De hát mindannyiunkban ott lakik egy láthatatlan anarchista, aki titokban mindent elutasít, ami „fentről” jön, bár egymagában ritkán lel rá az igazságra. Így születnek a hatalom elleni szövetségek, hogy aztán azokból, akik átveszik a dolgok irányítását, elnyomók váljanak. Ez a központi témája Ionesco drámájának is: Macbett (Bogdán Zsolt) és Banco (Viola Gábor) fellázadnak Duncan (Bács Miklós) ellen, hogy később ők is ugyanolyanná váljanak, mint megutált és megbuktatott vezérük. A hatalmi harcból nem maradhat ki a gyönyörű Lady Duncan (Vindis Andrea), az özvegy sem, aki furcsa eszközökhöz folyamodik. Az előadás utolsó jelenete Purcărete zsenialítására hívja fel a figyelmet. Mintha csak egy korunkbeli korteshadjáratnak lennénk szemtanúi, a hatalomra éhes jelölt – Macol (a társulathoz visszatért Bíró József) – mondja a magáét, miközben körülötte összedől a világ (a díszítők szó szerint lebontják a díszleteket a handabandázó szereplő körül). A demagóg szövegnek az sem vethet véget, hogy már csak ő mondja és hallja ígéreteit, hazugságait. Döbbenetes befejezése egy olyan előadásnak, amelyet a nézők sokáig fognak őrizni emlékeikben.
Nánó Csaba: Macbett: gazemberekből sosem fogyunk ki – bemutató a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, erdelyinaplo.ro, 2021 október 24.
A szereplővé előlépő, hangulatokat és érzelmeket megjelenítő fény: fehér – hideg, semleges, kék, zöld – a tudatalatti, álomszerű sík; a monokromatikus és szinkronban mozgó kollektív szereplők, mint a gesztusok és replikák automatikus ismétlődése; a bohóc a keménykalappal, magányos figura és ugyanakkor a drámai jelenetek összekötője; naturalista elemek groteszk vonásokkal, nejlonzacskókba rejtett véres fejek, papírkorona és egy játékos, valószínűtlen, karikaturisztikus, gyerekszékhez hasonló miniatűr trónus – az előadás vizuális-költői univerzuma ezekből tevődik össze. Szuggesztív elemek és színpadi effektusok, amelyek Vasile Șirlinek az operazenétől a kabarézenéig terjedő zenei kompozícióival együtt hol Magritte álomvilágába repítenek (a fejetlen keménykalapos ember táncol a pillangóhálós emberrel), hol Alfred Kubin kietlen, expresszionista világába (a trónterem falait beborító rajzok), hol a szocialista realizmusba (a világot uraló emberek képe, de ironikus módon Einstein, Chaplin és végül Ionesco képével váltakozva).
Cristina Seleușan: Teatrul în vremea pandemiei sau Cum să te descotoroseşti de frică – Macbett [Színház a járvány idején, avagy hogyan szabaduljunk meg a félelemtől – Macbett ], liternet.ro, 2021. október
Az előadás, mint Ionesco szövege is, a középszerűségről szól, arról a teljes névtelenségről, amelyben napjaink politikai vezetőinek nyilvános élete zajlik, pusztán a (tenisz-jelenet által jól illusztrált) társadalmi rituálékra szorítkozó embereké, akik nem egy-egy jellegzetes erényük vagy a többiektől elütő személyiségük révén kiemelkedőek. Duncan, Glamiss, Candor, Banco, Macbett és Macol ugyanazon pszichológiai kategóriába tartoznak, viselkedésükből kiviláglik egy-egy helyi politikus alakja, megyeközpontok és megyék kisstílű vezetői, akik kicsinyes civakodásokba bonyolódnak és előbb-utóbb „fejüket vesztik”, olykor nyomtalanul eltűnnek, máskor újra megjelennek, csakúgy, mint a kolozsvári előadás egyik szereplője, aki visszahelyezi fejét a törzsére. Mindig ugrásra készek, az összeesküvésekre és érdekszövetségekre mindig kaphatók, középszerűségükkel megfertőzik a világot, amelyben élnek.
Călin Ciobotari: Purcărete și Macbett-ul său maghiar… [Purcărete és magyar Macbett-je...], 7iasi.ro, 2021. december 6.
