Nem félünk a családi kötelékektől?
Nem félünk a társkapcsolatoktól?

Nem félünk az élettől túlságosan elfáradt nőktől és férfiaktól?
Nem félünk a felszínes szívélyességtől?

Nem félünk az őszinteségtől?
Nem félünk az „ártatlan” játékoktól?

Nem félünk Marthától és George-tól? Sem a vendégeiktől, Nicktől és Honey-tól, akik nem is sejtik, milyen éjszaka vár rájuk? Nem félünk az anyáktól és az apáktól? Sem a fiaktól, akik hiányoznak? Hát az ő éjszakáiktól, amikor alkoholban úsznak? Nem félünk a maró reagálásoktól, amelyek a velőnkig „belénk harapnak”?