A felnőttekből újra gyerek lesz (...), örömüket pedig az okozza, hogy szabadon engedhetik gondolataikat, anélkül, hogy be kellene tartaniuk a logika kötelező szabályait, amelyek úgyis csak olyasmire emlékeztetnék őket, ami túl fájdalmas ahhoz, hogy el lehessen viselni.

Sigmund Freud

A bohózatot és az életet vékony fonál köti össze. Nem más, mint egy játék, és, mint minden játékot, ezt is előre lefektetett szabályok szerint játsszák. 

Henri Bergson

A Férfi és a Nő egy ismeretlen helyen, szokatlan órában találkoznak. A Nő „sütkérezni” jött a holdvilágban, a Férfi mintha soha nem is ment volna innen el. Ez a hely a szakadék szélén – mi ez? A Nő azt mondja, szeretné csendben kifújni magát, de aztán be nem áll a szája. A Férfi nem örül a jelenlétének, nem akar párbeszédet, de későbbi eszelős rohamában leszidja. Néha kegyetlen tud lenni: „A kívánt eredmény eléréséhez a vígjáték megköveteli a szív ideiglenes érzéstelenítését.” Sokáig a dolgok roppant viccesek – egy bohózat bontakozik ki a Férfi és a Nő között. De ahogy telik az éjszaka, pattogzani kezd a máz a vígjátéki maszkon, felfedve a komédiázás valódi indítékát: a kétségbeesést afölött, hogy át kell venni az irányítást ott, ahol eddig minden más módszer dugába dőlt.

„Egy teljesen új világot építettünk Fred Apke darabja köré. A veszteség tragikumával küszködő két ember ironikus közelképeként vált hasznunkra. Kérdéseket tettünk fel a kapcsolatok, a meghittség, az érzékenység újbóli kialakításának lehetőségéről. A komédián keresztül beszélünk életük egy nagyon nehéz, talán a legnehezebb pillanatáról.”

Ewa Kaim

„Túl kevés fiatal szereti a világot eléggé, hogy meg is maradjon benne.”

Marta Konarzewska

Az „Roppant mulatságos” Ewa Kaim darabjában, ahogy két homlokegyenest különböző ember csap össze egy szokatlan helyszínen – éjjel, a hegyekben, egy szakadék szélén. Ami pedig „Rettentő szomorú”, az az, ami ezt a két embert összehozta ezen a találkahelyen, illetve, hogy ez nem a véletlen műve. Ez a kettejük által választott konvenció ereje által történik, amely a megértés és a bensőség egy pillanatát teremti meg számukra, amiről már évekkel korábban lemondtak, amikor úgy döntöttek, hogy elválnak. [...] Segda eltúlzott, hadaró beszédű, kapkodó mozdulatokból felépített figurája ellentétben áll a Kaleta színészi stílusából ismert technikákkal. A szóbeli kifejezőeszközök minimálisra csökkentésével Kaleta érzelmeit és Segda cselekedeteire adott reakcióit finom mozdulatokkal, gesztusokkal, arckifejezésekkel és apró közbeszólásokkal közvetíti.

Zuzanna Berendt, teatralny.pl