Egy mesteri előadás, amely ékes jelét adja, mekkora élvezet Silviu Purcărete számára a színpadon dolgozni! Bámulatos, mekkora beleéléssel és szenvedéllyel épít fel minden egyes szerepet. Meghaladja értelmi képességeimet, hol képes Purcărete ennyi perfekcionizmust tartalékolni! Egy totális előadás, amelyben már csak a díszlet és a jelmezek látványa kényeztetés a szemnek; látom is magam előtt Helmut Stürmert, Lia Manțocot, Vasile Șirlit és Visky Andrást, amint összedugják a fejüket, ötletelnek, és mindvégig isszák Silviu Purcărete szavait! Paradox módon a maga részéről ő az, aki végül lefölözi előbbiek legértékesebb kvalitásait.
Nona Rapotan: Macbett sau definiția perfecțiunii [Macbett, avagy a tökéletesség definíciója], bookhub.ro, 2021 december 6.
Vagy talán a mérhetetlen átélés és a hátborzongató bepillantás egy olyan világba, ahol minden okvetlenül egyaránt gigászi és értelmezhetetlen: a halottak száma, az ellenségek gyűlölete, a felkapaszkodás és a birtoklás iránti vágy zsongása, az embertársakkal szembeni bizalmatlanság, a boszorkányokba & összeesküvésekbe fektetett bizalom. Tényleg, mi más lehetne az a derűsen tökkelütött bizalom, amellyel Macbett (még egyszer, képzeljék csak el Bogdán Zsoltot önfeledten táncolni, miközben körülötte atrocitások zajlanak) viseltetik a boszorkányok jóslatai iránt, minden bizonyíték ellenére, mint hajmeresztő előszele azoknak az időknek és erkölcsöknek, amelyeken épp most megyünk keresztül?
Mihai Brezeanu: Cu carnagiul la carnaval [Vérengzés a karneválon] – Macbett, liternet.ro, 2021. december
Ionesco – Silviu Purcărete által tolmácsolt – Macbettjében mindannyian egy politikai disztópia részeseivé leszünk, amelyben a főszereplőkben nincs semmi különleges, már rég nem az ókori tragédiák leplébe burkolózó figurák, hanem meztelen valójában tárul elénk a felkapaszkodás iránti sóvárgás, amiért képesek lennének átlépni bárki holtteste fölött. Bogdán Zsolt árnyalt, fortélyos, minden hájjal megkent Macbettet játszik, lépésről lépésre veszítve el emberiességének utolsó foszlányait. Bár az elején egy jobbféle vezér benyomását kelti, és lelkiismeret-furdalása van, amikor Duncantól (Bács Miklós) megkapja a Bancónak (Viola Gábor) ígért címet, mégis inkább hajlandó árulónak tűnni a szemében, mintsem hogy urának ellentmondjon. Míg Bács Miklós Duncanjének zsarnoki megnyilvánulásai következetesek és kiegyensúlyozottak – elégedetten nézi, mint egy vígjátékot, amint körbehordozzák a hűséges csatlósai, Macbett és Banco által kivégzett ezernyi fogoly fejét –, Bogdán Zsolt figuráját eljuttatja a még megvalósulható kiegyensúlyozottságból a paranoiás önkívületig – például odáig fajulnak a dolgok, hogy már nem ismeri fel saját, a színpad közepére szentképszerűen elhelyezett portréját, és arra gyanakszik, hogy valaki tréfából kicserélte a Duncanéra.
Silvia Dumitrache: Întâlnire 2.0 cu Shakespeare, Orwell, Ionesco și Cehov [2.0-dik találkozás Shakespeare-rel, Orwell-lel, Ionescóval és Csehovval], observatorcultural.ro, 2021. december 16.
Az előadás dinamizmusa a színház vezető színészeinek játékában csúcsosodik ki. Bács Miklós egy nagyon meggyőző Duncant hoz létre, az erőteljes, faragatlan és durva zsarnok karikatúráját, aki fenékig kiélvezi a hatalom csábítását. Nem kevésbé nevetséges Duncan örököse, Macbett, Bogdán Zsolt alakításában. A színész egy kis fölös ravaszsággal ruházza fel a figurát, és pozíciója megerősítése érdekében vérengzően lép fel riválisai ellen. Az uralkodóval szembeni képmutatást lebilincselő álnoksággal vázolja fel Vindis Andrea kettős szerepében mint Lady Duncan / Lady Macbett. A boszorkányokkal való összejátszás még több titokzatosságot és csáberőt kölcsönöz a szereplőnek. Viola Gábor Banco, Dimény Áron Glamiss és Váta Lóránd Candor szerepében teszik teljessé a bohócjátékot ebben az irdatlan és mérhetetlen tragikumú vígjátékban. Egy olyan vígjátékban, ahol sírva nevetünk.
