A két nő találkozása csak fikció, a színpadon ez a darab, az előadás csúcspontja. A kontrasztot a jelmez már megteremtette: Mária (Imre Éva) az előadás első perceitől fehér, majd vérrel színezett alsóruhát visel, Erzsébet (Tőtszegi Zsuzsa) fekete, ultramini, ultraszexi szerelésben, piros magas sarkú cipővel (jelmez: Bocskai Gyopár) szerepel. Utóbbi mégis kétellyel, habozással teli, míg a fogolynak még tépelődései is erőteljesebbnek tűnnek. A személyes találkozás előhozza az indulatokat, a szelíd, sőt alázatosnak induló jelenet a legmagasabb hőfokon zárul. Erzsébet mégis, utolsó percig bujkál önmaga, szándéka elől, halogatja a kivégzési irat aláírását, Mária pedig végig bízik igazában és abban, hogy az a törvényes bírák előtt nyilvánvalóvá válik.

[…]

Kemény téma, remek alakítások, rengeteg munka, nagy erőbedobás.

Bodó Márta: Két nő a férfiak éhes világában, Szabadság, 2024. április 12.

Bő két óra alatt a Stuart Mária szembesíti a nézőt azzal, hogy a történelem olyan gépezet, amely végül legfőbb szereplőit is elpusztítja. A pusztulás közelsége pedig már az első pillanattól érzékelhető a színpadon, a színpad elejére helyezett díszletelemen, egy személy olykor lehunyó női fej nem csupán jelzi az elkerülhetetlent, de azt is, az elkerülhetetlen, a sorsszerű, az előre megírt forgatókönyv szerinti az, ami az előadást mozgatja. Ezért, tulajdonképpen, nincs esély a fejlődésre, nincs esély a változásra, egész egyszerűen: nincs esély. Csak szerepek vannak és azok változatai, de előbb-utóbb a történelem minden szereplője eltűnik a színről.

Karácsonyi Zsolt: Egymás börtönében, Helikon, XXXV. Évfolyam, 2024. 08. (886.) szám április 25.

Bátor előadás; Schillert rendezni a társadalmi színház és az új szövegek régiekkel szembeni térhódítása korában tényleg bátorság a javából. Ám Diego de Brea bebizonyította, hogy ez nem csak hősködés, hanem a szenvedély mögött az emberek mély szeretete rejtőzik, a befele figyelésre való képesség, amely sokak számára észrevehetetlenül finom rezgések irányába viszi a karaktereket. Schiller mindennel meg van elégedve: a klasszikusokat nem biflázzák, hanem újraértelmezik.

Nona Rapotan: Maria Stuart – fascinația pentru jocurile de putere [Stuart Mária – a hatalmi játékok bűvölete], 2024. április 8.

Imre Éva nagy lendületű koncepció mentén, mélységes drámaisággal  megkomponált szerepében csillogtatja meg tehetségét. A cselekmény Stuart Mária tárgyalását helyezi a középpontba, emiatt pedig a rivális, I. Erzsébet angol királynő színre lépését Mária egyénisége a háttérbe szorítja. Tőtszegi Zsuzsa a bebörtönzött unokatestvéréhez emberségesen viszonyuló nő alakját formázza meg, aki ugyanakkor mindenekelőtt a politikai érdekeit tartja szem előtt. A színésznő egy zord, meggyőző erejét mások fölött mesteri módon érvényesítő embert testesít meg. 

Adrian Țion: Un spectacol atelier – Maria [Egy műhelyelőadás – Mária], Liternet.ro, 2024. április

