---

A Prozorov-testvérek évek óta egy általunk nem ismert kisvárosban élnek, de folyamatosan gyerekkoruk színhelyére, Moszkvába vágyakoznak. Terveket szőnek, újabb és újabb határidőket tűznek ki, aztán minden marad a régiben, élik tovább szürke kisvárosi életüket.
Csehov Három nővére a boldogságkeresés drámája, melyben nem az a drámai, hogy a hőn áhított boldogság (Moszkva) elérhetetlen lenne a szereplők számára, hanem az, hogy ők semmit nem tesznek az eléréséért. Vágyakoznak utána, beszélnek róla, múltjukban és tervezett jövőjükben keresik, s közben talán észre sem veszik, hogy a boldogság mindannyiuk számára elérhető lenne. Nem látják, hogy a keresett „Moszkva" ott van, mellettük van, vagy a mellettük állóban van. Moszkva nem a múltban és nem a jövőben, hanem a jelenben van - de csak akkor, ha van bátorságuk a jelenben élni.
„Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik." - mondja Trepjov Csehov Sirályában. A színház nem imitál s nem irányt mutat, hanem egyszerűen csak tükröz. Mindig saját világunkról szól. Nincs ez másképp a Három nővér színrevitelekor sem: ezek a szereplők és ezek a vágyak ma is élnek, köztünk, bennünk vannak. Mindannyian vágyakozunk a magunk Moszkvája után, s csupán rajtunk áll, hogy elérjük-e valaha.