Piros alma leesett a sárba,
Ki felveszi, nem veszi hiába,
Ki felveszi, nem veszi hiába.
Én felveszem, kimosom a sárból,
Elbúcsúzom a régi babámtól,
Elbúcsúzom a régi babámtól.

Ezeket a sorokat Bartók Béla 1910-ben hallotta, amikor az erdélyi Kibéden élő romániai magyar cseléd, Dósa Lidi énekelte. Ez a rövid találkozás kitörölhetetlen nyomot hagyott Bartókban, és korszakalkotó felismerést váltott ki: az erdélyi hátországban zenei kincsek egész gyümölcsöskertje rejtőzik, feltárásra várva, és a világ számára jórészt ismeretlenül.
Bartók fáradhatatlan népzenekutatói munkája több mint 10 000 dalt felölelő gyűjteménnyel ajándékozott meg bennünket. Sokat közülük kétkedő parasztemberek énekeltek vonakodva a fonográf tűjébe: a gépet is szörnyűségnek tekintették, és bátorításra is szükségük volt az énekléshez – így hát Bartók kitartóan kérlelte őket: „Dalolja el!” ("Say the song!”)

Nagy örömünkre szolgál, hogy egy lenyűgöző koncertprogramot mutathatunk be, amely kiemeli Bartók Béla 44 duó két hegedűre című művének forradalmi jellegét. Ez a mű nemcsak a hegedűre írt művek repertoárját értelmezte újra, hanem a népzene eleven lüktetésének ünneplése is. Koncertünk magával ragadó élményt ígér, az élő előadást gazdag látvány- és hangzáselemekkel egybekötve. A duók bélhúrokon szólalnak meg, hiteles, elemi hangzást teremtve, amely kiemeli Bartók zenéjének népi eredetét.

A koncert során két tehetséges hegedűművész Bartók 44 duóját adja elő bélhúrokon, hangsúlyozva a hangzás retorikai és expresszív jellegét. Bartók újító megközelítésben a klasszikus zeneszerzési módszereket ötvözte a kelet-európai népzene nyers, autentikus hangzásával. Helyszíni felvételei továbbra is eme gazdag zenei hagyományok mélyreható tanúságtételei maradnak. Bélhúrokon játszva a duók árnyaltabb és szuggesztívebb értelmezést nyernek, és kihallatszanak belőlük a népi gyökerek, amelyeket Bartók oly szenvedélyesen igyekezett megragadni.
Az előadást egy videofelvétel gazdagítja, amely kiegészíti Bartók 44 duójának négyrészes szerkezetét. Történelmi videók, Bartók helyszíni felvételeinek részletei és maga a zeneszerző által készített fényképek alkotnak álomszerű vizuális összhatást. A fel-felbukkanó, majd eltünedező elemek felidézik az emlékezést

---

ANNELIE GAHL

Annelie Gahl nemzetközi elismerést szerzett szólófelvételeivel, amelyeken klasszikus és barokk repertoárt vegyít kortárs szólóhegedűre írt művekkel. A The Strad Magazine „ígéretesnek és izgalmasnak”, a Salzburger Nachrichten pedig „kiválóan összpontosított hegedűművészetként” méltatta bemutatkozását. A német Ronde magazin Melodies and Harmonies című albumát, amely elnyerte az Osztrák Rádió Pasticcio-díját, „talán az utóbbi évek legszebb Cage-felvételének” nevezte.

Gahl az Anton Bruckner-díj és a Paula Boleszny-díj birtokosa. Szólistaként széles körű csodálatot váltott ki Amanda Röntgen-Maier Hegedűversenyének (1875) és Ethel Smyth Hegedű- és kürtversenyének (1928) osztrák ősbemutatójával. Vivalditól Beethovenen át Steve Reichig sokszínű repertoárt játszott olyan zenekarokkal, mint a Camerata Salzburg és a salzburgi Kamarafilharmónia, és koncertjeit Salzburgban, Linzben és a bécsi Musikvereinben is hallhatták.

Dinamikus és sokoldalú munkásságát a kortárs zene iránti mély elkötelezettség jellemzi. A bécsi Klangforum rendszeres vendége, kreatív szólóprogramjai gyakran ötvözik a zenét a tánccal, az irodalommal és a képzőművészettel, emiatt pedig számos nemzetközi fesztivál vendége is.

A Camerata Salzburggal és a Concentus Musicusszal való rendszeres munkája mellett Gahl meghívást kapott a Wiener Akademie és a Bécsi Rádiózenekar első koncertmestereként is. Szenvedélyes kamarazenészként olyan neves művészekkel dolgozott együtt, mint Benjamin Schmid, Ivry Gitlis, Valentin Erben, Lukas és Veronika Hagen, valamint Michael Kofler.

Hálás tanárainak, Paul Roczeknek, Ernst Kovacicnak és Shmuel Ashkenasinak, valamint a Végh Sándorral és Nikolaus Harnoncourt-ral való közeli együttműködés hatására a tanítás is fontos szerepet kapott karrierjében. Gahl a Salzburgi Mozarteum Egyetem hegedűprofesszora, és rendszeresen tart mesterkurzusokat és kamarazenei oktatást Ausztriában, Izraelben, Görögországban, Németországban, Moszkvában és Kínában.

