Életünk egy kockás füzetlap. Rajta zajlanak csatáink szerelemért, halálért, hatalomért. Próbálunk eljutni egyik négyzetből a másikba, táncolunk, térdre borulunk, lehetetlen átlókat próbálunk felrajzolni, feldúltak vagyunk. A kockás lapra, ahol életünket és halhatatlanságunkat játsszuk el, merőlegesen ereszkednek alá a választóvonalak, és a belőlük áradó fények elvakítanak, meggondolatlan gesztusokat teszünk, szélhámosok vagyunk, hazudunk saját magunknak, de másoknak is, természetesen, a múltba temetkezünk, a homokóra ott hever a Gubbióból a nemlétbe áttérteknek fenntartott ajtó mellett, a múlt pedig egy olyan jelenbe vet, amelynek önmaga gyökeres pusztulásán kívül nincs más célja. Megiszunk egy kupa bort a vonatra várva, aztán leugrunk róla, rettegve, nehogy véletlenül megérkezzünk kijelölt úticélunkhoz.

Ana Ionesei: Călător sub clar de lună: Elucubrațiile lunaticului [Utas és holdvilág: a holdkóros zagyvaságai], bookhub.ro, 2022. január 10.

Fontos döntése az előadásnak, hogy Erzsi karaktere közel akkora hangsúlyt kap benne, mint Mihályé: voltaképpen ketten együtt tudják igazi tétjeivel együtt megmutatni azt a keresést, amiről szól a regény. A Pethő Anikó által megformált Erzsi kinyílik az előadás folyamán: konformizmusát levetkőzi gesztusaiban, öltözködésében is. Az, amit ő tesz az előadás vége felé, valódi döntés, még ha lemondással is jár. Mihály helyett mások döntenek – maga az absztrakt sors is, ezért is fontos a darab számos ritualizált jelenetsora –, megoldódnak és lezárulnak életének bizonyos fejezetei, de a darab végén, ahogy a regény végén is, nyitva marad számára résnyire egy menekvési útvonal. Mihály soha nem fog felnőni, mondja a mű, ő egy kamasz Peter Pan.

Balázs Imre József: Örvényregény a színpadon, jatekter.ro, 2022 január 13.

Erzsi jelenetei tele voltak dinamikával – sokkal cselekvőbb útkeresés jellemezte őt, mint Mihályt. Egy nagyon szerethető és árnyalt karakterré vált, aki mindenáron kapcsolódni szeretne a körülötte lévő emberekhez, de folytonosan rossz (férfi)társaságba kerül. Mihály és Erzsi az érem két oldala: egyikük teljesen álomvilágban él, elmélkedik, emlékezik, míg másikuk felfedezi saját testi vágyait, az adott valóság keretei közt próbál boldogulni. Elme és test – bármelyik szál maradt volna ki, nem lett volna teljes a képlet.

Keresztesi Borbála – Fazakas Réka: A led-ketrec, a perzsa és a klasszikus, szinhaz.net, 2022 február 3.

És így, egy zavarodottság, félelem, hamis és ellentmondásos hírek, intézményi hablatyolás és korrupció, világjárvány és háborús hírek uralta világban Nagy Botond előadása fénycsóvaként tárul elénk. Az életet kell választanunk. Élnünk kell. És így, egy zavarodottság, félelem, hamis és ellentmondásos hírek, intézményi hablatyolás és korrupció, világjárvány és háborús hírek uralta világban Nagy Botond előadása fénycsóvaként tárul elénk. Az életet kell választanunk. Élnünk kell.

Traian Toduț: Călători în lumină [Fényben utazók]- Utas és holdvilág / Călător sub clar de lună, liternet, 2022. január

A visszafogottság legnagyobb hozadéka azonban az, hogy az előadásban a színészi játék viszi az életet. A színészek kihasználják ezt a helyet, ami felszabadul, és nagyon jól játszanak. Az egész előadás súlypontja gyakorlatilag Bodolai Balázs alakítása – Mihály az a fajta főhős, aki a totális szubjektivitásból értelmezi a létezést, és ez a létértelmezés mindig érvényesebbnek, autentikusabbnak tűnik a befogadó számára, mint az úgynevezett valóság objektivizáló megragadása. Könnyebben tudunk azonosulni ezzel a létezés fájdalmat bevalló, felvállaló, az abszurditással szembenéző „gyenge” egyéniséggel.

Fischer Botond: Visszafogott utazás, valahová befelé, Helikon 2022

Egy beavatási szertartás állomásai, a némaság, az éj megismerése kereszteződik az emlékekkel, csalódásokkal és a megrázó kinyilatkoztatásokkal, melyek közt a legfájdalmasabb az Éva Ulpius (Tőtszegi Zsuzsa) iránti be nem vallott és be nem teljesedett szerelem. A gyötrődő Mihály áldozati pózból, legyőzötten ismeri be: „meghalni sokkal könnyebb és természetesebb, mint életben maradni.” A Tamás barátjától, a „halálraszánt királyfitól” való búcsúzása után érzett bánat mély nyomokat hagy kedélybeteg hősünk lelkében. Azonban az önpusztítás kísértése nem talál rajta fogódzót, még úgy sem, hogy Vanina, a jósnő (Albert Csilla) a fején találja a szöget: „Signore nagyon jó lélek, de nem való erre a világra”.

Adrian Țion: Nostalgia tinereții veșnice [Az örök fiatalság nosztalgiája], Făclia / liternet.ro, 2022. április