---

A volt náci tiszt és a nő, egy koncentrációs tábor egykori foglya 13 évvel a háború után Bécsben véletlenül újra találkozik. Viszonyuk a lágerben nemi erőszakkal kezdődött.
Max és Hanna, az előadás két főszereplője saját sötét sorsának és a történelemnek a foglya. Nem tudnak, vagy talán nem akarnak egyetlen lépést sem tenni e börtön falain kívül. Szükségük van arra, hogy a múltat újra és újra jelenvalóvá tegyék, azért, hogy megtisztítsák, megértsék és megbüntessék a másikat – és önmagukat. Miközben belemennek abba, hogy a másik szemével szemléljék a világot, egy dinamikus viszony alakul ki köztük: hol áldozatként, hol elnyomóként játsszanak mindketten fáradhatatlan és állandóan felcserélhető szerepet.
Úgy vélem, az elnyomó és az áldozat közötti viszony kérdése ma is rendkívül időszerű: ugyanúgy megnyilvánulhat a családon belül, mint a tágabb értelemben vett társadalomban. Ma is ugyanúgy felelősek vagyunk azért, ahogyan tudomásul vesszük ezeket a visszaéléseket, és ahogyan gyakran hozzájárulunk a fenntartásukhoz.

Nona Ciobanu

---