Glenn Gould
Teodor Vinčić
Wertheimer
Joakim Tasić
Noah
Stojša Oljačić
Mary / Mozart
Lenka Petrović
rendező
Nataša Radulović
koreográfus
Marta Bjelica
díszlettervező
Jasmina Holbus
jelmeztervező
Marija Marković Milojev
zene
Ana Krstajić
technikai vezető
Bajkó György
színpadi adaptáció
Nataša Radulović
Egy művészeti ág folyamatait egy másik művészet közegén keresztül meggyőzően felidézni kifejezetten nehéz és kihívásokkal teli feladat. Különösen nehéz a zenéről a színház által beszélni, mert a zene absztrakt, a színház pedig a színészek fizikai jelenlétén és a térben való konkrét cselekvésein alapul. Ezért tűnik logikusnak a döntés, hogy azokban a pillanatokban, amikor a színészek „eljátsszák” a zongorázást, valójában táncolnak – és a táncművészet és a zene valóban összeillenek.
Marina Milivojević Mađarev: Troje čine gužvu [Hárman már tömeget alkotnak], Vreme
Miközben ambícióval és odaadóan törekszünk megvalósítani a csúcsprofi ideálját, egy váratlan találkozás a Legeslegjobbal keményen az orrunk alá dörgöli, hogy soha nem fogjuk elérni azt. Arról viszont fogalmunk sincs, hogy ő maga is a saját rémálmát éli, amikor rájön, hogy mindig lehet jobb, és hogy bármilyen közel kerülünk is a csúcshoz, az továbbra is egy lépésnyire incselkedik előttünk. Létezik abszolút tökéletesség? Mi az ára? Elérhetjük-e anélkül, hogy a próbálkozás során elveszítenénk önmagunkat? A legendás zongoraművész, Glenn Gould történetét, Mozart és Salieri híres rivalizálásával párhuzamba állítva a darab örök kérdéseket vet fel a művészetről, az irigységről, a tökéletességről, de arról is, hogy mennyire (nem) tudunk megbékélni saját korlátainkkal.