Fandl Ferenc
Harsányi Attila Jászai-díjas
Mészöly Anna
Fazakas Júlia
Gáspár Tibor Jászai-díjas, Érdemes művész
Szegedi Dezső Jászai-díjas
Nádasy Erika
Salat Lehel
Farkas Sándor
Kerekes Valéria
Takács Mária
rendező
Rusznyák Gábor
díszlettervező
Rusznyák Gábor
jelmeztervező
Tihanyi Ildi
rendezőasszisztens
Hadházy Ildikó
előadásvezető
Budai Réka
súgó
Bíró Kata
„A díszlettervező és a rendező remekelt, Rusznyák Gábor egyiket jobban csinálta, mint a másikat. A dobozszerű tér hátsó részét határoló faburkolatú, képekkel és nyílásokkal teli fal egyes részeinek kinyitása, vagy éppen bezárása egy-egy jelenet kezdete vagy vége. Ebben a „dobozban” minden benne van.”
Juga Péter, Deszkavízió
„Merthogy a színészek tényleg természetesen használják a bizarr jelentésű, ámde korrekt norvég hangzású kereszt- és családneveket. És ez a lényeg (a színházban): a művi működőképessége, a nem-természetes mégis-természetessége.”
„(…) az utóbbi évek magyarországi Ibsen-értelmezéseinek egyik legjobbika.”
Bazsányi Sándor, Revizor
Hjalmar szerényen, de boldogan él feleségével, kislányával, és az idős apjával, aki tönkrement életét beteg, sérült állatok ápolásával teszi tartalmassá. A család egyetlen bánata, hogy a kislánynak, Hedvignek rohamosan romlik a látása, és serdülőkorára az orvosok szerint megvakul.
Gregers tizenöt év után újra felkeresi ifjúkori barátját, Hjalmart. Gregers apja – az öreg Hjalmar valamikori üzlettársa – sikeres és gazdag. Gregers nem bírja elviselni, hogy Hjalmar csak árnya egykori önmagának. Elhatározza, hogy rendbe hozza barátja életét, úgy, hogy szembesíti a hazugsággal, amiben él. A közös múlt feltárása végzetes következményekkel jár az apák és a fiúk számára is…