Az előadás teljes alkotógárdája feje búbjáig elmerül Mrożek nagy horderejű egzisztenciális dilemmákban bővelkedő, meghökkentő univerzumában. Eugeniát, a hitegető, bohém nagymamát, akiből nem hiányzik sem a vad színezetű, fiatalos szeszélyesség, sem időnként a szenilis tétovaság, csodálatra méltóan formálja meg Kántor Melinda. [...] Szűcs Ervin a karakterhez illő hévvel ölti magára Stomilt, és következetesen érinti mindazokat a finom árnyalatokat, amelyek Artúr apjának gyermeteg, a szabadság illúziójának hatására elfajult jellemében megjelennek. Orbán Attila precízen adja vissza a közember kővé dermedt szolgalelkűségét, valamint azt a katasztrofális következményekhez vezető erkölcsi zavarodottságot, amelyet a „múlt rétegesedése” okoz, és ami Eleonora fivérét arra készteti, hogy Artúr cinkosává váljon. Kató Emőke nagy leleményességről tesz tanúbizonyságot az Eleonora különböző állapotai közötti váltásokban, az érzékiséget komolysággal ötvözve, és lendületesen halad végig az anyai józanság álnok többszólamúságán, amit tipikusan élvhajhász könnyelműségi rohamok váltanak fel. Jól beosztott dinamizmusával Gedő Zsolt minden várakozást felülmúl a Tangóbeli színpadi alakításával – egy ambivalens Artúrt testesít meg, akit túszul ejtenek az ellentmondások és a nihilizmusba és vadállati részegségbe torkolló, felelősségérzet okozta kínok. Gedő Zsolt akkor is kiemelkedően meggyőző, amikor Artúr szónoki elragadtatásába ugrik fejest, és akkor is, amikor átéli a kettős árulás okozta teljes irányvesztést, ami egyrészt a betolakodó Edek eltávolítására képtelen apja, másrészt hűtlen jegyese irányából éri. A maga részéről Tőtszegi Zsuzsa ösztönös játékossággal és gátlástalan féktelenséggel kelti életre Alát, erkölcsi megtorpanásait és a mindenkori nőiesség végzetes arzenálját tárva elénk. És nem utolsósorban az alantas és primitív Edek, zongorás és táncos számaiban egyaránt ínycsiklandó tobzódásával, Váta Lóránd mesteri kézjegyét hordozza.

Ana Ionesei: Tango sau curajul de a reforma lumea, dansând cu Forma [Tangó, avagy bátorság a világ megreformálására a Formával lejtett tánc révén], fictiunea.ro, 208/118. sz. (új sorozat) / 2025. július

Jóízűen nevettem azokon a jeleneteken, amelyekben az eszme üvöltve követelte létjogosultságát a forma rovására, ahogyan értékeltem a hatalom mindennapi életünkben betöltött fontosságának kiemelésére irányuló szándékot is, a hatalomét, mely megannyi formában jelenik meg – a hatalom a dolgok megváltoztatására, a politikai hatalom, a kényszerítő hatalom, vagy a hatalom, mint a gondolkodás szabadsága elleni kiáltvány. A Tangó a (személyes) önvizsgálat előadása, és szerintem kellően értékes ahhoz, hogy jó szívvel ajánljam megnézni minél több fiatalnak, ám olyanoknak is, akik rendkívül hamar hajlandóak lemondani egy demokratikus rendszer értékeiről egy minden szempontból elsöprő pusztításra képes totalitarizmus javára.

Nona Rapotan: Toleranța monstruoasă – Sławomir Mrożek pe scena Teatrului Maghiar de Stat Cluj [A szörnyűséges tolerancia – Sławomir Mrożek a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán], bookhub.ro, 2025. július 2.

Gedő Zsolt a mindenkori lázadozó vérbeli figuráját hozza létre. Már az első belépésétől sztentori hangon förmed a betolakodó Edekre, és kergeti ki a házból. Ám a sors Edeket igazolja, a körmönfont diktátorfiókát, aki tudja, hogyan húzzon hasznot helyzetéből. A maga nemében egyedülálló lázadozóból Artúr vesztessé válik, a saját eszméinek és reform irányi vágyának áldozatává, az ebben a világban elrendelt sorát, a féktelenséget, korrupciót és az értékek lealacsonyodását elfogadni képtelen emberré. Ártatlan, tisztalelkű, és abba a korba lépett, amikor megkezdi a nagybetűs életet, így vissza akarja állítani a használatból kikopott, hagyományos elveket és erkölcsi támpontokat, hogy legyen, amit megkezdhessen. Sarkalatos értékek híján számára a világ ízléstelen és felháborító anarchiának tűnik. Artúr egy gyötrődő, hamleti eredetű idealista. Vontak már ilyen jellegű párhuzamokat, és az utalás felfedezhető marad abban is, amit a kolozsvári előadás kihoz a karakterből. Gedő Zsoltnak sikerül mindezeket az őrlődéseket belső, feszültséggel teli, az elviselhetőség határát súroló játékkal visszaadnia.

Adrian Țion:  Un dans macabru [Haláltánc], liternet.ro, 2025. június

Egy új világrendről álmodó fiatal egyetemista, Artúr, tájékozódási pontokat keres szülei és nagyszülei szellemi örökségében. De amint nekivág a feladatnak, falakba ütközik, mert azokat az értékeket, amelyekből merítene, az idő elsorvasztotta: az egymásra torlódott generációs reflexek közt a hagyomány már nevetséges, a szabadság rutin, a lázadás pedig divatcikk. Mrozek Tangója nem csupán egy családi dráma groteszk víziója, hanem egy társadalmi szerkezet miniatűr másolata is, egy világállapot diagnózisa. Egy civilizációs stádium, ahol a megváltás-fantáziák és a szabadság gondolata mögött alig maradt valami, ahol a radikalizmus ugyanoda tér vissza: az erőhöz. 

Mitől lesz valódi egy új világrend? Lehet-e erkölcsös az emberi természet ellenében? És ha már minden érték elfáradt – vajon egy új világ vajúdása zajlik, vagy csupán az örök ismétlés keserű rituáléját játsszuk újra?

Szabó Réka, az előadás dramaturgja