---

Az előadás egy kivételes atmoszférájú színházi csemege.
Forgács Zsuzsa, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Nagy Gabi, Rakovszky Zsuzsa, Tóth Krisztina és fe Lugossy Laca szövegei, Darvas Ferenc és Melis László dalai.
Híres tangók, sanzonok, operettek, és akiben mindez összeér:
E s z e n y i  E n i k ő
A zongoránál: Darvas Ferenc
Látvány: Szöllősi Géza
Eszenyi Enikő
Kossuth díjas színésznő. Vibráló egyéniség, akit évek óta a szívében hordoz a magyar közönség. Rabul ejtő, szenvedélyes, lendületes és forradalmi; néhány jelző, mely egyértelműen kifejezi azt az összetett aktivitást, professzionális elhivatottságot és a szakma szeretetét, amit a művésznő képvisel.

Az előadás
Kéne a lehelete, szívét tárogassa széjjel… Harapni nem! Én kínom te nem szenveded, szerelmem nem nagy eset: száz vágy. Egy buja ritmus. Én vakon követném. Az én szeretőm hogy szeretett, úristen! Többet nem engedem be. Rossz vagyok azóta, trónfosztott királynő. A világ igaz valómban sose látott, nem tud semmit se rólam, a szerelmek nem gyógyíthatók. Vállalok bérbe sírni. Ríni jó! Időben eltűnt férfiak: végzed te még hullaházban. Hogy én hol végzem, majd megmutatom. Beugrom a nagybőgőbe, Pityke Pál!