Íme, tehát, egy előadás, ami számtalan kérdést vet fel, és ami valószínűleg nem szolgál annyi válasszal, mint amennyit kívánnánk, de ami mindazonáltal tévedhetetlenül eljuttat a meditáció és az önvizsgálat, de a környezetünk és a társadalom megfigyelésének állapotába egyaránt. A Kolozsvári Állami Magyar Színház Kísértése így elfoglalja helyét eme romániai és európai presztízsű intézmény azon előadásainak sorában, amelyeket biztos, hogy örömmel fogok újra megnézni, akár egy bukaresti turné, akár a következő kolozsvári látogatásom alkalmával. Így hát arra biztatom a rendesen és hittel csinált színház minden rajongóját, hogy menjen el erre az előadásra.

Tudor Sicomas: Și revoluțiile au regulile lor. „Ispita” de Václav Havel la Teatrul Maghiar de Stat din Cluj-Napoca [A forradalomnak is megvannak a szabályai. Václav Havel Kísértése a Kolozsvári Állami Magyar Színházban], Republica Kritica, 2025. október 11.

A darab konfliktusa Henrik Fousztka (Bodolai Balázs) és Fisztula, a rokkantnyugdíjas (Bács Miklós) között zajlik: Faust és a kísértő jelenetei, párbeszédei ezek, az előadás magját, lényegét alkotják. Kemény és nehéz mondatok, monológok és párbeszédek hangzanak el, a szerző koncepcióját tárják fel: a gonosz jelentkezése, hamis ígéretei, az öntelt és elvakult tudós önámítása kel életre és válik hihetővé a néző számára, ez pedig óriási energiát kíván mind Bodolai Balázstól, mind Bács Miklóstól.

Bodó Márta: Kísértés avagy a kétségek drámája, Szabadság, 2025. október 17.

Önök miben hisznek? A pokol vagy az ördög létezésében?

Túl naiv vagy inkább túl intim a kérdés.

Kinek van kedve egyértelmű választ adni?

Havel azt írja: Az ördög az álcázás mestere, és elképzelhető-e okosabb álca, mint amilyet az újkori hitetlenség kínál számára?

Az ördög legjobb trükkje meggyőzni a világot arról, hogy nem létezik. Mi mégis mindig kísértésbe esünk, hogy kompromisszumot kössünk a Rosszal, egyezségre jussunk vele, vagy legalább elfordítsuk tőle a fejünket, nehogy megégessük magunkat, nevezzük a Rosszat akár ördögnek, ellenőrizetlen erőnek, vagy a szabad életet maga alá gyűrő ideológiának.

Václav Havel egy volt azon kevesek közül, akik nem féltek nemet mondani az ördögnek, bár voltak kétségei, hogy legalább részben nem adta-e meg magát a kísértésnek, és nem próbált-e egyezséget kötni vele.

A Kísértés ezen kétségek eredménye.Életével azonban bebizonyította, hogy helyt állt a vizsgán. Nem mindegyikünket jellemez ennyi bátorság, ennyi belső erő.

Szolzsenyicin szavai inspirálók lehetnek számunkra: „Ha már nem tudsz ellenállni a Rossznak, legalább ne segítsd őt!”

Sajnos ma is (és egyre többször) konfrontálódunk a Rosszal, ezért hiszek abban, hogy értelme van a Kísértés bemutatásának.

Michal Dočekal, az előadás rendezője

---

Műsorfüzet