---

A színpadon egy néma szereplő tűnik fel. Egy feliraton ez olvasható: Azt akarom, hogy beszéljenek hozzám. Calaferte teljes életműve benne van ebben a felszólításban: az ÉN kinyilvánítása, az akarat megnyilatkozása, és a szó, mint létszükséglet. A szó rehabilitációjának és emberek közötti körforgásának ez a néma kiáltványa adta az előadás címét is, amely úgy épül fel a különböző művekből (rövid darabokból, jegyzetekből, aforizmákból, versekből), mint egyfajta utazás Calaferte világában.
Louis Calaferte 1928. július 14-én született Olaszországban, gyermekkorát Lyon mellett töltötte. 13 évesen határozta el, hogy író lesz, első könyve 1952-ben jelent meg. Annak ellenére, hogy kevéssé ismert író, jelentékeny életművet alkotott (elbeszéléseket, verset, novellát, esszét, jegyzeteket és színdarabokat írt). 1978-ban Ibsen-díjat, 1992-ben Nemzeti Irodalmi Nagydíjat nyert. 1994. május 2-án hunyt el.
Alain Timar franciaországi tanulmányai után több színtársulatnál is megfordult, majd Avignonban telepedett le, ahol megalapította a Théâtre des Halles-t, melynek 1983 óta igazgatója. Három tevékenységet végez párhuzamosan, mint rendező, díszlettervező és képzőművész.
Több mint 45 franciaországi és külföldi előadást rendezője, valamint számos kiállítás és installáció alkotója. Jóval a Nobel-díj elnyerése előtt megismertette a közönséggel Kao Hszing-csien álomvilágát, illetve olyan szerzőket mutatott be, mint pl. Václav Havel vagy Valère Novarina. Művészi irányultsága a mások kultúrája iránti állandó érdeklődésről tanúskodik. Ez a kifogyhatatlan és éber kíváncsiság, intellektuális vándorlás egyrészt vegyes zsidó gyökereinek (apai ágon magyar, anyai ágon spanyol és észak-afrikai származású), másrészt kettős, irodalmi és képzőművészeti) képzettségének köszönhető.
Egyike azon kevés franciának, akiket külföldre hívnak rendezni, és akik képesek megbirkózni a mások nyelvén olyan erőteljes, gyakran újító rendezésekkel, melyek a világra való nyitottságot és a beleérző figyelmet illusztrálják. Ilyen volt például Ionesco Rinocéroszok c. darabja magyarul Budapesten, vagy A székek angolul Washingtonban, Genet Kötéltáncosa olaszul a palermói fesztiválon, a Babel Taxi, Mohamed Kacimi tizenkét nyelven, nemzetközi társulattal előadott műve, nemrég pedig a Godot-ra várva, Samuel Beckett darabja tagalog nyelven, Manilában.
További rendezései: Eugène Ionesco: Amédée vagy hogyan szabaduljunk meg tőle (1977), Arisztophanész: A béke (1978), Federico García Lorca: Öt év múlva (1979), Marguerite Duras: Yes peut-être (Igen, lehet) (1981), Elie Wiesel: Ani Maamin (1984), Nádas Péter: Találkozás (1990), Hubay Miklós: Zsenik iskolája (1992), Samuel Beckett: A játszma vége (2005), Jean Genet: Cselédek (2006), Alfred Jarry: Übü király (2007). Az Azt akarom, beszéljenek hozzám bemutatója 2008-ban volt. Legfrissebb rendezése: Simples Mortels (Egyszerű halandók) Philippe de la Genardière regénye nyomán (2010).
Alain Timar a Pro Cultura Hungarica díj (1990), a francia Művészet és irodalom lovagja cím (2003), valamint a francia Nemzeti Érdemrend (2008) kitüntetettje.
„A Théâtre des Halles porondján szörnyűségesen emberi szereplők bizarr felvonulását látjuk. Itt nincsenek sem akrobaták, sem bohócok, sem elefántok, csak szavak. Isten hozta önöket Alain Timar és Louis Calafert bohócszínházában.” (ARTE)
„Az Azt akarom, beszéljenek hozzám c. előadás számára Alain Timar Louis Calaferte zseniálisan dühöngő életművéből válogatott részleteket, mondatokat, jeleneteket. Zsúfolt cirkuszi előadást állított össze, az emberiség cirkuszát. A három, egyformán kiváló színész beavatja a közönséget tréfáiba, vallomásaiba, kitöréseibe és depressziójába. Semmit sem tanulunk a világról, sem Calaferte művészetéről, de nevetését, lelkesen reményvesztett nevetését ragyogó játékkal közvetítik számunkra.” (Gilles Costaz - Les Echos)
„A három csintalan színész láthatóan élvezi a játékat, ahogyan mi is! Cinikus, vicces, kétségbeesett szerepeikben kiegészítik egymást. Alain Timar kifinomult rendezése a vásári színpad világát használja fel, ezen keresztül veszi a világot górcső alá. Elsöprő és megrendítő. Ezt az utazást nem lehet sértetlenül megúszni.” (Camille Bosshardt - L’Hebdo Vaucluse)
Szereplők: Yaël Elhadad, Nicolas Gény, Roland Pichaud