1 óra 40 perc szünet nélkül
Egy jól kidolgozott, az apró részleteket gondosan megkomponáló, mégis könnyedén sikló, a világ fölött lebegő színházi produkcióval van dolgunk, ami arról győz meg: nincs szükség a néző szemébe világító reflektorokra, sem alpári kifejezésekre ahhoz, hogy új, a közönségnek (kellemes) meglepetést okozó előadást vigyünk színpadra. (…) Zárt, súlyos, mégis könnyedén lebegő világot hoz elénk, amelyet áthat a sajátos, nyílt, gyermeki világlátás. Csodálkozunk, hogy ilyen világ is létezik, és a gyermeki nyíltság őszinteségét mi nézők is átvesszük, egyszerűen csak lebegünk, hagyjuk, hogy az előadás számtalan apró, felsziporkázó nyomot hagyjon bennünk, mert már az elején sejteni lehet: e nyomok az előadás vége után is felizzanak még. (…) Az előadás egészét, és a színészek alakításait is meghatározza a képek egymásutánjából építkező hullámzás és lebegés, amelyhez jól illenek a térformáló elemként működő fehér függönyök, vásznak, a vásznakra vetített képek, vagy a mögöttük felsejlő árnyak. Emlékezés, valóság és álom határmezsgyéjén járunk az előadás teljes időtartama alatt.
Karácsonyi Zsolt: A ritmussá lett láthatatlan, Helikon, 2013. július 25
A Csipke előadás nem csúszik át szentimentálisba, megerősíti a könyvben is érzékelhető humort és játékosságot, és egy percre sem feledkezik meg a történet és a nyelv líraiságáról. (…) Az előadás minden jelenete erős képpé áll össze, amely önállóan is, és az egész részeként is remekül működik. Adott pillanatban még a sokat emlegetett vaníliacukor illatát is érezni véljük, vagy a télifaünnepély narancsát is zsebünkbe csúsztatnánk.
Gergely Zsuzsa: Csipke – Máté Angi Mamója színpadon (Donát 160), Kolozsvári Rádió
Egy elszigetelt életbe kényszerült gyereklány gondolatvilága képződik meg a színpadon, képeken, hangulatokon és tekinteteken keresztül: formát ölt a huncutság és hiszti, a kíváncsiság és szeretetéhség. Máté Angi sajátosan varázsos nyelve és a törékeny, világot felfedezni akaró kislány egyénisége úgy ölt formát az előadás során, akár a nagymama ritmikus kézmozdulataival szőtt finom csipke.
A kolozsvári színház Csipkéje, (…) egészen más, költői nyelven, voltaképpen a világ minden kegyetlenségén túli szerethetősége felől beszél az életről, holott Máté Angi Mamó című regénye, amely Mezei Kinga rendezésének alapanyaga, korántsem egy szivárványos gyermekkorról szól. Illetve dehogynem: a főszereplő árva kislány (Györgyjakab Enikő érzékeny alakításában) minden vele történt szörnyűség dacára is, gazdag fantáziájában szivárványosra és viccesre színezi az élet legszomorúbb mozzanatait. Mezei színpadán valóság-mesét látunk, és a mese (az elmesélés és felidézés aktusaival együtt) itt úgy válik a – nem csak a halál, de az élettörténetre vonatkozó – feldolgozás és megértés módjává, hogy a nyelv varázslataival mintegy körbeburkolja a fájdalmakat: Máté Angi nyelvi leleményei szinte gyógyítóan, mégsem gyilkos élességgel mondják ki az igazságokat.
A szereplők és az egyéni történetek csipkeként fonódnak egymásba, lassan kibontakozik a minta Angi meséléséből. Hiszen Angi mintákat talál mindenhol: emberi és társadalmi viselkedési formákat. Együtt él velük, ezek határozzák meg a mindennapjait. A maga tisztaságában fogalmazza meg a minták miértjét és mögöttesét. Tudja, hogy szép ruhát kell venni mikor templomba megyünk, vagy vendégségbe, és tudja, hogy a temetőbe azért járunk, hogy sajnáljanak.
És azt is, hogy jó nézni, amikor megmozdul valami.
A Csipke előadás alatt megmozdult valami.
Nem csak a színpadon.
Szabó Janka: Egy frenet(n)ikus fesztiválkezdés, színpad.ro, 2014
Mezei Kinga rendezése a magánynak egy újfajta dimenzióját nyitja meg: mit kezd egy elárvult kislány egy rusztikus környezetben, egy szigorú, ám gondoskodó nagymama oldalán? Felnőtté válás és öntudatra ébredés költői története ez, markánsan női szemszögből. Az előadás ez utóbbi jellemvonása pedig a produkció talán legnagyobb érdeme is: a közel két óra alatt jó eséllyel ébredünk rá arra a szomorú tényre, hogy nézőként, ha észrevétlenül is, de hozzászoktunk a színpadi nőábrázolás macsós jellegéhez, vagyis a női szereplők erőteljesen férfi-olvasatú értelmezéséhez, melyben csak a legritkább esetben van helye a Csipkében megtalálható mély – akár empatikusnak is nevezhető – ábrázolásnak.
2014- Közönségzsűri díja - XIV. Pécsi Országos Színházi Találkozó