Ez egy hagyományos előadás. Kiszámított dramaturgiájú szöveg, rendezői színház. Könnyen lehetne anakronisztikus is. De Victor Ioan Frunză megmutatja, hogy ez a „professzionális” formátum nagyon is tud működni. A kolozsvári Angyalok Amerikában nem iparosmunka, több annál. Mert minden társalkotója, a rendezőtől a színészekig (és tovább) mintha egy picit többet tett volna bele, mint a legjobb tudása. Mintha több lenne, mint a legminőségibb összetevők összessége, legalábbis azon az estén, amikor én láttam, volt benne valami titkos összetevő is.

Fischer Botond: A csodák ideje, szinhaz.net, 2018. Máricus

A Küszöbön az ezredfordulóban Victor Ioan Frunză rendkívüli módon sikerül megvalósítani a nyomasztó várakozás hangulatát. A színpadtérben – amely egy váróterem ridegségével és idegenségével hat (mint a testi és a polgári halál előszobája egyidőben) – Adriana Grand díszlettervező rész-terek sokaságát határolja be. (…) Páratlan és egyszerűen tökéletes a valóságnak és a valóságfölöttinek ez a keveréke, ahol jegyzőkönyvszerűen rögzítenek napot, órát, miközben mindez keveredik az álommal, az álmodozással, vagy akár a szó szoros értelmében vett révülettel (melyet a válium túladagolása okoz Joseph viselkedészavaros felesége Harper esetében, akárcsak Marilyn Monroe-nál), sőt, az elviselhetetlen rémálommal. Ugyanilyen elképesztő Victor Ioan Frunză megoldása – Adriana Grand díszlettervező segítségével – az angyalok és a társadalommal szemben elbukott emberek elvegyülését illetően. Mint mondtam, egészen rendkívüliek az angyalok, e kiváló díszlettervező képzeletéből született tünemények.

Mircea Morariu: America, între boală, moarte şi îngeri [Amerika – betegség, halál és angyalok], Adevărul, 2018. január 31.

A Kolozsvári Magyar Színház közkedvelt társulata feltűnően egységessé teszi az előadást, amelyben mindenki egyforma erőfeszítéssel vesz részt. A valóság és hallucináció közötti határvonal törékenysége teszi, hogy a képzelet a szereplők elméjének mélyébe hatol. Hitelesen megélt tapasztalatok mozgatják őket, és ezt a kolozsvári szereposztás finom emberi érzelmek útján jeleníti meg, mint a szeretet és a szenvedés (Prior – Szűcs Ervin, és Harper – Imre Ėva), a vágyakozás és a gyávaság (Louis – Bodolai Balázs, és Joe – Árus Péter), a halálfélelem és a hatalom cinizmusa (Roy – Bogdán Zsolt), a fanatizmus és az együttérzés (Hannah – Kató Emőke), a józanság és a részvét (Belize – Balla Szabolcs). A színészek több szerepet játszanak, a dramaturg kívánságának megfelelően, és ez mintha a nemek felcserélhetőségére utalna, ebben a világban, ahol a férfi/nő külső nem feltétlenül felel meg a személyiség lelki tartalmának. (…)  A két képzeletbeli lény, az Angyal – Tordai Tekla, és Mr. Lies – Balla Szabolcs, könnyed, elnézően játékos vonásokkal van megrajzolva, erőteljesen kiemelve a valóságos feszültséget, amelyből megszületnek. Victor Ioan Frunză rendező precízen ragaszkodik az eredeti szöveghez, és figyel a színészi játék részleteire – ebben hasznára van a szöveg tömörsége is, amely kanyargós életpályákon vezeti végig a szereplőket.

ana Cristea Grigorescu: Profeții mîntuirii fără Judecată [A végítélet nélküli megváltás prófétái], Observator Cultural, 2018. február 9.