---

Charles Mee-t kegyetlen humora ellenére is foglalkoztatja a megbékélés. A görög drámaírók és Shakespeare műveiből merít ihletet, számos más, ismert és ismeretlen szöveg mellett – keserű iróniával tekint a kortárs nyugati társadalomra, és a szellemi pusztaságban túlélni próbáló hőseire. Gyengéd humorral kezeli a Tökéletes menyegző szereplőit: nem törekszik emberfeletti jellemek megrajzolására, hanem olyan alakokat ábrázol, akiket könnyű zavarba hozni, akik kimondják, amit éppen gondolnak, hogy aztán a következő pillanatban meggondolják magukat. Mindannyian figyelemre vágynak, és győzni akarnak.. A modern társadalomban a túlélés jelenti a győzelmet. Csak a győzelem számít. A dráma központi alakja a menyasszony, ezt a romantikus fogyasztói magatartás ikonjaként értelmezem. Az esküvő nagy üzletté vált, de gyakran már egy év múlva következik a válóper. A darabot átszövik a figyelmeztetések.
(Karin Coonrod)
A kortárs amerikai irodalom minden bizonnyal egyik legjelentősebb drámaírója Charles L. Mee, aki újraírta a színháztörténet legjelentősebb műveit a görögöktől Shakespeare-ig. Darabjai a végletes identitás-válságtól agonizáló nyugati kultúra képeit, történet-töredékeit, mítoszait, rémálmait szövik bele legtöbbször kölcsönvett dramaturgiai szövetekbe, a nyugati civilizáció tágabb perspektívájába helyezve a bennünket egészen közelről érintő és fenyegető eseményeket. A későújkori népvándorlás, a kérdésessé vált nemi identitás, a házasság intézményének a megrendülése, a nyugati “fehér” kultúra elgyöngülése, valamint az egzotikus, autentikusnak hitt és vágyott kultúrák iránti divatos vonzódás: ezek mind tulajdonképpen csak szimptómái az általános hanyatlásnak. Charles L. Mee színházában azonban rendszerint nem sötét tragédiákat, hanem kivételes humorral, sőt szarkazmussal megírt történeteket láthatunk, amelyek az elsekélyesedett, média-divatoknak kiszolgáltatott emberi és társadalmi viszonyokról rántják le a leplet. Mee színháza olykor kegyetlennek tűnhet ugyan, de szeretetlennek sohasem. 
(Visky András)