Két nő a férfiak éhes világában.
Forró szív vagy hideg agy.
Tűz és jég.
Mihez kezdesz, ha te vagy mindenki vágyának titkos tárgya, de nem menthet meg senki?
Milyen érzés, ha senki vágyának nem te vagy a valódi tárgya, de érdekből mégis veled vannak?
Vagy nem? Vagy mégsem?
Gyanú, kétely, bizalmatlanság, óvatosság, folyamatos résen levés, nyugtalanság, pattanásig feszült idegek, izgalom, hatalmas adrenalin bomba, veszély mindenhol, halálfélelem.
Óriási döntések, óriási igazságok, óriási igazságtalanságok.
Mi a nehezebb: megöletni valakit vagy a halálba menni?
Milyen lehet nőként uralkodni egy rideg, hideg, kegyetlen világban?
Mi kell hozzá?
És honnan jön az a hatalmas szabadság, ami még bezáratva is falakat ledöntő elsöprő erővel tör elő az emberből?
A szív erősebb mint az agy?
Az igazságtalanságot elfogadni hogyan lehet?
És ismét:
Mi a nagyobb bátorság?
Ártatlanul menni a halálba?
Halálra ítélni, nem azért mert akarjuk, hanem mert muszáj?
„Ilyen vagyok, ez vagyok én”- ez a szív hangja.
„Ilyen szeretnék lenni”- a magukban bizonytalanok illúziója.
Beismerés, megbánás, szembenézés, megtisztulás, erő.
A nő saját szabadságának vonzereje. A tisztaság vonzereje. Az adni tudás vonzereje.
A szeretni tudó nő ereje.
A nő saját magát gúzsba kötő vállalása.
A boldogtalanság feldolgozása.
A szeretni nem merés rabsága.
Az egyikből ikon lesz, a másikból katona.
Erzsébet és Mária.
Két nő a férfiak éhes világában.