Charles Mee

Tökéletes menyegző

Fordította: Visky András

Nagyszínpad
1 óra 40 perc szünet nélkül.

Meridee
Györgyjakab Enikő
 
Tessa
Pethő Anikó
 
Jonathan
Balla Szabolcs
 
Maria
Kali Andrea
 
Francois
Bogdán Zsolt
 
Frank
Hatházi András
 
Edmund
Orbán Attila
 
Amadou
Sinkó Ferenc
 
Vikram
Szűcs Ervin
 
Djamila
Varga Csilla
 
Willy
Bodolai Balázs
 
Thane atya
Váta Loránd
 
Ariel
Kántor Melinda
 
James
Buzási András
 
Isaac
Viola Gábor
 
Dieter
Salat Lehel
 
Julian
Laczkó Vass Róbert
 
Heiner
Keresztes Sándor
 
Bob
Farkas Loránd
 
Karl
Köllő Csongor

rendező
Karin Coonrod
 
díszlettervező
Carmencita Brojboiu
 
jelmeztervező
Oana Botez
 
zeneszerző
Lucian Ban
 
dramaturg
Visky András
 
zenei vezető
Horváth Zoltán
 
rendezőasszisztens
Visky Andrej
 
előadásvezető
Visky Andrej

A bemutató dátuma: 2012. május 23.
A bemutató időpontja: 2012. május 23.

Az előadás időtartama: 1 óra 40 perc szünet nélkül.

A díszletet az Altax SRL (Bukarest) készítette.

Charles Mee-t kegyetlen humora ellenére is foglalkoztatja a megbékélés. A görög drámaírók és Shakespeare műveiből merít ihletet, számos más, ismert és ismeretlen szöveg mellett – keserű iróniával tekint a kortárs nyugati társadalomra, és a szellemi pusztaságban túlélni próbáló hőseire. Gyengéd humorral kezeli a Tökéletes menyegző szereplőit: nem törekszik emberfeletti jellemek megrajzolására, hanem olyan alakokat ábrázol, akiket könnyű zavarba hozni, akik kimondják, amit éppen gondolnak, hogy aztán a következő pillanatban meggondolják magukat. Mindannyian figyelemre vágynak, és győzni akarnak.. A modern társadalomban a túlélés jelenti a győzelmet. Csak a győzelem számít. A dráma központi alakja a menyasszony, ezt a romantikus fogyasztói magatartás ikonjaként értelmezem. Az esküvő nagy üzletté vált, de gyakran már egy év múlva következik a válóper. A darabot átszövik a figyelmeztetések.
(Karin Coonrod)
A kortárs amerikai irodalom minden bizonnyal egyik legjelentősebb drámaírója Charles L. Mee, aki újraírta a színháztörténet legjelentősebb műveit a görögöktől Shakespeare-ig. Darabjai a végletes identitás-válságtól agonizáló nyugati kultúra képeit, történet-töredékeit, mítoszait, rémálmait szövik bele legtöbbször kölcsönvett dramaturgiai szövetekbe, a nyugati civilizáció tágabb perspektívájába helyezve a bennünket egészen közelről érintő és fenyegető eseményeket. A későújkori népvándorlás, a kérdésessé vált nemi identitás, a házasság intézményének a megrendülése, a nyugati “fehér” kultúra elgyöngülése, valamint az egzotikus, autentikusnak hitt és vágyott kultúrák iránti divatos vonzódás: ezek mind tulajdonképpen csak szimptómái az általános hanyatlásnak. Charles L. Mee színházában azonban rendszerint nem sötét tragédiákat, hanem kivételes humorral, sőt szarkazmussal megírt történeteket láthatunk, amelyek az elsekélyesedett, média-divatoknak kiszolgáltatott emberi és társadalmi viszonyokról rántják le a leplet. Mee színháza olykor kegyetlennek tűnhet ugyan, de szeretetlennek sohasem. 
(Visky András)