2h 45' egy szünettel (I. rész: 1h 45', II. rész: 45')
Haig Acterian Shakespeare írásának lényegét ragadja meg, amikor „tragikus jelenetekkel tűzdelt vígjáték”-nak nevezi. Megjegyeztem észrevételét, mivel szerintem tökéletesen talál erre az előadásra, amelyet Tompa Gábor rendezett a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. A színészek az elképzelést csodálatra méltó csapatszellemmel adják elő, az előadás egész időtartama alatt, ami vitathatatlanul nagy fegyvertény.
Úgy tartják, hogy „a zsidók irányítják a világot”. Talán igen. De mennyi szenvedés árán… Ott fent, a liftben, a mindenek felett álló szereplő magányos. Olyan világ ez, amelyben bárkik vagyunk, akárhonnan jöttünk, nehezen találjuk meg a helyünket. Olyan világ, amelyben egyedül vagyunk, bármennyire is keressük a társaságunk a világhálón vagy az underground diszkókban. Ez a kalmárok világa.
A szereplőket az érdekek mozgatják, az érzelmek másodlagosak. Mégis az érzelmek vezetnek a tragédiához, ezekről nem lehet kompromisszumot kötni. Hiteles, pontos színészi alakítások teszik megrendítővé A velencei kalmárt. Nagyszerű alakítások egy rendkívül izgalmas, korszerű, megrázó előadásban. Minden szereplő külön dicséretet érdemel (...) Az előadás nem foglal állást, kérdések sorozatát fogalmazza meg hitről és hitetlenségről, bosszúról és megbocsátásról, szeretetről és gyűlöletről. Hová vezethet a felebaráti szeretet, a megbocsátás teljes hiánya? Hová vezethet a kirekesztés, a másság gyűlölete?
Legjobb rendezőnek járó UNITER-díj (Román Színházi Szövetség) Tompa Gábornak (2019).
A bemutató dátuma: 2018. szeptember 28.
A velencei kalmár olyan vígjáték, amely Uzsora és Barátság, Bosszú és Megbocsátás, Diszharmónia és Harmónia derűsen feloldódó küzdelméről szól. (...) Tündérjaték, sötét komédia, morális példázat vagy commedia dell’arte? Öntudatlanul gyűlt fel Shakespeare-ben a nyersanyag, csak a jelenetszövő színpadi mester tudatos. De a mesterség tudója egyben költő, s az átvarázsolt nyersanyag még akkoris az élet teljességét tükrözi, amikor nem kivánja, hogy túl komolyan vegyük.
Cs. Szabó László:
Velencei uzsora, belmonti muzsika, in.
Shakespeare. Esszék.
Az előadás egy modern technológiájú, hideg világban játszódik, ahol kontrasztként óriási szenvedélyek vannak. Szenvedélyek, melyek elsősorban a nárcizmus, önzés és egoizmus felé mutatnak. Ugyanakkor a szereplők különböző értelemben foglyai is valaminek.
Itt senki nem választja azt, hogy mindenről lemond, és nem érdekli a pénz. Mindenki az érdekei szerint cselekszik, egy bonyolult érdekhálózat és szövetség működtet mindent. Természetesen minden szereplőben vannak erős, tiszta érzelmek, van szex, szerelem, erotika. De a szereplők nem eszerint választanak. Csak pillanatnyilag gondolják úgy, hogy ez fontosabb. Az önzés és önös érdekek szólnak bele mindenbe. Ebből rettenetesen kegyetlen színházat lehet létrehozni. Amiben persze vannak vígjátéki elemek, komikus szituációk, de alapjáraton egy kegyetlen és mohó hajsza az „öröklétért”, túlélésért vagy a boldogságért.
Tompa Gábor
Műsorfüzet