1 óra 40 perc szünet nélkül
Az öntörvényű műfajok, a film és a színház között nem is olyan élesek a határok. Előadásához a kolozsvári társulat nem a film újrajátszását választja, az lehetetlen lenne. De a történet elmesélhető, a szereplők megeleveníthetők. És az alkotók megtaláják azt a szálat is, azt a vonatkozást, ami miatt itt és most fontos nekik ez a megváltás-történet: a hit, a szerelem erejébe vetett hit az, amit piedesztálra emelnek.
Lars von Trierkultikus filmje, a Hullámtörés lenyűgöző alakítások sorával úgy mesél a vágyról, az önzetlen szerelemről, a hűségről, egy kis közösség bigott vallásosságáról és az igazi istenhitről, hogy nem válik patetikussá, giccsessé.
(…)
A produkció érdekessége a film és színház közötti folyamatos átjárás, a kamera az esküvői jelenetben, a kisebb improvizációk, a kivetítő a színpadon. A Hullámtörés kétségtelenül olyan előadás, amelyet nem elég egyszer megnézni!
[A színpadi forgatókönyv] úgy tűnik, tökéletesen megfelel a rendezői szándéknak, Tom Dugdale azon törekvésének, hogy előadása a vegytiszta szeretetről szóljon, az igazi szerelemről, túl betegségen, életen és halálon. A mindenféle előítéletet, vallási korlátot és gondolkodásbeli akadályt leküzdő szeretetről, amely áthágja a maradi közösség szabályait. A rendező szándéka volt az is, hogy az előadás ugyanilyen határozottan egyszerű legyen: fölösleges leágazásoktól, zegzugoktól, díszlet-sallangoktól mentes. Carmencita Brojboiu díszlete valóban minimalista, csodálatosan illeszkedik a stúdió-előadás sajátosságaihoz a két játéktérrel – egyrészt a főcselekmény, másrészt a másodrangú jelenetek vagy a megfigyelő számára –, melyeket zártláncú videokamerák képei egészítenek ki. Néhány szék, egy sokféle rendeltetésű asztal, állványokra szerelt mikrofonok, a színészek pedig élőben adják elő a rendező által az előadás számára komponált dalokat.
A színpadi feldolgozás igazi fényét nemcsak a történethűség és a magyar színház művészeinek kiváló alakítása adja, hanem elsősorban az, ahogyan az előadás alkotói a Lars von Trier nevéhez kapcsolódó, híres Dogme95 kiáltvány előírásait alkalmazták. Mivel a kiáltvány megfogalmazói a filmművészet megtisztítását tűzték ki célul, úgy a témaválasztás, mint a narratív zenei aláfestés és a minél inkább valósághű díszlet használata tekintetében, a most megszületett színpadi változat is minimális kelléktárat használ, és a zenei betétek nagyrészt a színészek élő előadásában szólalnak meg.
Magyar Színházak XXVIII. Kisvárdai Fesztiválja, Kisvárda, Magyarország, 2016
A bemutató dátuma: 2015. április 25.
A szerzői jogokat a West End Theatre Agency Bt. közvetítette.
Az egyszerű és erős hitű Bessnek mindenekelőtt Istent kellene szeretnie. De Bess meg meri osztani a szeretetét Jannal, egy kívülállóval, akivel szenvedélyes házasságra lép, és akivel boldog közös életbe kezd. Amikor Jan szörnyű balesetet szenved, Bess egy sor önfeláldozó gesztusba kezd, amelyről úgy hiszi, megmentheti Jan életét.
Lars von Trier 1996-os kultuszfilmje, a Skót Felföld egy elszigetelt kis falujában játszódó Hullámtörés sokkolta a film világát. A film zord tájai és lecsupaszított esztétikája válaszok helyett kérdéseket szegeznek nekünk. Miért fordítunk hátat mindig a leggyengébbnek? Mikor válik a belenyugvás fojtogatóvá? És vajon a hit nem inkább egy érzés a puszta szó helyett?
Nem tudok felidézni egyetlen filmet sem, amelyben a színészi játék ennyire erőszakosan és ennyi bájjal fenyegetett volna azzal, hogy áttöri a film keretét és valósággá válik.
Tom Dugdale