Adrian Țion: Circărie tragică – Macbett [Tragikus cirkuszjárás – Macbett], liternet.ro, 2021. december
Silviu Purcărete Macbettje görbe tükröt tart társadalmunk elé, a maga parádés és parodisztikus hangvételével, szimmetrikus környezetével, szereplői árnyaltságba oltott egyszerűségével. Egy olyan tetemet boncolgat, amelyről azt hittük, eloszlott a háborús korszakkal együtt. Vagy csak a felszín alatt, foltokban szivárog, ám e szivárgás is egyértelműsíti: a korrupció, a bűn csírázása, bármely életképes közegben, a státusszal kötött házaság foggal-körömmel való védelmezése.
Dimény Patrícia: Abszurd hatalom, komor kabaré, Helikon, XXXIII. Évfolyam, 2022 január 10. (831. Szám)
Silviu Purcărete erőszakos és kiöregedett világot hoz létre a Macbettben, amely önkannibalizmusban szenved és saját magát falja fel, minekutána elkerülhetetlenül felbomlik saját gyomornedveiben. Ionesco költészete a rendezés minden elemében szembetűnő. Helmut Stürmer díszlete a kialakított esztétikai univerzum tekintetében kinyilatkoztató jelleget ölt. A színpadkép egy múlt századbeli kabaréhátteret idéző, emberszerű, mértani (akár robotszerű) figurává áll össze, amelyet a konfliktusok és a kiontott vér táplál. A látványvilágot Lia Manțoc jelmezei az elnyűtt figurákra jellemző, jellegzetesen XX. századi ruházati elemekkel egészítik ki. A színpadi cselekmény az elkerülhetetlen önmegsemmisítés felé halad. Bogdán Zsolt Macbett szerepében jól felépített, árnyalatokban gazdag ívet mutat be.
Octavian Szalad: Poezie și muzicală la Cluj: Shakespeare, Ionescu, Cehov, Orwell [Költészet és musical Kolozsváron: Shakespeare, Ionesco, Csehov, Orwell], Teatrul azi, 2022/1-2. szám
A Duncan, Macbett és Banco közötti összeütközéseken, vagy a lady Duncan-lady Macbett, illetve a boszorkányok és a királynő szobalányai által megtestesített markáns identitásváltásokon túlmenően a végkifejlet a „zsarnokok” révén porrá zúzza bármiféle megváltói jellegét, egyszersmind megkoronázva az akárhol és akármikor, a politikumnak és a hatalomnak a törékeny társadalmi normalitásba való mérgező betolakodása eredményezte túlkapásokra vonatkozó üzenet időszerűségét. A társulat becsületére válnak Bogdán Zsolt (Macbett), Bács Miklós (Duncan), Viola Gábor (Banquo), Kántor Melinda (Bohóc) és Vindis Andrea (Lady Duncan/Lady Macbett) egészen kiemelkedő és tanulságos alakításai.
Ion Parhon: O lume smintită în oglindă [Tükörben egy eszeveszett világ], Scrisul Românesc, 2. szám (222), 2022. február
Helmut Stürmer tiszta díszlete, a függönyök és a világítás markáns vörös színével, valamint Lia Manțoc rendkívüli ihletettségű és szuggesztív erejű jelmezei és a Vasile Șirli szerezte zene, amely aláfesti, leköveti és megnöveli a jelenetek feszültségét, egy Silviu Purcărete nevével fémjelzett, elsőrangú művészi előadással örvendeztetett meg bennünket.
Roxana Croitoru: Macbett, Teatrul azi, 2022/1-2. szám
Bogdán Zsolt egy többarcú Macbettet hoz létre. Könnyed természetességgel balettezik az egymásnak egyértelműen ellentmondó állapotok között. Például Duncan alázatos szolgájából simlis, alantasan ravasz tekintetű karakterré lényegül át. A jövendölések természetfeletti éjszakáján egész lényéből árad a tépelődés és a lelki feldúltság, amelyet az őt trónra juttató jóslat kelt benne, hogy a végére aztán minden förtelemmé silányuljon. És ezzel a hátára fordított, az állati fogságában vergődő kafkai féreggé való átváltozásra gondolok.
Az előadás felgyülemlésre és ismétlődésre épül, ezáltal jelezve a gyilkosságban való egyenlő részvételt. Az egyéni vonások eltűnnek, és helyükbe a minden, illetve tulajdonképpen a semmi amorf, egynemű masszája lép. Teljes valójában testesül meg az önkívületbe hajló szatíra, azaz a szerző által a történelemhez és a bikkfanyelvekhez rendelt folyamat, amely olyannyira jellemző minden zsarnoki rendszerre, legyen az Hitler, Sztálin, Mao, avagy Ceașescu.
