Vacation from History


Tranzit ház


koncepció
Boris Bakal
 
rendezés, szövegkönyv
Boris Bakal, Katarina Pejovic
 
dramaturg
Katarina Pejovic, Boris Bakal
 
rendező
Katarina Pejovic, Boris Bakal
Szerzők és előadók: Damir Klemenic, Jelena Lopatic, Bojan Navojec, Marija Skaricic, Stanko Juzbasic, Katarina Pejovic, Boris Bakal
Munkatársak (díszlet, jelmez, technika): Zeljko Zorica, Barbara Blasin, Stjepan Filipec, Sinisa Jakovcevic, Martina Franic, Milan Zerjav, Tomislav Pavlic

A bemutató dátuma: 2010. december 03.
Díjak:
• Cloud – main festival award at PUF – (Pula International Theatre Festival, 2010)
• Avaz Dragon Award (as part of the trilogy Process_City) - MESS (Sarajevo International Theatre Festival, 2008)
• Special Jury Award and Second Audience Prize - BITEF (Belgrade International Theatre Festival, 2009)

Az előadás a Process_City trilógia első része, melyet Franz Kafka A per című regénye és annak filozófiai, valamint politikai következményei ihlettek.
A Vacation from History (Szabadság a történelemből) egy meta(fizikai) kommentár Kafka művéről: a kollektív és egyéni tudat peremén tett utazás, mely a történelem elől való menekülés biztonságos menhelyei felé, az álom és a halál tartományába visz.
Információ infláció + időhiány = a relevancia ismertetőjelének és az értelmes anyagnak az entrópiája. Ilyen ördögi egyenlet mellett hogyan tudja az egyén saját történelmét úgy formálni – azt a történelmet, amely a személyes történelmek összesítésében teljes bizonyossággal más képet ad egy korszakról -, hogy ismertetőjele felülmúlja ezt az entrópiát?

(Katarina Pejovic)

„A Shadow Casters társulat a gyerekkor kommunikációs közegébe repít minket; az estimesék világába, amikor a szülők betakarnak és kilopóznak az alvó gyerekek szobájából..”

(Nataša Govedić, Novi list)


Az álom és valóság határmezsgyéjén egyensúlyozó mese, amelyben a közönség, megfosztva a szokásos színházi rituáléktól és a nézői távolságtól, teljes lényükkel résztvesznek. (...) Nincs más hátra, mint hogy egy félig öntudatos állapotban megtaláljuk saját életünk képeit. Az a mód, ahogy ezek a képek feltárulnak, igazán mesteri: egyszerre mélységesen romantikus és félelmetes.

(Bojan Munjin, Feral Tribune weekly)