„Eugène Labiche olyan korban alkot, mikor a színház megszűnik a kiváltságos osztályok szórakozása lenni. A vegyes összetételű publikum napi ügyes-bajos dolgai elfeledésére a színházban elsősorban mulatni akar, nem bonyolult erkölcsi problémák megfejtésével foglalkozni. Labiche darabjai, amelyek a korabeli polgárság erkölcsének meglehetősen éles rajzát adják, nem fejeznek ki mélyebb gondolatokat, sem bíráló szándékot. Ezért is vihetőek át könnyen bármelyik korba. Tipikusan megrajzolt polgári figuráiban (komikus nyárspolgárok, megcsalt férjek, úrhatnám polgárok, csetlő-botló szerelmesek) szándékosan hanyagolja el az ellenszenves és veszélyes tulajdonságokat. Annál nagyobb hangsúlyt kapnak a jellemek nevetséges elemei. Mindezek ellenére a szereplői jól megírt, valószerű, hús-vér figurák. Labiche tudatosan törekszik a helyzetek tökéletes felépítésére és a tempó gyorsaságára. E cél érdekében mesteri módon használja fel a tréfacsinálás valamennyi hagyományos és új eszközeit."