Silviu Purcărete mesteri vezénypálcájának irányításával a színészeknek sikerül maradéktalanul létrehozni azt az elidegenítő hatást, amelyben a néző tudata megoszlik a feldolgozott téma borzalmai és a nevetés között, oly módon, hogy a mészárlás története elviselhetővé válik, ám mégis ott marad a kényelmetlenség érzése, amely töprengésre késztet.
Eugenia Sarvari: Sub bagheta lui măiastră [Mesteri vezénypálcája alatt], Teatrul azi, 2022/1-2. szám
A Macbettben Bogdán Zsolt farsangi játékot mutatott be, a karakter fenntartott önironizálásával; Bács Miklós Duncant a hősi pózt túltoló és a nevetségesbe taszító gőggel építi fel; Viola Gábor Banco szerepében a nyers erő és a gátlástalanság ellenpontjaként jelent meg; Vindis Andrea megformálásában Lady Macbeth-et és Lady Duncant is ugyanaz a talmi bűbáj és morális homály övezi (ami gyaníthatóan egy újabb utalás a hamleti Gertrudra is); Glamiss (Dimény Áron), Candor (Váta Lóránd) és Macol (Bíró József) haszonleső kibicek voltak a politikai viharok közepette; a színpadi történetvezetés nyüzsgése a két Komornával (Pethő Anikó és Román Eszter) és a többi szereplővel (Balla Szabolcs, Bodolai Balázs, Buzási András, Gedő Zsolt, Kiss Tamás, Marosán Csaba) válik teljessé. Azonban azt meg kell jegyezni, hogy a rájuk osztott feladat volumenétől függetlenül mindegyik színész magára tudta szabni a szerepét, és képes volt a hangsúlyos vonásokból minden cicomától mentesen kidomborítani.
Az az érzésem, hogy nem sikerült elég érzékletesen visszaadnom ennek a különleges Macbettnek a hangulatát, amelyben a néző kétségkívül nagyokat hahotázhat, bár azért a szája sarkára néha ki-kirajzolódik az ijedtség és iszonyat szülte vicsor. Cirkuszunk bemutatja... – mintha ezt mondaná cinikus, ám tréfás kedvű félistenként Purcărete. Menjenek el, nézzék meg. Nekem még egyszer bőven beleférne.
Claudiu Groza: Între ideologie și parodie (II) [Az ideológia és paródia mezsgyéjén], Tribuna, 468. sz., XXI. évf., 2022. március 1-15.
A bohóc, de legfőképpen a maszkos boszorkányok jelentőségteljes és egyben rendkívül kifejező jelenléte, akik egy adott pillanatban meglepő fordulattal Lady Duncan/Macbett és komornáik képében jelennek meg, aztán a tisztek, Macbett, Banco vagy Glamis és Candor reakcióira bélyegét rányomó szimmetria, vagy Duncan és Macbett zsarnoki, a szereplők ürességét a beteges hatalomvágy javára leleplezni hivatott attitűdjeinek és gesztusainak automatizmusa, mint ahogyan azt az uralkodói szék sugallja, amelyért Duncan, Macbett és Banco sorra vetekszik, ennek a meglehetősen furcsa komédiának minden összetevőjét meggyőzően borítja be a tények és képek rafináltan egybefont, gyakran a képzelet, az álom és a boszorkányság bűverejével átitatott szövevénye.
Ion Parhon: Microstagiune Teatrul Maghiar de Stat Cluj - Dueluri cu capodopera [Miniévad a Kolozsvári Magyar Színházban - Párbajok a remekművel], Teatrul azi, 2022/3-4. sz.
Purcărete színházával összefüggésben sokan emlegetik a képzőművészeti megkomponáltságot, amely várható módon a Macbettben is tetten érhető. A nyitójelenet Candor (Váta Lóránd) és Glamiss (Dimény Áron) belépésével lendületes koreográfiával kezdődik: a két szereplő mozgása és Ionesco szövegének ritmusa együtt adják az előadás dinamikáját, amelyre végig jellemző lesz ez az összhang és a szimmetrikus alakzatok alkalmazása. Helmut Stürmer díszlete egyszer cirkuszi világot, máskor egy szürreálisabb teret idéz. Az alapvetően üres színpadot egyrészt a hatásos világítás, másrészt a hátsó díszletfal erőteljesen meghatározza: a királyi palota homlokzata ásító arcra emlékeztet.
Keresztesi Borbála: „Úgy történt, mint a rulettben.”, szinhaz.net, 2022.május 11.
E. Isac u. 26-28, 
