A mizantróp a legvitatottabb Molière-darabok egyike, elsősorban a főszereplő Alceste jelleme miatt. Gyergyai Albert írja 1955-ben Molière hőséről egy Madách Kamara-beli A mizantróp-előadás kapcsán: „Ha akarom, érett, nemes, szenvedélyes, sőt hősies férfi, aki kora bűneit és fonákságait jogos keserűséggel ostorozza; (…) ha akarom, zsémbes, zsörtölődő, mindenkibe belekötő, hebehurgya “ellenzéki”, alkalmazkodásra képtelen, naív és nehézkes medvetípus. (…) Színészeknek és rendezőknek a darabról való felfogásuk elsősorban, sőt kizárólag Alcesteről való felfogásuktól függ, azzal áll, vagy azzal bukik.”
Tompa Gábor változatában a cselekmény korunkban játszódik, a máról szól, a mának. A nézők által három oldalról körbevett játéktér egyszerű szobabelsőt ábrázol (díszlet-jelmeztervező Dobre-Kóthay Judit), a mindennapi helyszín a zengő alexandrinusokat lerántja hétköznapok prózai világába, Petri György kiváló kortárs költő és műfordító mai nyelvhez közel álló fordítása pedig ugyazezt a hangulatot idézi. A hangsúly a színmű emberileg kegyetlen szituációira tevődik, hétköznapjaink fájó valóságára. Alceste (Bogdán Zsolt) Célimène-be (Gajzágó Zsuzsa) szerelmes, és féltékeny természete nehezen viseli a hölgy számos uvarlóját (Oronte - Bács Miklós / Keresztes Attila, Acaste - Dimény Áron, Clitandre - Laczkó V. Róbert). Perbe keveredik egyikükkel egy rosszul megírt vers ürügyén, s barátja (Philinte - Kardos M. Róbert) hiába tanácsolja az arany középút biztonságát, Alceste semmilyen kompromisszumra nem hajlandó. Szerelmében csalódván sem viszonozza Arsinoé (Varga Csilla / Panek Kati) érzelmeit, s akit a düh hevében választana (Éliante - Kali Andrea), már másé. Nem marad számára más lehetőség, mint a világból való kivonulás keserű gesztusa.
Az alapvető kérdés az marad, hogy túlélhető-e sérülés, bemocskolódás nélkül mások gyarlósága. Az előadás a klasszikus szerző által megírt emberi viszonyok egyetemességét kívánja hangsúlyozni.