A közönséget már belépéskor üdvözlő, a csupasz falak, néhány fémasztal és -szék, a csövön függő jelmezek és mikrofonállványok jelezte színpadtechnikai küllem (melynek a rendező egyben díszlettervezője is) a politikai manőverek „kulisszáinak” időtlenségébe helyezi a történelmi témát. Diego De Brea szlovén rendező a jelen témái felé nyitott előadást kínál fel, utalva a politikai szövetségek és árulások gyakorlatára, rideg esztétikával, a szereplők társadalmi álcája alatt fortyogó személyes megélések feltárására összpontosítva. A színpad fölött függő, Zurbaran Agnus Deijének keretestül reprodukált festménye már a darab első soraitól kezdve az áldozathozatal motívumát helyezi kilátásba, kulturálisan összecsengve a Vadászok a hóbannal, Idősebb Pieter Bruegel Stuart Mária gyónását kísérő festményével. A festmény mellett lógó üres, keresztet formázó üvegcse VIII. Henrik Angliájának protestáns reformációját idézi fel Schiller darabjának bonyodalmi gócaként. A színpad és a közönség jelenében a szakrális művészetből kölcsönzött képek emlékeztetnek rá, hogy a történelem folyamán az ártatlanokat mindig feláldozzák, ám közvetlen utalást is tesz az anglikán protestánsok és a katolikusok történelmi küzdelmére.  Az Anglia trónja fölötti viszály szülte szövetségek és árulások bonyolult szövevényében Diego De Brea rendező Stuart Mária sorsából „Krisztus passiójának női változatát” olvassa ki, amint azt a műsorfüzetben is kijelenti.

Oana Cristea Grigorescu: Vânătoare regală [Királyi vadászat], Scena.ro, 2024. május 30.

Imre Éva hamleti felhangokkal látja el hősnője hányattatását. A színésznő képes felruházni szerepét azzal a kevélységgel, ami a karakter évszázados auráját adja, de azt is tudja, hogyan mutassa meg a hősnője mélyén rejtőző emberben a tisztánlátás borzasztó kínjait. Stuart Mária érti a világ működését, beismerve ugyanakkor a saját bűneit is. Mind a saját, mind a mások átkának megtörésére tett kísérlete azonban kudarcra ítéltetett. Kimondja az igazat, de nem hallja meg őt senki.

Mihai Brezeanu: Cei care plătesc cu viața – Maria Stuart [Akik az életükkel fizetnek – Stuart Mária], Liternet.ro / Teatrul azi, 3-4, 2024.

Impressziók, gondolatok, kérdések

Két nő a férfiak éhes világában.
Forró szív vagy hideg agy.
Tűz és jég.
Mihez kezdesz, ha te vagy mindenki vágyának titkos tárgya, de nem menthet meg senki?
Milyen érzés, ha senki vágyának nem  te vagy a valódi tárgya, de érdekből mégis veled vannak?
Vagy nem? Vagy mégsem?
Gyanú, kétely, bizalmatlanság, óvatosság, folyamatos résen levés, nyugtalanság, pattanásig feszült idegek, izgalom, hatalmas adrenalin bomba, veszély mindenhol, halálfélelem.
Óriási döntések, óriási igazságok, óriási igazságtalanságok.
Mi a nehezebb: megöletni valakit vagy a halálba menni?
Milyen lehet nőként uralkodni egy rideg, hideg, kegyetlen világban?
Mi kell hozzá?
És honnan jön az a hatalmas szabadság, ami még bezáratva is falakat ledöntő elsöprő erővel tör elő az emberből?
A szív erősebb mint az agy?
Az igazságtalanságot elfogadni hogyan lehet?
És ismét:
Mi a nagyobb bátorság?
Ártatlanul menni a halálba?
Halálra ítélni, nem azért mert akarjuk, hanem mert muszáj?
„Ilyen vagyok, ez vagyok én”- ez a szív hangja.
„Ilyen szeretnék lenni”- a magukban bizonytalanok illúziója.
Beismerés, megbánás, szembenézés, megtisztulás, erő.
A nő saját szabadságának vonzereje. A tisztaság vonzereje. Az adni tudás vonzereje.
A szeretni tudó nő ereje.
A nő saját magát gúzsba kötő vállalása.
A boldogtalanság feldolgozása.
A szeretni nem merés rabsága.
Az egyikből ikon lesz, a másikból katona.
Erzsébet és Mária.
Két nő a férfiak éhes világában.

Gyarmati Kata, az előadás dramaturgja

Kálnoky László örökösének az engedélyét a Hofra Kft. közvetítette.

---

Műsorfüzet