18. századi ferences iskoladrámák és Szőcs Géza Passió című műve alapján

Csíksomlyói passió

A budapesti Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vendégelőadása

augusztus
20
szombat
19:00

Nagyszínpad
2h 15' szünet nélkül

Vándor
BERECZ ANDRÁS
 
Mária
TÓTH AUGUSZTA
 
Mária Magdolna
BARTA ÁGNES
 
Krisztus
BERETTYÁN NÁNDOR
 
Péter apostol
RÁTÓTI ZOLTÁN
 
Júdás apostol
RÁCZ JÓZSEF
 
Pilátus
HORVÁTH LAJOS OTTÓ
 
Pilátus felesége
ÁCS ESZTER / VAS JUDIT GIGI m.v.
 
Annás főpap
SCHNELL ÁDÁM
 
Zsibárus
FARKAS DÉNES
 
Jeruzsálemi
TÓTH LÁSZLÓ
 
Barabás
BORDÁS ROLAND
 
Tanítvány
BERETTYÁN SÁNDOR
 
Lázár
SZABÓ SEBESTYÉN LÁSZLÓ
 
Pilátus fia
BUZÁDI BUDA
 
Gyermek Jézus
NIEDERMÜLLER ÁDÁM

A bemutató dátuma: 2017. március 10.

A csíksomlyói hagyománytól napjainkig

A 18. században Csíksomlyón még élő hagyomány volt, hogy évről évre újabb és újabb iskoladrámákat mutattak be: 1721-től 1787-ig összesen 42 passiójáték került színre. Ezeket a helyi ferences gimnázium nagytermében adták elő. 1733-ban egy színjátszó ház is épült fából, amelynek szélesre tárták ajtaját, ha a nézőközönség nem fért a terembe. II József tiltó rendeleteinek a hatására azonban ez a felekezeti színjátszói gyakorlat fokozatosan megszűnt.

1897-ben jelentette meg Fülöp Árpád az első szöveggyűjteményt, amelyből a 20. század ’70-es, ’80-as éveiben a téma iránt érdeklődő hazai színházi szakemberek inspirálódtak. Katona Imre 1971-ben ebből szerkesztett drámát Passió magyar versekben, avagy a megfeszíttetés története címmel, amelyet ugyanebben az évben Ruszt József rendezésében mutattak be a legendás Egyetemi Színpadon. De ugyanez a kiadvány képezte Balogh Elemér és Kerényi Imre szövegkönyvének az alapját is. Az idősebb generációk még emlékezhetnek erre az 1981-ben bemutatott Csíksomlyói passióra, amely az akkori Nemzeti Színház produkciójaként több mint tíz éves sikerszériát ért meg Iglódi István, Ivánka Csaba, Kézdy György, Hámori Ildikó főszereplésével, Novák Ferenc koreográfiájával.

Jézus szenvedéstörténetének a színpadra vitele és az Erdéllyel való összetartozás kinyilvánítása akkor, az erkölcsileg szétzüllött diktatúra utolsó évtizedében valóságos protestációként hatott. De Kerényi Imre rendezése azt is bizonyította, hogy a 18. századi iskoladrámák nyelvezete a mai közönség számára is élvezhető, ha azzal a hagyományos népi kultúrával társul, mely a táncház-mozgalomnak köszönhetően kelt új életre.

E színpadi sikerrel szinte egy időben szenzáció számba menő leletek kerültek elő a csíksomlyói kegytemplom oltalmazó Szűzanya szobrának talapzatából, ahová a kommunista diktatúra elől rejtették el az iskoladrámák kéziratait a szerzetesek. Ez új lendületet adott a kutatásoknak. Három szakembert érdemes itt megemlítenünk: Kilián István professzort, aki a magyar iskoladrámák örökségének nemzetközi tekintélyt szerzett, Pintér Márta Zsuzsannát, aki 1993-ban a ferences iskoladrámákról monográfiát adott ki, és Medgyesy S. Norbertet, aki módszertanilag jelenleg a legátfogóbban közelíti meg ezt szerteágazó témát – ezért lett ő a szakértője a mostani előadásban elhangzó iskoladráma-részleteknek.

Az iskoladrámák előadásmódjáról azonban maguk a szövegek nem tudósítanak. Ezért van különös jelentősége az 1991-től évente megrendezett Nemzetközi Betlehemes Találkozóknak, ahol a székelyföldi és bukovinai betlehemezők azt az autentikus népi játékmódot képviselik, amely – legalábbis részben – a 18. századi iskoladrámák hatására alakult ki.

Csíksomlyó az 1990-es évektől az összmagyarság egyre nagyobb tömegeket vonzó zarándokhelyévé vált. Olyan spirituális fordulat ez, amelyre méltán alapozhatnak az előadás alkotói. A Nemzeti Színház mostani Csíksomlyói passiója keresztény hitünk alapjaira kérdez rá, az európai kultuszközösség esélyeire hívja fel a figyelmet. Egy olyan új színpadi nyelv megteremtését tűzi ki célul, melyben a bibliai történet 18. századi interpretációja, valamint Szőcs Géza kortárs költői átirata szerves egységet alkot a Berecz András által megszólaltatott vallásos népénekekkel és azzal a néptánc alapú koreográfiával, melyet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjai adnak elő.

 

Szász Zsolt, az előadás dramaturgja


 

A Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciója.

 

Közreműködik: a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és Zenekara:

Deus Pater: Benedek Attila | Ráfáel arkangyal: Csicsmann Dániel

Gábriel arkangyal: Barka Dávid | Hit: Ertl Balázs

Halál: Tókos Attila | Első ördög: Fekete Bence | Második ördög: Juhász Sándor

Szeretet: Rab Edina | Irgalmasság és Veronika: Oltárczy Mária Anna

Bizonyságtétel: Béli-Orbán Amanda | Bölcsesség: Rencz Norbert

Ártatlanság: Molnár Sarolta | Ádám: Bordás Barnabás | Ábrahám: Valach Gábor

Dávid király: Szeverényi Barnabás | Első katona és pásztor: Hajdú Flórián

Második katona: Takács Gábor | Erősség: Juhász Bence Zsombor

valamint az együttes összes táncosa.

 

Zenészek:

Papp István Gázsa (prímás) |

Takács Ádám (hegedű) | D. Tóth Sándor (brácsa, koboz, dob)

Csávás Attila (klarinét, furulya) | Liber Róbert (nagybőgő)

 

Díszlettervező: Székely László

Jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias

Dramaturg: Szász Zsolt

A csíksomlyói passió-szövegek szakértője: Medgyesy S. Norbert

A „vándor” énekeit és meséit összeállította és feldolgozta: Berecz András

Ügyelő: Lencsés István, Dobos Gábor | Súgó: Gróf Kati

Néprajzi szakértő, táncdramaturg: Zs. Vincze Zsuzsa

Rendezőasszisztens: Herpai Rita

 

Társrendező-koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

(a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője)

 

Rendező: VIDNYÁNSZKY ATTILA