---

William partija
szajhák és szentek
barátok és bérgyilkosok
tolvajok és törvényhozók
társaságában

Matthias Langhoff és Biró Eszter színpadi változata


Az ágyamban hánykolódtam, fájtak a lábaim és a szemeim nem akartak lecsukódni. „Jó estét, Matthias.“– „Szervusz, Matthias. Hogy jutottál be ide?“– „Hiszen mindig nyitva hagyod az ablakot.“– „Vagy úgy. És mit akarsz, Matthias?“ – „Semmit... Meg akarom kérdezni tőled, hogy érzed magad Kolozsváron?“– „Jól, jó az ágyam. A színház előtti park kellemes; a munkatársaim barátságosak.“– „Az embereknek nem könnyű. Az új idő gúnyája alatt a régi idők gondjai burjánzanak. A hatalom önkény marad. A jog az igazságtalanságot védi. A kivívott szabadságért engedelmességgel kell megfizetni. A szeretet, a barátság, a bizalom áruvá válnak. Az élet egyre nehezebb, mindenkinek gondoskodni kell saját túléléséről, anélkül, hogy a vak igazságszolgáltatás hálójába akadjanak. És az igazságosság, amely a nép mindennapi kenyere kellene hogy legyen, a bőséges és jóízű kenyér sületlen marad. Aki éhes, teleeheti magát erkölccsel, hittel és reménységgel.“– „Kolozsvárról beszélsz, Matthias?“– „Nem, Bécsről; a Mértéket mértékkelről, Shakespeare-ről.“– „Tenyleg?“– „Azt hiszem, igen.“– „Azt akarod, hogy megváltoztassam Shakespeare-t?“– „Nem, nem! Shakespeare-t nem szabad megváltoztatni. Hiszen Shakespeare soha sem idejemúlt, hanem mindig előttünk jár. Az embernek csak újra kell olvasnia és olvasás közben azt a helyet látnia, amelyen olvassa. Jó éjt, Matthias.“ És eltűnt. Felálltam az ágyból és becsuktam az ablakot. Nem akartam több gondolatot beengedni, sem pedig ki a zörrenő éjszakába...
 Ébresztő, Matthias!“ – Felriadtam. A csukott ablak előtt ült, arcán ragyogó mosollyal. Az ablaküvegen dobolt és nem bírta abbahagyni a rajtam való nevetést. „Hagyj békén, Matthias“– mondtam neki rosszkedvűen. „Össze kell szednem a gondolataimat és próbára kell mennem.“– „Tudom, tudom; Csak annyit akartam még mondani: reggel van és a Mértéket mértékkel egy komédia.“– „Komédia?“ – kérdeztem rés sötét pillantást vetettem rá. „Nem tudsz semmit,
Matthias! Semmit.“
(Matthias Langhoff)

Kapcsolódó: Beszélgetés Matthias Langhoffal