Jákobi Itámár, a korosodó kisember egyszer csak eltökéli, hogy minden ok nélkül szakít jóbarátjával, Lájdentál Dáviddal, és az élet apró örömeinek szenteli napjait. Úgy tűnik, a szerencse mellé szegődik: megismerkedik a magát zongoraművésznőnek valló Ruth-tal. Csakhogy boldogságukat a hipochonder, “ragaszkodó típus” Lájdentál minduntalan megzavarja. A helyzet akkor válik igazán kellemetlenné, amikor Jákobi egybekel a biztonságos élet reményétől fűtött nagy tomporú “művésznő”-vel, és Lájdentál önmagát mint... nászajándékot ajánlja fel. A furcsa együttélés nagyon hamar kiábrándultságba fullad: az előadás végén mindhármukat a kezdeti magány reménytelenségében és tehetetlenségében látjuk viszont.

Levin fanyar komédiája a főként helyzetkomikumra kiélezett, egyszerű szituáción keresztül az emberi szenvedésnek kíván korszerű színpadi formát adni.


Az előadás létrejöttét tamogatta: az Oktatási és Kulturális Minisztérium