A Skins és az Utódlás című tévésorozatok írásával ismertté vált Lucy Kirkwood angol drámaíró éleslátó pennája a Gyermekek című darabjában is nyomon követhető, amelyet a Guardian 2019-ben a 21. század harmadik legjobb produkciójának nevezett. Egy házikóban, valahol Anglia keleti partján három főszereplő – atomfizikusok és kollégáik harminc év távlatából: egy nyugdíjas házaspár és barátnéjuk, aki úgy tűnik, „belefeledkezett” a nagyvilágba, és még mindig aktív a szakmájában – látszólag könnyed és szellemes beszélgetést folytat. A közös fiatalkor felemlegetése, az öregedést elviselhetővé tévő praktikák taglalása és az elkerülhetetlen végről szóló beszélgetés azonban – valahol a darab közepe táján – fokozatosan átcsap a jövő igen megrendítő vizsgálatába, midőn kiderül, hogy nemrégiben olvadt le egy közeli atomerőmű, amelynek létesítésében közösen vettek részt. Odamenjenek-e segíteni vagy sem, feladják kényelmes életüket, vagy megadják magukat a sorsnak?... A múltban találomra történő kutakodás, amelyhez számos kiszámíthatatlan, de csontig hatóan „végzetes” felfedezés társul, egyszerre csak hajthatatlan vizsgálódásba megy át nem csak a saját, hanem az egész emberiség várható közös jövőjét illetően. És egy teljesen más kérdés – tudunk-e olyan döntéseket hozni, amelyeket a tudatunk úgy ajánl fel nekünk, hogy közben vészterhesen lengeti előttünk közelgő elmúlásunkat?