„Svédországban azt mondják, nem kell nekik távolságtartás, mert lényegében erről szól svédnek lenni” – mondta Pedro Mexia író, aki már régóta a skandináv ország bűvöletében él. A Svédországban – első színpadi művében – azt a gyanút boncolgatja, hogy mindannyiunknak van „egy bizonyos elképzelése” Svédországról. Egy mondhatni diffúz mitológia: Bergman filmográfiájának „metafizikai-kínlódó” országa, a szociáldemokrácia (elveszett?) paradicsoma, de az ördögi Strindberg vagy a szirupos ABBA hazája is. A darab az 1976. szeptemberi választások utóhatását mutatja be, amelyek a Svéd Szociáldemokrata Párt fél évszázados kormányzásának végét jelentették. A választásokkal egyidőben megy férjhez Monika, a megkeseredett, hatvanas, „világtól elvonult”, a politikai változás fölötti elégedettségét nyíltan felvállaló értelmiségi, Egerman lánya. A TNSJ művészeti igazgatója, Nuno Cardoso rendezésében a Svédország egy olyan hely, ahol a jövő gondolata, az illúziók felszámolása és a jó szándékok mind vita tárgyát képezik. Egy olyan hely, ahol elmosódnak a köz- és magánélet, a politika és az intimitás közötti határok.