Mihail Bulgakov

KÉPMUTATÓK CSELSZÖVÉSE

Fordította: Karig Sára, Elbert János

Nagyszínpad
RO
18+
2h 40'

J. B. Molière, neves drámaíró és színész
Csíky András
 
Modeleine Béjárt, színésznő
Borbáth Júlia
 
Armande Béjárt Moliére, színésznő
Gajzágó Zsuzsa
 
Mariette Rivaille, színésznő
Spolarics Andrea
 
Charles de la Grange, avagy Regiszter
Salat Lehel
 
Zacharie Moirron, neves hősszerelmes
Szikszai Rémusz
 
Philibert du Croisy, színész
Bács Miklós
 
Jean-Jaques Bouton, koppantó Moliére szolgája
Nagy Dezső
 
Nagy Lajos Franciaország királya
Bíró József
 
Marquis d’Orsigny, a „Félszemű”
Kardos M. Róbert
 
Marquis de Charron, Párizs érseke
Boér Ferenc
 
Marquis de Lessaque, kártyás
Dehel Gábor
 
Az igazságos varga, udvari bolond
Bogdán Zsolt
 
Sarlatán, bűvész a csembalójával
Jancsó Miklós
 
Ismeretlen álarcos hölgy
Tordai Tekla
 
Bartholomé atya, vándorprédikátor
Hatházi András
 
Erő testvér
Bogdán István/ Bandi András Zsolt
 
Hűséges testvér
Madarász Loránd
 
Renée, Moliére öreg dajkája
Katona ÉVa
 
Sugó
Ille Ferenc
 
Az Oltáriszentség Társaság tagjai, udvaroncok, muskétások
Fülöp Erzsébet, András Lóránd, Bülönyi Zsolt, Dimény Áron, Gábor László, Járó Ilona, Kali Andrea, Kántor Melinda, Keresztes Attila, Kocsárdi Levente, Laczó Júlia, Lázár Gabriella, Orbán Attila, Palocsay Kata, Szabó Jenő, Tóth Tünde

rendező
Tompa Gábor
 
dramaturg
Visky András
 
díszlet- és jelmeztervező
Dobre-Kóthay Judit
 
vívómester
Habala Péter
 
zenei összeállítás
Tompa Gábor
 
a csemballó zenét szerezte
incze G. Katalin
 
előadásvezető
Lovász Rózsa
 
súgó
Köllő Katalin

A bemutató dátuma: 1995. február 03.

Az író és színész Molière, karrierje csúcsán nagy sikernek örvend a Palais Royal színházában, valamint a Napkirály, XIV. Lajos király rokonszenvét és barátságát is elnyeri. A társulat boldog pillanatait beárnyékolja a színész, La Grange által feljegyzett esemény, melyet egy fekete kereszttel jelöl naplójában: Molière feleségül szándékszik venni a fiatal Bèjart Armande színésznőt, akiről nem tudja, hogy nem a húga, hanem a lánya Madelaine Bèjartnak, aki egy egész életen át tartó barátja Molièrenek, és következésképpen a lány a saját gyermeke.
A királyi papság udvarán, Charron érsek vezetésével, aljas terveket szőnek Molière ellen, a Tartuffe színműve miatt Antikrisztusnak nevezik. A királyi zsenit még inkább befolyásolja az, hogy miközben hízelgők és képmutató udvarlók veszik körül, illetve a titokzatos, Igazságos Varga, rájön, hogy teljhatalma nem lehetséges az egyház és a nemesség támogatása nélkül. De előbb, hogy megmutassa hatalmát, a király engedélyezi a Tartuffe bemutatását a Palais Royalban.
(...)
Vérfertőzés vádja miatt Molière végleg elveszíti a király kegyeit. Armande elhagyja, a színházban muskétások fenyegetik, de Molière mégis maga választja meg végzetét, és a színpadon hal meg, a legutolsó előadásán.