J. B. Molière, neves drámaíró és színész
Csíky András
Modeleine Béjárt, színésznő
Borbáth Júlia
Armande Béjárt Moliére, színésznő
Gajzágó Zsuzsa
Mariette Rivaille, színésznő
Spolarics Andrea
Charles de la Grange, avagy Regiszter
Salat Lehel
Zacharie Moirron, neves hősszerelmes
Szikszai Rémusz
Philibert du Croisy, színész
Bács Miklós
Jean-Jaques Bouton, koppantó Moliére szolgája
Nagy Dezső
Nagy Lajos Franciaország királya
Bíró József
Marquis d’Orsigny, a „Félszemű”
Kardos M. Róbert
Marquis de Charron, Párizs érseke
Boér Ferenc
Marquis de Lessaque, kártyás
Dehel Gábor
Az igazságos varga, udvari bolond
Bogdán Zsolt
Sarlatán, bűvész a csembalójával
Jancsó Miklós
Ismeretlen álarcos hölgy
Tordai Tekla
Bartholomé atya, vándorprédikátor
Hatházi András
Erő testvér
Bogdán István/ Bandi András Zsolt
Hűséges testvér
Madarász Loránd
Renée, Moliére öreg dajkája
Katona ÉVa
Sugó
Ille Ferenc
Az Oltáriszentség Társaság tagjai, udvaroncok, muskétások
Fülöp Erzsébet, András Lóránd, Bülönyi Zsolt, Dimény Áron, Gábor László, Járó Ilona, Kali Andrea, Kántor Melinda, Keresztes Attila, Kocsárdi Levente, Laczó Júlia, Lázár Gabriella, Orbán Attila, Palocsay Kata, Szabó Jenő, Tóth Tünde
rendező
Tompa Gábor
dramaturg
Visky András
díszlet- és jelmeztervező
Dobre-Kóthay Judit
vívómester
Habala Péter
zenei összeállítás
Tompa Gábor
a csemballó zenét szerezte
incze G. Katalin
előadásvezető
Lovász Rózsa
súgó
Köllő Katalin
A bemutató dátuma: 1995. február 03.
Az író és színész Molière, karrierje csúcsán nagy sikernek örvend a Palais Royal színházában, valamint a Napkirály, XIV. Lajos király rokonszenvét és barátságát is elnyeri. A társulat boldog pillanatait beárnyékolja a színész, La Grange által feljegyzett esemény, melyet egy fekete kereszttel jelöl naplójában: Molière feleségül szándékszik venni a fiatal Bèjart Armande színésznőt, akiről nem tudja, hogy nem a húga, hanem a lánya Madelaine Bèjartnak, aki egy egész életen át tartó barátja Molièrenek, és következésképpen a lány a saját gyermeke.
A királyi papság udvarán, Charron érsek vezetésével, aljas terveket szőnek Molière ellen, a Tartuffe színműve miatt Antikrisztusnak nevezik. A királyi zsenit még inkább befolyásolja az, hogy miközben hízelgők és képmutató udvarlók veszik körül, illetve a titokzatos, Igazságos Varga, rájön, hogy teljhatalma nem lehetséges az egyház és a nemesség támogatása nélkül. De előbb, hogy megmutassa hatalmát, a király engedélyezi a Tartuffe bemutatását a Palais Royalban.
(...)
Vérfertőzés vádja miatt Molière végleg elveszíti a király kegyeit. Armande elhagyja, a színházban muskétások fenyegetik, de Molière mégis maga választja meg végzetét, és a színpadon hal meg, a legutolsó előadásán.