---

SASCHA BOTA

Az Oculi Ensemble által frissen kinevezett és 2022 szeptemberében a Trinity Laban tanári karához csatlakozó Sascha rövid időn belül London egyik legkeresettebb brácsásává vált. Mióta 2017-ben az Egyesült Királyságba költözött, rendkívül keresett szólistaként, kamarazenészként és szimfonikus és kamarazenekarok vendégkarmestereként. Sascha 2018-ban csatlakozott a Navarra Vonósnégyeshez, 2021-ben pedig a Britten Sinfonia brácsaszekciójának társvezetője lett.

2022 tavaszán Sascha szólistaként olyan jelentős helyszíneken lépett fel, mint a bécsi Musikverein, az amszterdami Concertgebouw, a müncheni Prinzregententheater és a berlini Konzerthaus, Antoine Tamestit és az Akademie für Alte Musik Berlin oldalán. Kamarazenészként Sascha közreműködött Edward Gregson a Naxos kiadónál megjelent összes vonós kamarazenei műveinek kiadásában, és a Navarra Quartettel lépett fel nemzetközi koncerteken. A Londoni Filharmonikus Zenekar és a Felvilágosodás Korának Zenekara vendégkarmestereként is fellépett. Jövőbeli projektjei között szerepel Schubert összes triójának kiadása bélhúros változatban, sűrű turnézás a kvartettjével, egy szólóest a Wigmore Hallban, valamint számos fellépés a Britten Sinfoniával.

Sascha az Aurora Orchestra, a London Mozart Players, az Academy of Ancient Music, az English Chamber Orchestra, a Philharmonia Orchestra és a szívéhez közel álló Román Kamarazenekar első brácsása volt. Gyakran dolgozik együtt olyan neves kamarazenészekkel, mint Anthony Marwood, Jonathan Stone, Katya Apekisheva, Adam Walker, Richard Lester, Guy Johnston és Tim Posner, és többek között olyan rangos fesztiválokon is fellépett, mint az Aldeburgh-i, a Peasmarsh-i és a West Wicklow-i. Sascha az elmúlt kilenc évben az Amszterdam melletti Weesp Kamarazenei Fesztivál művészeti igazgatója volt, ahol olyan vendégművészek részvételével rendezett változatos programokat, mint Adam Walker, Annelien Van Wauwe és Matt Hunt.

Sascha zenei fejlődésére erős hatással volt Rainer Schmidt, a Hagen Quartet hegedűművésze, valamint Kurtág György zeneszerző. Azóta olyan neves zenészekkel lépett fel, mint Thomas Zehetmair, Benjamin Schmid, Leonidas Kavakos és a Hagen Quartet tagjai. A Mozart Quartet Salzburg egykori tagjaként bejárta Európát Mozart összes vonósnégyesének előadásával.

Sascha gyakran lépett fel szólistaként a romániai Bánáti Filharmóniával, legutóbb Enescu Koncertdarab című művében, egyedülálló szimfonikus zenekari feldolgozásban. A következő évadban Sabin Păutza román zeneszerző brácsára és zenekarra írt szerzeményét fogja bemutatni. Korábbi szólófellépései között szerepelnek fellépései az Ausztrál Kamarazenekarral, a Zürichi Kamarazenekarral és másokkal, olyan helyszíneken, mint a madridi Auditorio Nacional, a zürichi Tonhalle, a luzerni Kunst- und Kongresshaus, a Sydney-i Operaház és a Melbourne Recital Centre.

Egy sikeres audíció után 2007-ben Saschát kinevezték a Zürichi Kamarazenekar első brácsásának. Ezt megelőzően a Camerata Salzburg tagja volt (2006-2012), ahol közeli együttműködésben állt Roger Norringtonnal és Leonidas Kavakosszal. Sascha később az Ausztrál Kamarazenekarhoz csatlakozott, ahol 2012 és 2015 között megosztva volt első brácsás, majd 2015 és 2017 között megbízott első brácsás volt. Az ACO-nál töltött ideje alatt jelentős szerepet játszott a kamarazenei programok és oktatási kezdeményezések kurátori munkájában. Két évig egy ritka, 1610-es Gio Paolo Maggini brácsán is játszott, amelyet a zenekartól kapott kölcsön, mielőtt az Egyesült Királyságba költözött volna.

Sascha rendszeresen játszik bélhúros zenekarokban, társ-brácsaművészként fellépve a Felvilágosodás és Romantika Zenekarával, a Le Poème Harmonique és a Akademie für Alte Musik Berlin zenekarokkal. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint John Eliot Gardiner, Louis Langrée, Sir Roger Norrington, Philippe Herreweghe és René Jacobs, és alapító tagja a londoni Schubert Vonóstriónak.

A klasszikus zenén kívül Sascha elkötelezett híve a jazznek és az improvizáció más formáinak. Gyakran lép fel édesapjával, a basszusgitáros Johnny Bota-val, valamint James Kitchman gitárossal és Bruno Heinen zongoristával. Sascha Európa-szerte fellépett jazzfesztiválokon, többek között az EFG London Jazz Fesztiválon a J. Kitchman Quartet-tel. Az ACO Underground tagjaként egy színpadon szerepelt Marcie O’Neal shout poetry-előadóval [kiáltott költészet], Giovanni Sollima csellistával és Jonny Greenwood zeneszerzővel.

Sascha egy 1639-es, Bolzanóban készült M. Albani brácsán, egy barokk Pawlikowski hangszeren és egy NS Design öthúros elektromos brácsán játszik, különböző pedálok használatával.