„A díszlettervező és a rendező remekelt, Rusznyák Gábor egyiket jobban csinálta, mint a másikat. A dobozszerű tér hátsó részét határoló faburkolatú, képekkel és nyílásokkal teli fal egyes részeinek kinyitása, vagy éppen bezárása egy-egy jelenet kezdete vagy vége. Ebben a „dobozban” minden benne van.”

Juga Péter, Deszkavízió

„Merthogy a színészek tényleg természetesen használják a bizarr jelentésű, ámde korrekt norvég hangzású kereszt- és családneveket. És ez a lényeg (a színházban): a művi működőképessége, a nem-természetes mégis-természetessége.”

„(…) az utóbbi évek magyarországi Ibsen-értelmezéseinek egyik legjobbika.”

Bazsányi Sándor, Revizor

Gregers tizenöt év után újra felkeresi ifjúkori barátját, Hjalmart. Gregers apja – az öreg Hjalmar valamikori üzlettársa – sikeres és gazdag. Gregers nem bírja elviselni, hogy Hjalmar csak árnya egykori önmagának. Elhatározza, hogy rendbe hozza barátja életét, úgy, hogy szembesíti a hazugsággal, amiben él. A közös múlt feltárása végzetes következményekkel jár az apák és a fiúk számára is…