Arkangyal
Bándi Johanna, Bogár Barbara, Budizsa Evelyn, Gál Ágnes, Kovács Éva, Laczkó Tekla, László Zita, Méhes Kati, Rappert-Vencz Stella
Guszeva, 18-20 éves lány
Bándi Johanna
G.J. Raszputyin, 45 éves
Rappert-Vencz Gábor
II. Miklós, minden oroszok cárja, 46 éves
Gaál Gyula
V. György, angol király, 49 éves
Frumen Gergő
II. Vilmos, Németország császára
Orbán Zsolt
I. Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya, 84 éves
Hatházi András
Sztyopa, 25 éves
Péter Attila Zsolt
Madám, 60 éves
Kovács Éva
Loulou, 16-17 éves
Budizsa Evelyn
Gavrilo Princip, 20 éves
Poszet Nándor
Inas
Varga Sándor
Pincér
Bogár Barbara
Marcel Proust
Gaál Gyula
Felix Juszupov herceg, 25 éves
Orbán Zsolt
rendező
Sardar Tagirovsky
díszlet- és jelmeztervező
Kupás Anna
dramaturg
Sardar Tagirovsky
zeneszerző
Bakk-Dávid László
zenei vezető
Manfrédi Annamária
fényterv
Sardar Tagirovsky, Székhelyi Dániel
dramaturgia munkatárs
Pável Réka, Szigeti Bálint
zeneszerző asszisztens
Szigeti Bálint
smink
Kupás Anna, Moldován Blanka
performansz
Pável Réka
előadásvezető
Szabó Ritta
a rendező munkatársa
Székhelyi Dániel
Az előadás elképesztően grandiózus víziót tár a néző elé, amelyben Raszputyin vitatott figurája szinte krisztusi szerepkörben tetszeleg, annak a tébolynak a fényében, amit huszadik századnak hívunk. A díszletben kétoldalt elhelyezett arcok, a különböző mészárlások áldozatai, az előadás egy pontján nevesítődnek a kijelzőn, de nem a puszta elrettentés szándékával: arra kell rádöbbennünk, mi tettük ezt magunkkal, ebben szörnyen rosszízűen ketyegő időben, ami Sardar Tagirovsky színpadán hol hangeffektként, hol a megbillentett szék metronómjával méri tetteinket.
Ungvári Judit: Az idő pillangó–hatása, Kisvárdai lapok
Szőcs Géza drámája egy történelmi látlelet a kollektív európai és globális lelkiismeretünkről. Ez a dráma a történelmi valóságot helyezi fókuszba Raszputyin fiktív szűrőjén keresztül. Ez a fikció a szenvedélyes túlélés utolsó mentsvára az emberiség apokaliptikus erdejében. Mert gyermeki módon vágyódik a világ békéjére. Arra, hogy milyen az, amikor nem gyilkoljuk egymást a társadalomban és a háborúkban. Ebben a világban minden költészet kacérkodik a valósággal. Minden vágyódás táncol a feladással. Minden tett a filozófiával. Pont olyan a dráma, mint amilyen kép alakult ki bennünk Raszputyin alakjáról a mai világunkban. Isteni és végtelenül emberi, miközben hátborzongatóan történelmi. Raszputyin szent és bűnös alakja megfoghatatlan, hiszen az ő hatalma nem a császárok, királyok és a cárok hatalmával ér fel, hanem a játékosok és a szélhámosok igéző tekintetével.