Bolygónk, Európa, Románia, Család, Pár, Egyén – normális esetben, ha a civilizáció fejlődéséről beszélünk, e fogalmakat fordított sorrendben kellene használjuk. Csakhogy a mai társadalomban az egyén láthatatlanná válik, innen a címbeli szójáték, de innen származik a síkokkal való játék is, ami végigkövethető az egész előadásban. Leta Popescu nem helyezi egymásra a síkokat, világosan elkülöníti őket, és a térbeli elkülönítéshez hozzájárul a rendező által használt színpadi nyelvezet is. Az eszközök ugyanazok, egyik-másiknak a helye sem változik az előadás során. A többi eszköz váltakozása a színpadon (ne feledjük, hogy jelen esetben közéjük értendő a színész teste is, a legfontosabb színpadi eszköz) megkönnyíti az átcsúszást a (vissza)fejlődés egyik szintjéről a másikra.
Az előadás egészében véve egy folyamatos mítosztalanítás, az előítéletek és sztereotípiák lebontása, ugyanakkor azonban finom iróniával kezeli az etnikumközi konfliktus helyspecifikus forrásait (itt elsősorban Kolozsvárról van szó, nem feltétlenül az egész Erdélyről).
Nona Rapotan: Polemica modernității sau polifonia egoului [A modernitás vitája, avagy az egó polifóniája], bookhub.ro, 2019. február 6
.
Leta Popescu előadása nem akar aktivista vagy politikai színház lenni, nem foglal állást egyik vagy másik oldalon, csupán egy lokális valóságot rögzít, mint egy jó szemű megfigyelő. Egyik érzelmekkel dolgozó jelenetében a téma a párkapcsolat. Azáltal, hogy formailag és játékstílusával egyaránt kiemelkedik a többi jelenet sorából – a pár egymással szemben áll, mozdulatlanul, némán, mígnem egy hatalmas kődarab a nőt a férfi karjaiba taszítja –, az egyébként rövid momentum különleges intenzitást nyer, ami részben a zenének is köszönhető… A Lát(hatatlan) előadásban Leta Popescu egy korunkra jellemző keresést állít színpadra, amelyhez friss szöveget és érdekes színházi nyelvezetet párosít. A Kolozsvári Állami Magyar Színház számára egy biztos siker.
Ioana Gonțea: Drumul de la vizibil la invizibil [A láthatótól a láthatatlanig vezető út], scena.ro, 2019. február 14.
A bemutató dátuma: 2019. február 05.
A
Lát(hatatlan) című előadás témája a sebezhetőség, egy olyan korban, amikor úgy tűnik, az egyetlen biztos pont – általában a világban, ugyanúgy, mint az egyén számára – a bizonytalanság. Az előadás végigjárja a törékenység hét fokozatát (Bolygó – Földrész – Ország – Város – Család – Emberpár – Egyén), ezáltal egyfajta utazássá válik az érzések világában, amelynek kiindulópontja az egyedüllét, végpontja a magány. A román és magyar kortárs szerzők által jegyzett szövegek kollázsához társított képek folyamatos sorozatot alkotnak, akár egy vizuális installáció. A néző dolga, hogy kíváncsisággal kövesse ezt az elmélkedés-folyamatot, amelynek tárgya ő maga, a világban élő egyén, illetve a világ, amely körülveszi őt.
Amikor egy előadáson dolgozom, két alapelvet tartok szem előtt: mi az, amit magasztalok, és mi ellen harcolok? A Lát(hatatlan) című előadásban a ma létező bizonyosságok agresszivitásával veszem fel a harcot, és azok sebezhetőségét akarom kiemelni. Úgy látom, a világ egyre határozottabban és felkészültebben foglal állást bizonyos kérdésekben. Ugyanakkor felteszem a kérdést: vajon mindez nem az általánossá vált törékenység eredménye? Arra törekszem, hogy ne elméleteket gyártsunk, hanem érzéseket váltsunk ki. Szilárd meggyőződésem – egyelőre –, hogy a színház egyfelől képes hatékony vészjeleket leadni, ugyanakkor pedig menedéket is nyújt. És még hiszek valamiben: az összes társadalmi álarcunk mögött – amelyeket olyankor öltünk magunkra, amikor a véleményünknek kell hangot adni, állást kell foglalni, be kell sorolni egyik vagy másik táborba –, minden esetben ugyanaz a törékeny valami található: vágyódásunk a jóra, a belső nyugalomra.
Leta Popescu
A felhasznált szövegek szerzői: Dan Sociu, Andrei Doboş, Alexandra Pâzgu, Vlad Moldovan, Stelian Müller, Petro Ionescu és Raul Coldea, V. Leac, Ionuţ Chiva, Szálinger Balázs, Elena Vlădăreanu, André Ferenc, Domonkos István, Ladik Katalin, Horváth Benji, Alexa Băcanu. A felsorolt szerzők és köteteik mellett egy másik ihletforrásra is hivatkozik az előadás, Svetlana Cârstean és Athena Farrokhzad Trado című könyvére. További információk a műsorfüzetben, amely minden előadás előtt megtalálható a színházban.
Műsorfüzet