A rendezői elképzelése: a filmre rögzített színházi anyag művészi videóba való átültetése. Nem arról van szó most, hogy ez mennyire színház, és mennyire nem az. Az alkotók számára az volt a cél, hogy esztétikai szempontból helytálló, a járványügyi helyzetnek is megfelelő produktumot hozzanak létre. És ezt dicséretes módon véghez is vitték. Metaforikus szóhasználattal: ők is beleugrottak egy üres medencébe, de jól átgondoltan, ezért nem is törték össze maguk. Radu Nica pontosan tudta, mit akar, jól egybehangolt mindent, a színészeket járatlan ösvényeken vezette végig, arra biztatta őket, hogy brechti távolságtartással játsszanak. A rendező elképzelése azon alapult, hogy a színházi anyagra video- és hangfelvételek rétegeit építi rá. A színészek otthonában rögzített filmeket Andu Dumitrescu és Vlaicu Golcea dolgozta fel, munkájuk végeredménye egy videoinstallációhoz hasonló kollázs.
Oltița Cîntec: Pool (No water), avagy hogyan ugorjunk egy üres medencébe anélkül, hogy összetörjük magunkat, suplimentuldecultura.ro, 2020. június 22.
Vannak szépen elmondott, erős színészi monológok, ilyen Kali Andrea ellenfényben elmondott nyitó jelenete, az ő megkapó orgánuma mindvégig minden tobzódáson átér. De ilyen erős játék Varga Csilla előadása is, amikor Sally haldoklását írja le, vagy a macskás duója a reggeli konyhában. Szintén erős szöveghez járuló, erős színészi alakítás a temetésen a belső érzelmeket előadó Marosán Csabáé is. És többször van, hogy a képi világ, a látvány és az előadásmód erősíti egymást. Ötvös Kinga, mikor előmászik úszódresszben a kéken vibráló sötétségből, hogy a kamerába suttogja a medencében eléjük táruló látványt, igen hatásos. Vagy mikor a fárasztó ápolásról beszél az ajtófélfának dőlve a zölden világító folyosó metszetében Buzási András.
Fehér Anna Magda: Defektek effektekkel, szinhaz.net, 2020. június 22.
A projekt egyedüli állítása, hogy hiába egy trauma, egy törés, aktuálisan egy vírushelyzet, a művészet elveszítette azt a funkcióját, amelyet korábban birtokolt, nevezetesen azt, hogy utat mutasson és értékeket jelöljön ki. Persze ezt már eddig is tudtuk, a trash-esztétika épp erre erősít rá újra és újra, és fontos, hogy végül ezt a kiváló anyagot a kolozsvári színház alkotói tető alá hozták. Legyen akár színházi-filmes performansz, vagy plusz lehetőség ahhoz, hogy az online térben is jelen legyen a színház, magába foglalva és összekeverve számos stílust, a konceptualizmustól a pop-artig.
Fritz Gergely: „Örülök, hogy nincs több művészet”, jatekter.ro, 2020. június 30.
Végső soron a POOL (no water) az alkalmasság és alkalmatlanság drámája, a testiség intim dimenziójáról szól, arról, hogy mi, az, ami nézhető, és minek kell a személyi szférában maradnia. Ezen kívül, a mai formájában, a jelenlét és a hiány viszonyáról is szól, az otthoni bezárkózásról és arról, hogyan férhetünk hozzá a webkamera és a kattintható linkek mögött rejlő globalizált rizómához.
Horea Avram: A test mint kép, és a virtuális előadás, observatorcultural.ro, 2020. június 19.
Talán jó lenne, ha a Radu Nica, Andu Dumitrescu és Vlaicu Golcea által kigondolt mozgóképes performansz vitát kezdeményezne arról, hogy milyen megoldásokat találhatnak a színházi emberek a mostani helyzetre, mikor és hogyan közelíthetik meg a nézőközönséget.
Nona Rapotan: Pool (no water) –performansz film és színház mezsgyéjén, bookhub.ro, 2020. június 11.
Ugyancsak gyümölcsöző eszmecserékre adnak okot azok a személyes terek, amelyekben a színészek megszólalnak. Ezekben a bensőséges »jelenetekben« annyi meghittség van, hogy úgy érezzük, nemcsak egy fizikai, anyagi világba lépünk be, hanem sokkal bennebb, a személyiségek lelkiállapotaival, érzelmeivel, reményeivel, félelmeivel bebútorozott belső terekbe. Az »előadás« úgy is olvasható, mint bensőséges történetek hatalmas kollázsa, amelyek egymás mellé helyezve egy közös történet önálló fejezeteit képezik. Ez a történet a mindannyiunké, akik valamilyen kapcsolatban vagyunk a művészettel.
Călin Ciobotari: Radu Nica filmje – benyomások, érzelmek, érzékelések, 7iasi.ro, 2020. június 11.
Az online színház most még csak egy kísérlet, ennek a színháznak még nincsenek világosan megfogalmazott szabályai. Eddig alig néhány online-színházi projekt valósult meg, közöttük ez is, de a kezdeményezések egyre bátrabbak. Eleinte a színészek lefilmezték magukat, hogy »játszhassanak«, amíg a színházak zárva, később beindult a színházi előadások livestream-közvetítése mindenütt a világon és az országon belül, jöttek a színészek által előadott kis szavalatok vagy improvizációra épülő projektek, míg végül megjelentek a kimondottan online közvetítésre készült előadások, melyek közül a kolozsváriak mindeddig a legjelentősebbek.
Dana Țabrea: Online színház, ziaruldeiasi.ro, 2020. június 15.
Radu Nica rendező ötlete egy videoinstalláció, Mark Ravenhill brit kortárs szerző Pool (No Water) című darabja alapján, a Kolozsvári Magyar Színház produkciójaként. Habár a félig-meddig filozofikus hangvételű darab a mélységeket kutatja, a rendező elképzelése abból a klausztrofób valóságból indult ki, amelynek minden színész részese volt az elmúlt hónapokban. (...) Radu Nica videoinstallációja voltaképpen egy ars poetica. Egy művészi kísérlet az alkotó józan, avagy káprázatos vívódásainak felmutatására.
Elene Coman: Pool (No water) – videoinstalláció a művészi létállapotról, amfiteatru.ro, 2020 június 17.
E. Isac u. 26-28, 
