Ex-position


Ecsetgyár


koncepció és rendezés
Boris Bakal, Katarina Pejovic
 
dramaturg
Katarina Pejovic, Boris Bakal, Stanko Juzbasic
 
jelmeztervező
Katarina Pejovic, Boris Bakal, Stanko Juzbasic
 
design
Zeljko Serdarevic, Dragan Mileusnic
 
technikai vezető
Zeljko Serdarevic, Dragan Mileusnic
Szerzők és előadók: Jelena Lopatic, Emil Matesic, Bojan Navojec, Ena Schulz, Helena Kalinic, Lada Bonacci, Dean Krivacic, Zrinka Kusevic, Stanko Juzbasic, Mladen Hrvoje Ilic, Boris Bestak, Katarina Pejovic, Boris Bakal
Munkatársak: Milan Zerjav, Tomislav Pavlic


A bemutató dátuma: 2010. december 04.
Díjak és jelölések:
• Main Award Cloud – PUF (Pula International Theatre Festival, 2009)
• Avaz Dragon Award (as part of the trilogy Process_City) - MESS (Sarajevo International Theatre Festival, 2008)
• Special Jury Award and Second Audience Prize - BITEF (Belgrade International Theatre Festival, 2007)
• Nomination for the 2006 Croatian Playhouse Award for Best Directing

Az előadás a Process_City trilógia második részét képezi. Franz Kafka A per című regénye, annak filozófiai és politikai következményei szolgáltatták az ihletet. Az Exposition az emlékek, az érzések világában, a tudatalattiban megtett utazás formájában A per részét képező A törvény kapujában című novellával foglalkozik. Ex-position titokban szerelmes az Amélie Poulain filmbe, felidézi Shakespeare Lear királyát, idéz Felix Rückerttől, valamint a Shadow Casters-ből, figyelmesen olvassa Franz Kafka urat, Giorgio Agamben és Mr. Danijel Dragojevic urakat, miközben végig a B.E.N.E. (S.A.D.E.?) projekten gondolkozik.
A produkció címe – Ex-pozicija – egyszerre jelent kiállítást (vagy bemutatót) és kitárulkozást. És valóban: az élmény rendkívül intenzív és személyes; játszótól és „nézőtől” nyitottságot, közvetlen reagálást, érzékeny részvételt követel. Az idézőjel itt nyomatékkal értendő, az egyszemélyes közönség ugyanis szereplője is annak az előadásnak, amelyen – némi bevezetés után – az egyszemélyes társulat végigkalauzolja; ráadásul bármit tehet, csak éppenséggel nézni nem tud.


(Upor László, Színház)