Federico García Lorca

Bernarda Alba háza


Nagyszínpad

Bernarda
Kovács Edit
 
María Josefa, Bernarda anyja
Nagy Erika
 
Pepe
Vadász Gábor
 
Augustias, Bernarda lánya
Komáromi Anett
 
Poncia, szolgáló
Kara Tünde
 
Magdalena, Bernarda lánya
Fehér Tímea
 
Amelia, Bernarda lánya
Tatár Bianka
 
Martirio, Bernarda lánya
Liszi Melinda
 
Adela, Bernarda lánya
Tarsoly Krisztina

Továbbá: Balog Richárd, Nagy Róbert, Rigler Renáta, Terhes Edina, Földes Roxána, Harcsa Boglárka, Janis Zoltán
Zene, gitár: Oravecz Péter, cajon: Bajnay Beáta


rendező
Béres László
 
díszlettervező
Székely László
 
jelmeztervező
Bodnár Enikő
 
koreográfia
Bajnay Beáta
 
a rendező munkatársa
Kiss Kata
 
a koreográfus asszisztense
Balog Richárd, Riegler Renáta
 
előadásvezető
Gazdóf Dániel
 
súgó
Veselényi Orsolya

A bemutató dátuma: 2015. augusztus 19.

Lorca utolsó és talán legjobb drámája a Bernarda Alba háza. Az Andalúziában játszódó történetet átszövi a spanyolos temperamentum. Bernarda Alba otthonát – férje halála után – börtönné változtatja, ugyanis a hagyományoknak megfelelően a nyolcéves gyász ideje alatt a kinti világra néző minden ajtó és ablak becsukódik. Ez boldogtalanná teszi a zordon, kemény akaratú asszony és más-más természetű leányai életét. A házban élők nőisége pusztulásra van ítélve, börtönükből az út csak fizikai vagy szellemi szabadságuk teljes feladásához vezet. A Halálkatlanból csak holtan, vagy tébolyultan lehet szabadulni.
Szenvedély, tűz, féltékenység, tánc, gyász és magány. Az előadás nyelvezete a rövid és tömör replikákra lecsupaszított lorcai szöveg és a flamenco világának (tánc, zene,ének) találkozásából születik meg. Ebben a színházi jelrendszerben egyformán fontos a hang, a gesztus, a ritmus és a látvány.