Patikárius Jancsijához, a beképzelt, szoknyavadász és csapodár fiatalemberhez kötődő szerelmi kapcsolata is csalódásba torkollik, mikor a szépségéhez vonzódó legény elcsábítja, majd mélységesen megbántja. Megvan Édes Annának a veleszületett nyakassága, és nem tűri, hogy megalázzák, hogy a megaláztatást és meghurcoltatást szenvedőkkel szemben érzéketlen társadalom lábbal tiporja, bár egy adott pontig a háziak méltányosan bánnak vele.
Adrian Țion: Sub stigmatul crimei [A gyilkosság bélyege alatt], liternet.ro, 2023. november
E. Isac u. 26-28, 
