Szokatlan, meghökkentő, vicces, elgondolkodtató és megrendítő a történet, amely korabeli írások, levelek és naplóbejegyzések alapján született. Nemzetünk nagy költőjének élettörténete ezúttal rendhagyó módon, cseppet sem tankönyvízűen tárul elénk, sőt, egy egészen más Arany Jánost ismerhetünk meg, nem csak azt a nagybajuszú, kedves figurát, mint akinek arca a könyvekből ránk tekint. Az előadásban nincs semmi pátosz, ám annál több benne a fiatalos lendület, a humoros utalás, áthallás, és meglepően aktuális. Nem is lehetne más, hiszen egy olyan korról szól, amikor a magyar kultúra, a magyar nyelvű színjátszás vérrel verejtékkel vívta ki létét. Feltűnnek a darabban Arany mellett a kor híres és kevésbé híres alakjai, és természetesen fontos szerepet kap Petőfi Sándor, akinek figyelmét felkeltette a nagyszalontai jegyző elbeszélő költeménye, a Toldi.
 

Brezvai Edit: Jönnek a fiatalok – A Pesti Színház felújította a Kinek az ég alatt már senkije sincsen című előadást, szinhazvilag.hu
 

A korabeli elbeszélések, levelek és naplóbejegyzések alapján megírt színmű Arany János élettörténetén keresztül próbálja közelebb hozni hozzánk a kor nagyjainak szellemiségét. A reformkori emberi kapcsolatok bemutatásával, a március 15-i eseményekhez fűződő hitek megidézésével az előadás választ keres arra, hogy mi közünk van ma a 19. század gondolatiságához.

Petőfi Aranyhoz írt levele, 1848. november 15-én:
„My dear Dzsenkó! Áj em itthagying Debrecent, zászlóaljunk Becskerekre megy holnapután, én pedig Erdődre With Úrláb januáriusig. Tehát oda légy nekem firkáling még pedig mocs. Tiszteleting end csókoling a tied familia és kendet, vagyok barátod.”