Kali Andrea sokszínűen építi fel és mutatja meg a megfáradt, kiégett idős asszonyt, Imre Éva rezzenéstelen arca, élettelen szeme hihetetlen gyorsan tud változni, és a testén-agyán átfutó érzelmeket felvillantani. Ugyanakkor alteregói egy-egy mondatát ismétlik, emelik ki, míg keresztülsietnek a komor fallal határolt színpadon. Érzelmeket, érzéseket, életet ők nem hordoznak. Váta Lóránd arca maga a kiürült élet, az abszurd. Ebbe a világba a Mariát alakító Pethő Anikó hoz melegséget, érzést, hitet, szeretetet, és mutatja meg, hogy mindez kevés ahhoz, hogy e sivárságot élhetővé tegye. Bodolai Balázs a hazatérő tékozló fiú, aki titkon reméli, hogy őt is felismerik, és legalább a pénzéért tárt karokkal visszafogadják. Viszonylag sokat beszél, és mégsem mond semmit: a megnyílás, a kommunikáció képtelensége az ő drámája, ezért veszít.

Bodó Márta: Sorstragédia vagy félreértés?, Szabadság, 2024. május 14.

Kali Andrea (az anya), Imre Éva (Martha) és Bodolai Balázs (Jan) hármasfogata nagyon jól kigondolt trió. A darab második felében dinamizmusuk valamelyest alábbhagy, talán a harmadik halála miatt. Az egész testet, még a nők arcát is eltakaró gyászöltözék kiemeli egyes pillanatok drámaiságát, ám Mihai Măniuțiu többletjelentéssel látja el a nők jelmezét – akik valójában nem gyászolnak senkit, pedig elsőre azt gondolnánk, hanem akiknek a lelke idővel kővé dermedt, így a fekete válik a hanyatlás/dermedtség tökéletes kifejezőeszközévé. Az arcokat fedő leplen keresztüli csókolózás jelenetei a tehetetlenség, a küzdelem feladásának metaforái, és távolról sem véletlen utalás a fanatizmusra, amelynek nevében az elmúlt évek háborúi kitörtek.

[…]

Egy legbenső lényegében fájdalmasan egyszerű előadás, amely a szó lebilincselő erejével hat. Minden egyes színpadi részlet mögött egy egész művészet húzódik meg, ami arra enged következtetni, hogy nem, egyáltalán nem volt véletlen az előadás első részét végigkísérő nyugtalanság. Végeredményben a félreértésből is származhat tudás, ám mindenki maga dönti el, mire használja azt.

Nona Rapotan: Neliniștea care însoțește neînțelegerea [A félreértést kísérő nyugtalanság], Bookhub.ro, 2024. június 6.

„Egész életen át vártam, hogy felkap és elragad innen egy hullám, de most már tudom, hogy sose jön el. Mérhetetlen távolságban vagyok attól, amit szeretek. Záródjanak be az ajtók mind körülöttem! Nem fogok könyörgő tekintettel az égre nézni. Hogy gyűlölöm ezt az Istenre korlátozott világot! Nem fogok térdet hajtani.”

---

Műsorfüzet