Laczó Júlia alakította a rideg, számító Kurázsi mamát, akiben ott rejlik az ellentmondás: megélhetése a háborútól függ, attól retteg, hogy „kitör a béke”, az örökös harcnak viszont éppen azok esnek áldozatul, akikért dolgozik, a három gyermeke. (…) Az első, jóval hosszabb felvonás a rideg, merev Kurázsi mama és a körülötte néha felbukkanó, kabaréba illő karakterek ellentétére épül, közülük is kiemelkedik a Kató Emőke alakította Yvette Pottier, a tábori prostituált, aki a közönség közvetlen megszólításával lazítja a háborús feszültséget. 

Zsizsmann Erika: Az egyedülálló anyák háborúja: Kurázsi mama nyitotta az UTE-festen, maszol.ro, 2019. november 20.

Kurázsi mama (Laczó Júlia) a háborúban a háborúból él, semmit nem hajlandó észrevenni a körülötte történő borzalmakból, még három gyermekének az elvesztése sem rendíti meg, nem téríti el az útjától. A markotányosnőt csak a béke rázza meg, mert nem tudja eladni az áruját, oda a biztos megélhetése. (…) Petras előadása nem politizál, de a zenei utalások, korunkban nagyon is érvényes szövegek finom hangsúlyozása felerősíti a kérdést: merre van a tovább? 

Simon Judit: Európai fesztivál Kolozsvárt, erport.ro, 2019. november 23.
 

Az előadás Paul Dessau zenéjét megőrzi ugyan, de alaposan átdolgozva (a hangszerelés Thomas Kürstner és Sebastian Vogel munkája), ezért oly különleges az Incze G. Katalin vezette zenekar hozzájárulása, ezért oly hatásosak a kórusok: hangzásuk monumentális, akár a színpad összképe, amelyet kevés, de annál hatásosabb képpel fokoz. Kiemelkedőek a szóló-teljesítmények: a kiváló Kató Emőke – egy páratlan, imponáló Yvette –, a főszerep méltó tulajdonosa, Laczó Júlia – aki szerepét igazi alkotássá avatja, melynek értékét nem az eddig elért eredményei emelik – és Balla Szabolcs. Figyelemre méltó továbbá Buzási András (Eilif), Marosán Csaba (Stüsszi),Tőtszegi Zsuzsanna és Maria Tomoiagă (Kattrin) színészi teljesítménye is. (…) Armin Petras egy lejtős díszletet választott, amely már az első pillanatban, a közönség bevonulásakor magával ragadja a nézőt: az egymás hegyén-hátán heverő testek mintha a halált várnák. A döntött síkban elhelyezett emelvény ellenpontjaként a rendező egy függőleges szerkezettel (amely kötélhágcsókat idéz) hozza létre a háború borzalmas képét. Ezért dicséret illeti Olaf Altmann díszlettervezőt, akárcsak a Cinzia Fossati alkotta kortalan jelmezeket.

Mircea Morariu, adevărul.ro, Egy minden értelemben európai előadás, 2019. november 26.
 

Armin Petras előadásában az utóbbi évek egyik legnagyobb gonddal összeállított szereposztását láthattam. Kurázsi mama figurája erősebb és értékesebb, nemcsak mint szerep, hanem mint karaktertípus – köszönhetően annak, hogy Petras Laczó Júliára osztotta a szerepet. A színésznő pedig csodálatos alakítást produkál, a musical-betétektől a többi szereplőkkel való együttműködésig, a játék pillanataival gondosan összehangolt testi kifejezéstől a megdöbbentően gyors lelkiállapot-váltásokig. Kurázsi mama bizonyára a művésznő egyik legnagyobb szerepe marad. Ugyancsak kiváló a Kató Emőke alakította Yvette Pottier, a frivolitás és a leleményesség keverékének ritka példája. A tábori pap és a szakács ugyancsak megmarad majd a közönség emlékezetében, Balla Szabolcs és Sinkó Ferenc lenyűgöző finomsággal építették fel szerepeiket apró részletekből. Ami pedig Tőtszegi Zsuzsát illeti, aki a néma lányt játssza, némasága és szűnni nem akaró fájdalma az elejétől a végéig hiteles.

Nona Rapotan: Mutter Courage și copiii războiului (I) [ Kurázsi mama és a háború gyermekei (I)], bookhub.ro, 2020. január 17.